2. Fejezet : Kérdések, válaszok nélkül

-Kicsim mi a baj? - Kérdezte apa.De sírástól reszkedtem és nem tudtam megszólalni sem. - Ne aggodj csak egy rossz álom volt.
-Hozzok egy pohár vizet. - Mondta Darel és ezzel el is tűnt.Anya az ajtóban ált és  az aggodalom ordított az arcán.Darel vissza jött a vizzel a kezembe nyomta.
-Köszi. - Mondtam.
-Nincs mit, de legközelebb ne hozd ránk a frászt.- Mosolygott rám és már kezdtem megnyugodni.
- Próbálj meg aludni kicsim. - Mondta apa és ki mentek az öcsémmel. Anya bent maradt le ült mellém és át ölelt.
-El mondod mit álmodtál?-Kérdezte.
-Nem tudom, már nem emlékszem, és nem is akarok.- Olyan jó volt átölelni, az álmom elég valósnak tűnt és bele se mertem gondolni, hogy megtörténhet.
-Semmi baj.- Felált és az ajtó felé vette az irányt.
-Anya! - Szóltam utánna, hogy elmondom neki, de aztán meg gondoltam magam.
-Szeretlek.
-Én is szeretlek kislányom. - Oda jött adott egy puszit a homlokomra, és oda lépett az ajtóhoz.
-Ha bármi van amit megszeretnél beszélni akkor csak szólj meghallgatlak bármiről is legyen szó.- Mintha tudta volna, hogy emlékszem csak nem akarom neki elmondani.
-Köszi anyu akkor szólok.-Ezzel ki ment. Kb még 1 órát forgolódtam mire újra eltudtam aludni.Reggel csörgött az órám, lecsaptam és már kiabált Darel, hogy keljek már föl.Gyorsan fölöltöztem, beszáguldottam a fürdőbe rendbe hoztam magam, és szólt anya.
-Anna siess már el késel a suliból.
-Rendben anya sietek.- Gyoran fölkaptam a cuccaimat le mentem a földszintre fel vettem a csizmámat, a kabátom és a kesztyűimet..
-Sziasztok.És ezzel be is csuktam az ajtót még hallotam, hogy anyáék is elköszöntek. Mikor ki léptem az ajtón Seth már ott állt a motor mellett.
-Szia! Köszönt mosolyogva, ahogy észre vettem örült, hogy lát.
-Szia, Meddig voltak nálatok tegnap apuék?- Nem akartam mondani neki amit tegnap láttam és amit álmottam. Tuti bolondnak nézett volna.
-Hát olyan fél 11-ig bisztos.Kár, hogy nem maradtál tovább, amúgy nem fáj már a fejed?
-Nem, már nem köszi a kérdésed.-Azért örültem hogy megkérdezte.
-Bisztos nem félsz?-Kérdezte és vigyorgott közbe.
-Bisztos nem félek.- Jelentetem ki bár nagyon féltem.A fejemre húzta a bukósisakot.
-Hmmm. Egész jó áll. - Kacsintott és csibészesen mosolygott.
-El tudom képzelni. - Mosolyogtam. - Na induljunk.
-Igazad van.-Mondta és felszált a motorra. Én is megpróbálkoztam vele több kevesbb sikerrel. A bénázásomon jókat nevettünk és végül elindultunk.Nagyon féltem úgy kapaszkodtam ahogy csak bírtam csodálkozom, hogy kapott még levegöt. A házak és a fák egybe olvadtak. Túl sokat nem láttam, inkább csuktam a szemem.
-Na megjöttünk. Figyi a ti sulitokba nem jár senki autóval? - Kérdezte meglepetten és csodálkoztam miért kérdezte.
-De igen elég sokan, miért?
-Fordulj meg! - Megfordultam és nem volt a parkolóban senki.
-Hát én ezt nem értem. Be megyek megkérdezem mindjárt jövök.- Elakartam indulni de vissza húzott.
-Megyek én is.- Olyan furcsán nézett rám egy kicsit meg is ilyedtem.
-Ookéé...megvárlak.- Le lakatolta a motort és elindultunk.Mikor be értünk jó meleg volt, elindultunk az igazgatói felé.Mrs. Chatam volt bent.
-Jó reggelt. Megmondaná miért nincs bent senki?-Kérdeztem.
