2. Fejezet : Kérdések, válaszok nélkül

-Kicsim mi a baj? - Kérdezte apa.De sírástól reszkedtem és nem tudtam megszólalni sem. - Ne aggodj csak egy rossz álom volt.
-Hozzok egy pohár vizet. - Mondta Darel és ezzel el is tűnt.Anya az ajtóban ált és  az aggodalom ordított az arcán.Darel vissza jött a vizzel a kezembe nyomta.
-Köszi. - Mondtam.
-Nincs mit, de legközelebb ne hozd ránk a frászt.- Mosolygott rám és már kezdtem megnyugodni.
- Próbálj meg aludni kicsim. - Mondta apa és ki mentek az öcsémmel. Anya bent maradt le ült mellém és át ölelt.
-El mondod mit álmodtál?-Kérdezte.
-Nem tudom, már nem emlékszem, és nem is akarok.- Olyan jó volt átölelni, az álmom elég valósnak tűnt és bele se mertem gondolni, hogy megtörténhet.
-Semmi baj.- Felált és az ajtó felé vette az irányt.
-Anya! - Szóltam utánna, hogy elmondom neki, de aztán meg gondoltam magam.
-Szeretlek.
-Én is szeretlek kislányom. - Oda jött adott egy puszit a homlokomra, és oda lépett az ajtóhoz.
-Ha bármi van amit megszeretnél beszélni akkor csak szólj meghallgatlak bármiről is legyen szó.- Mintha tudta volna, hogy emlékszem csak nem akarom neki elmondani.
-Köszi anyu akkor szólok.-Ezzel ki ment. Kb még 1 órát forgolódtam mire újra eltudtam aludni.Reggel csörgött az órám, lecsaptam és már kiabált Darel, hogy keljek már föl.Gyorsan fölöltöztem, beszáguldottam a fürdőbe rendbe hoztam magam, és szólt anya.
-Anna siess már el késel a suliból.
-Rendben anya sietek.- Gyoran fölkaptam a cuccaimat le mentem a földszintre fel vettem a csizmámat, a kabátom és a kesztyűimet..
-Sziasztok.És ezzel be is csuktam az ajtót még hallotam, hogy anyáék is elköszöntek. Mikor ki léptem az ajtón Seth már ott állt a motor mellett.
-Szia! Köszönt mosolyogva, ahogy észre vettem örült, hogy lát.
-Szia, Meddig voltak nálatok tegnap apuék?- Nem akartam mondani neki amit tegnap láttam és amit álmottam. Tuti bolondnak nézett volna.
-Hát olyan fél 11-ig bisztos.Kár, hogy nem maradtál tovább, amúgy nem fáj már a fejed?
-Nem, már nem köszi a kérdésed.-Azért örültem hogy megkérdezte.
-Bisztos nem félsz?-Kérdezte és vigyorgott közbe.
-Bisztos nem félek.- Jelentetem ki bár nagyon féltem.A fejemre húzta a bukósisakot.
-Hmmm. Egész jó áll. - Kacsintott és csibészesen mosolygott.
-El tudom képzelni. - Mosolyogtam. - Na induljunk.
-Igazad van.-Mondta és felszált a motorra. Én is megpróbálkoztam vele több kevesbb sikerrel. A bénázásomon jókat nevettünk és végül elindultunk.Nagyon féltem úgy kapaszkodtam ahogy csak bírtam csodálkozom, hogy kapott még levegöt. A házak és a fák egybe olvadtak. Túl sokat nem láttam, inkább csuktam a szemem.
-Na megjöttünk. Figyi a ti sulitokba nem jár senki autóval? - Kérdezte meglepetten és csodálkoztam miért kérdezte.
-De igen elég sokan, miért?
-Fordulj meg! - Megfordultam és nem volt a parkolóban senki.
-Hát én ezt nem értem. Be megyek megkérdezem mindjárt jövök.- Elakartam indulni de vissza húzott.
-Megyek én is.- Olyan furcsán nézett rám egy kicsit meg is ilyedtem.
-Ookéé...megvárlak.- Le lakatolta a motort és elindultunk.Mikor be értünk jó meleg volt, elindultunk az igazgatói felé.Mrs. Chatam volt bent.
-Jó reggelt. Megmondaná miért nincs bent senki?-Kérdeztem.
-Jó reggelt.- Köszönt Seth is.
-Jó reggelt gyerekek. Hó szünet van. egy pár nappal meg hosszabította nektek az időjárás a téli szünetet. - Mosolygott és úgy nézte Sethet mintha valami sztár lenne vagy mi.
-Köszönyük szépen. Viszont látásra és kellemes ünnepeket. - Köszöntem el.
-Viszlát. -Köszönt Seth is, de annyira furcsa volt, bisztos van valami baja.
-Szervusztok, nektek is kellemes ünnepeket.- Mosolyogtam rá és elindultunk kifelé.
Mikor kiértünk megáltam és vissza húztam Sethet.
-Mi van veled annyira furcsa vagy. -Akkor vettem észre, hogy fekete a szeme nagyon megilyedtem a smaragd zöldből ében fekete? nem értettem.
-Nincs semmi bajom.- Mondta de olyan ideges volt, hogy egyre jobban keztem félni.
-Rendben van, te tudod . - Nem nagyon mertem ellenkezni.Fölszáltunk a motorra és haza vitt.
-Majd át jövök.-Mondta és csodálkoztam.
-Oké gyere. - Megfordultam és be mentem a házba. Hála égnek nem volt otthon senki.Leültem a kanapéra és csörgött a telefon.
-Hallo?
-Szia Anna . - Anya volt az.-Ma késöbb megyünk haza Darell kiállítására megyünk.-Jaj tényleg az ma van. El is felejtettem...Mindegy is úgy is csak 2 jegy volt mennyenek el anyáék, már úgy is láttam a rajzait.
-Tudom mondtátok.Nincs ma iskola hó szünet van.Azt mondták pár nappal meghosszabították a szünetet.El megyek sétálni ha nem lennék itthon ne aggodjatok és lesz nálam telefon ha kellek.
-Rendben mennyél.Szia
-Szia.-Ezzel le tettem a telefont fölöltöztem és elmentem. A szokásos úton mentem de egy mellék utat vettem észre és elindultam arra. Születésem óta itt élek és csak most vettem észre ezt az utat.Egész úton csak Seth járt a fejembe és az, hogy mi a baja. És miért lehet az hogy a gyönyörű zöld szemeiből hogy lehet fekete. Az oké ha én is ideges vagyok nekem is be sötétedik de nem ennyire, és nem változik ennyit.Mire észbe kaptam besötétedett és az erdőben voltam egy tisztás volt elöttem.Gyönyörű volt, hó fehér volt érintetlen az egész. Azon gondolkodtam miért ilyen Seth bárhogy is eröltettem az agyamat de nem jöttem rá.Egyszerre csak valaki a hátam mögé lépett megfordultam de nem volt ott senki vissza fordultam és ott ált egy férfi nagyon megilyedtem. Reflexből hátráltam.
-Ne félj. - Szólalt meg a férfi de ahogy megszólalt tovább hátráltam nem láttam rendesen mivel 20 méterrel volt már távolabb és szakadt a hó.
-Csak egy kicsit fog fájni nem vészes egy ki szúrás és vége.-Nem értettem mit beszél de egyre közelebb jött én pedig távolabb.Egyett pislantottam és már nem volt sehol. Megfordultam és ott állt magas fekete hajú fehér bőrű és piros szemű fiatal férfi. Ilyedtembe hátra estem és alig katam levegőt.Föl ugrottam elakartam futni de ő mindig elöttem volt.
-Ki vagy te? És mit akarsz tőlem?-Kérdezgettem kécségbe esetten.
-Az nem fontos.Örülj, hogy egy vámpír vet véget az életednek.Nem sokan mondhatják el ezt magukról.-Hangosan felnevetett.Ezt nem igazán tudtam felfogni,mivel nem létznek legalább is nem tudok róla, de mivel ennyire nyomos okai vannak ezért elhiszem..-Nézett rám nagy piros szemekkel mintha csak egy csirke lennék aki le vágásra vár. Gonoszan vigyorgott, legyőzött és le aradhatja a gyömölcsét ami én voltam.Nagyon féltem reszkedtem és nem a hidegtől,hanem a félelmtől, alig kaptam levegőt,rettegtem, hogy most vége az életemnek.Csak arra tudtam gondolni, hogy mi lesz anyuékkal, az öcsém még csak 17 éves, és persze ott van Seth is, azt fogják gondolni, hogy megszöktem és azt fogja hinni, hogy miadta, és persze ha meg is találnak holtanfognak egy csepp vér nélkül.Egyszerre csak egy reccsenést hallotam. Eddig is megvoltam ilyedve de most még inkább, rögtön odafordultam és egy ismerős alak jött velem szembe. Föl kapott mint egy rongy babát, és át vitt a mező másik végébe.

1. fejezet : Az ismeretlen

 Ez a nap is ugyan olyan volt mind a többi : felkeltem, felöltöztem, ki mentem a fürdőbe, hogy megfélsülködjek és kicsit rendbe hozzam magam de ugy ált hajam mint aki bele nyúlt a bisztosítékba. Kb már fél órája lehettem a fürdőbe mikor rám szóltak:- Anna, siess már lassan elkésel és én is elfogok ha így folytatod!- Akkor jöttem rá, hogy mindjárt fél hét és le késem a buszt.Gyorsan ki festettem magam, felhúztam a pulcsimat és a kabátomat. Megyek ki az utcából és egy ismeretlen fiú jött lefelé.
Magas fehér bőrű arany barna hajú zöld szemű izmos testalkatú fiú.Elég jól nézett ki.
-Szia - köszönt mosolyogva.
-Szia -én pedig vissza igaz nagyon nehezen jött ki a szó mert nagyon meglepődtem a hangján mert elég mély volt de tetszett.
-Seth Dangernek hívnak. - Nyújtotta felém a kezét. A bőre jéghideg volt, de ezt annak is be lehetett tudni, hogy tél van és mínusz 10 fok.
-Anna Shelton vagyok. Nem láttalak még erre felé mikor költöztetek ide? - Kicsit megelepődtem magamon nem szoktam én ilyen kíváncsi lenni.Egyszerűen olyan késztetést éreztem, hogy megtudjam.
- Még csak 2 napja és még nem ismerek senkit.-Mondta kicsit le hangolva.
-De mostmár igen.- Mosolyogtam
- Igen, igaz téged.- Mosolygott vissza de mintha zavarba lett volna.
Leértünk a buszmegálóba és megált a zebránál.
-Te nem erre jössz? -Néztem rá bután.
-Ezen a héten még nem. Megvárom a félévet. -Rá kellet jöjjek lassan itt a Karácsony, a Szilveszter és a félév, az az igazság, hogy a jegyeim nem voltak a legfénysebbek.
- És utánna hová fogsz járni?
- A helyi iskolába, azt hiszem az elég közel van és legalább tudok motorral menni.
-Motorral? -Néztem nagyot - Hány éves vagy ?
-Igen motorral és 18 éves vagyok.Miért, itt nem szoktak motorral vagy autóval járni az iskolába?
-Autóval oké de motorral?! Itt elég csúszósak az utak és az itteniek nemigen beválalósak.-Itt Washington állam beli Everettben igen csapadékos a környezet.
-Aha értem.Imádom a sebességet. És szeretek a szenvedélyeimnek élni. Ha gondolod mehetünk együtt reggelente, ha nem félsz.-Olyan huncuttul mosolygott, kezdett az egész randinak vagyis randiknak hangzani. Inkább elindulok mielött még több is lenne.
-Nem félek, és benne vagyok.- Te jó ég ezt ugye én se gondoltam komolyan csak úgy kicsúszott de örült neki látszott rajta, olyan önelégülten mosolygott.
-Akkor holnap reggel ugyan így?
-Azt hiszem igen.
-Szia
-Szia - Köszönt el és átfutott. Én megmentem még 20 métert a buszmegálóig.Amíg nem jött a busza addig néztük egyást.Egész álló nap csak ő járt a fejemben azok a zöld szemek. Annyira alacsonynak éreztem mellette magam és teljes bisztonságban, ezt furcsáltam is mert eddig az összes fiú közelében feszélyezveéreztem magam.
Nem mint ha sok lett volna.Az órán is fogalmam sincs mit vettünk csak azt hallottam, hogy kicsöngettek.
Haza felé Jennával és Jeremyvel beszélgettem ők egy pár már jó pár éve együtt voltak de ahoz képest egy héten 5 napot bisztos velük töltöttem és nem hagytak nyugodni.
-Anna otthon leszel ma? -Kérdezte Jenna fura arc kifejezéssel.
-Minden rendben? -Kérdezett újra mivel nem feleltem.
-Persze otthon leszek de ma nem megyek ki mert megyek el Anyuval. Az nap nem tudom hová akart cipelni de tegnap ezt hajtoggatta folyamatossan.
-És minden rendben? Kérdezte Jeremy.
-Persze mi bajom lenne?? -Kérdeztem meglepetten.
-Egésznap olyan fura vagy, nem beszélsz senkivel most is csak bambulsz ki az ablakon. - Ez igaz volt nem csodálom, hogy furcsálták eddig egésznap be nem ált a szám ma meg hallgatok.
-Ja, pedig nincs semmi csak gondolkozom.
-Azt látjuk.De min? - Ahogy észre vettem lesz nem olyan könnyű őket le ráznom.
-Hát...hogy...Anyunak, hogy adom be a félévimet. Nem akartam nekik megmondani az igazat mert nem tartottam fontosnak, hogy tudják.
-Na de én szállok is majd holnap.Sziasztok! - És dobtam nekik egy mosolyt.
Ahogy haza értem Anya nagyon föl volt dobva.
-Szia! Mi történt?
-Szia! Ragd le a cuccaidat hozzd rendbe magad és indulunk.
-Oké! De hová megyünk?
-Meghívtak minket vacsorára, Apád és az öcséd már ott vannak.- Mondta és elviharzott a szobájukba.Én persze nem értettem semmit az egészből de nem is érdekelt.Be mentem a füdőbe lezuhanyoztam, rendbe hoztam magam.És szóltam Anyunak
-Anya készen vagyok mehetünk!
-Oké, mindjárt lemegyek. - Nagyon furcsa volt. De mire fölhúztam a cipőmet addigra ő már harcidíszben volt.
-Anya! - Nagyon meglepődtem nagyon csinos volt a szőke göndör fürtyeive ki volt festve nagyon szép kék selyem V kivágású rövidújjú blúzában volt fekete hosszó szoknyájában és a fekete magassarkú szandálját húzta fel amit tavaly kapott tőlem születés napjára. - Nagyon csinos vagy.- És magamra néztem csőszárú kék koptatott farmerem, deszkás magasszárú cipőmre és a bézs színű hosszú ujju garbómra. A hajamról ne is beszéljünk olyan gyűrűim voltak hogy a derékik érő hajamból kb a hátam közepéig érhetet.
-Köszönöm, te is kislányom, de most már siessünk mert már csak ránk várnak.
- Elindultunk de nem értettem miért gyalog de nem kellett sokat menni kiértünk az utca elejére és fölfel párházzal be csöngettünk.
-Kikhez jöttünk? - Kérdeztem Anyát nagy kíváncsisággal.
-Majd mindjárt meglátod kislányom, nyugodj meg.
-Az ajtó kinyilt és megláttam, elakadt a szavam. Ő pedig csak mosolygott rám.
-Szia. Köszönt neki Anya
-Jó estét. - Nagyon udvarias volt. És nagyon tetszett le sem tudtam venni róla a szemem.
-Szia Anna! Mi újság? - Én pedig csak ámultam egy szó sem jött ki a torkomon már egy kicsit kínos is volt.
-Szia Seth.Semmi elvagyok.Veled?- Csak mosolygott rám én pedig vártam a választ.
- Velem sincs semmi érdekes. Ja és egy hír holnaptól már a ti sulitokba fogok járni szóval tudunk együtt menni motorral.- Ahogy kiejttette ezt a szót felcsillant a szeme.-Na az nagyon jó.- Mosolyogtam rá. Igaz kicsit féltem a motoroktól, mert ilyen utón még az autó is kicsúszik nem ám egy motor.
-Most be megyünk vagy fagyoskodunk még a hóesésben?- Aztán le esett mire gondolt én nagyon jól föl voltam öltözve,de ő már kevésbe csak egy polóba volt és elég hideg is,de nem nagyon foglalkozott vele ahogy észre vettem.
-Persze mennyünk be elég hideg van ide kint.-Mosolyogtam rá.
-Bent minden annyira régi, nagyon szép volt minden.A festmények kb. a 18.században készülhettek és a ház is akkor épülhetett.
Ahogy be értünk a nappaliba elált a szavam. Minden olyan királyinak mindha egy  kastélyból vették volna ki a bútorokat. De Apáék nagyon jól érezték magukat nevetgéltek beszélgettek, és felidézték a régi szép időket, igaz, hogy 2 éve dolgoztak együtt aszt hiszem 5 évig, de bisztos sok megbeszélni valójuk volt.
-Anya, körbe vezetem Annát házba! - Nagyon meglepődtem és mire észbe kaptam, megfogta kezemet és húzott magával.
-Rendben fiam de siessetek mert nem sokára készen van a vacsora.- Mondta Zsaklin Seth édesanya.
- Oké sietünk. - Mondta Seth és maga után húzott.Először valami folyosó felé mentünk, ami a garázshoz vezetett.
-Megmutatom mivel megyünk holnap remélem tetszenni fog.-Mondta Seth és tátáva maradt a szám 6 motor volt egymás mellett és 3 gyönyörű autó .
-Hát ez lenne az. - Mutatott egy nagy metál fekete gyönyörű motorra ami nekem is nagyon tetszett.
- Shet...ez...nem lesz...egy kicsit...nagy???-Kérdeztem meglepődve.De ő is egy kicsit furán nézett, de ahogy körül néztem rá jöttem, hogy nincs ennél kisebb jármű.
-Ez nagy? Mivan csak nem félsz?Ugyan már bizhatsz bennem nem lesz semmi baj,hidd el.
-Rendben van. Nem félek. - Huncuttul mosolygott.
-Gyerekek gyertek kész a vacsora. - Szólt Zsaklin
-Megyünk .-Szól vissza Seth.És megfogta a kezem és elindultunk a konyha felé.De még mielött ki értünk a garázsból megált és a két keze közé fogta az arcomat, a keze annyira hideg volt, de nem tudtam rá figyelni mert elakadt a lélegzetem. Annyira közel voltunk és nem értettem miért álltunk meg.
-Figyelj, tudom, hogy még csak ma ismerkedtünk meg de szeretném ha tudnád nagyon vonz a ... személyiséged. És szeretnélek jobban megismerni.
-Éreztem, hogy nem ez a szó amit először akart nekem mondani.
-Rajtam em múlik. -Mondtam remegő hangon.
- Mert nem szabadna veszélybe sodorjalak.-Megakartam kérdezni mi lenne a veszélyes de nem tudtam mert el állt a szavam. olyan megbánóan mondta az egészet és kicsit össze zavarodtam.Levette az arcomról a kezét, gyorsan elfordult és elindultunk a konyha felé. Le ültünk a konyha asztalhoz az öcsém Darell beszélgetett Seth hugával Hannah-val. A vacsora közbe inkább csak apa és Robert Seth apja beszélgettek.Vacsora után anya mondta Darelnek haza kell mennie mert holnap iskola és késő van. Nekem meg hasogatott a fejem és mondtam anyának, hogy elmegyünk haza ők maradjanak csak itt mi lefekszünk és holnap találkozunk.Felöltöztünk, már éppen indulni akartunk mikor Zsaklin mondta Sethnek, hogy kísérjen minket haza mert elég késő van már egydül sétálgatni.Ő is felöltözött,megfogta a kezemet és elindultunk.
-Valami baj van? - Kérdezte - Nagyon szótlan voltál egész vacsora alatt.
-Nincs semmi baj csak hasogat a fejem, nyugi holnap tudunk együtt menni.-Mosolyogtam, hogy ne legyenek kétségei velem kapcsolatba.Közben haza is értünk az öcsém az egyből be futott a házba.
-Akkor holnap találkozunk, ja és nem kell félned elég régóta vezetek. - Mosolygott de ez most nagyon megnyugtatott de nem értettem miért.
Rendben akkor holnap reggel, és tudd meg nem félek.- Próbáltam úgy mondani, hogy igaznak is tűnyön, nyílván nem sok sikerrel mert el kezdett kacarázni.
-Szia Ann akkor holnap.
-Szia. - Meg fordultam és be mentem a házba. Darel már fürdött ezért be mentem a szobámba, hogy megágyazzak és be pakoljak holnapra, mikor észre vettem, hogy rá látod Davidék házára és kint is volt a havat takarittota a ház elöl olyan nagyon gyors volt feltűnően gyors mikor kinéztem televolt 2 percel késöbb már semmi nem volt a ház elött pedig tizenöt-húsz méter bisztos volt.
-Ann, - Szólt Darel. - Készen vagyok, lefekszem.
-Rendben van. Jóéjt!
- Jóéjt. - És akkorát ásított, hogy a ház is beleremegett.Én is elmentem fürödni fülhúztam a pizsamámat, bementem a szobámba és lefeküdtem aludni.Sethről álmottam, hogy küldött egy sms-t, hogy nem tudunk reggel elmenni a suliba mert akkora hó van, hogy szünetet rendeltek el.Át jött segíteni anyunak eltakarítani a havat de mikor kimentem megkérdezni kérnek e forró csokit anya a földön feküdt Seth térdelt mellette és a szájja tiszta vér volt. Sikítottam és sírva keltem fel.Apa,Anya és Darel is be siettek a szobámba.