-Jó reggelt.- Köszönt Seth is.
-Jó reggelt gyerekek. Hó szünet van. egy pár nappal meg hosszabította nektek az időjárás a téli szünetet. - Mosolygott és úgy nézte Sethet mintha valami sztár lenne vagy mi.
-Köszönyük szépen. Viszont látásra és kellemes ünnepeket. - Köszöntem el.
-Viszlát. -Köszönt Seth is, de annyira furcsa volt, bisztos van valami baja.
-Szervusztok, nektek is kellemes ünnepeket.- Mosolyogtam rá és elindultunk kifelé.
Mikor kiértünk megáltam és vissza húztam Sethet.
-Mi van veled annyira furcsa vagy. -Akkor vettem észre, hogy fekete a szeme nagyon megilyedtem a smaragd zöldből ében fekete? nem értettem.
-Nincs semmi bajom.- Mondta de olyan ideges volt, hogy egyre jobban keztem félni.
-Rendben van, te tudod . - Nem nagyon mertem ellenkezni.Fölszáltunk a motorra és haza vitt.
-Majd át jövök.-Mondta és csodálkoztam.
-Oké gyere. - Megfordultam és be mentem a házba. Hála égnek nem volt otthon senki.Leültem a kanapéra és csörgött a telefon.
-Hallo?
-Szia Anna . - Anya volt az.-Ma késöbb megyünk haza Darell kiállítására megyünk.-Jaj tényleg az ma van. El is felejtettem...Mindegy is úgy is csak 2 jegy volt mennyenek el anyáék, már úgy is láttam a rajzait.
-Tudom mondtátok.Nincs ma iskola hó szünet van.Azt mondták pár nappal meghosszabították a szünetet.El megyek sétálni ha nem lennék itthon ne aggodjatok és lesz nálam telefon ha kellek.
-Rendben mennyél.Szia
-Szia.-Ezzel le tettem a telefont fölöltöztem és elmentem. A szokásos úton mentem de egy mellék utat vettem észre és elindultam arra. Születésem óta itt élek és csak most vettem észre ezt az utat.Egész úton csak Seth járt a fejembe és az, hogy mi a baja. És miért lehet az hogy a gyönyörű zöld szemeiből hogy lehet fekete. Az oké ha én is ideges vagyok nekem is be sötétedik de nem ennyire, és nem változik ennyit.Mire észbe kaptam besötétedett és az erdőben voltam egy tisztás volt elöttem.Gyönyörű volt, hó fehér volt érintetlen az egész. Azon gondolkodtam miért ilyen Seth bárhogy is eröltettem az agyamat de nem jöttem rá.Egyszerre csak valaki a hátam mögé lépett megfordultam de nem volt ott senki vissza fordultam és ott ált egy férfi nagyon megilyedtem. Reflexből hátráltam.
-Ne félj. - Szólalt meg a férfi de ahogy megszólalt tovább hátráltam nem láttam rendesen mivel 20 méterrel volt már távolabb és szakadt a hó.
-Csak egy kicsit fog fájni nem vészes egy ki szúrás és vége.-Nem értettem mit beszél de egyre közelebb jött én pedig távolabb.Egyett pislantottam és már nem volt sehol. Megfordultam és ott állt magas fekete hajú fehér bőrű és piros szemű fiatal férfi. Ilyedtembe hátra estem és alig katam levegőt.Föl ugrottam elakartam futni de ő mindig elöttem volt.
-Ki vagy te? És mit akarsz tőlem?-Kérdezgettem kécségbe esetten.
-Az nem fontos.Örülj, hogy egy vámpír vet véget az életednek.Nem sokan mondhatják el ezt magukról.-Hangosan felnevetett.Ezt nem igazán tudtam felfogni,mivel nem létznek legalább is nem tudok róla, de mivel ennyire nyomos okai vannak ezért elhiszem..-Nézett rám nagy piros szemekkel mintha csak egy csirke lennék aki le vágásra vár. Gonoszan vigyorgott, legyőzött és le aradhatja a gyömölcsét ami én voltam.Nagyon féltem reszkedtem és nem a hidegtől,hanem a félelmtől, alig kaptam levegőt,rettegtem, hogy most vége az életemnek.Csak arra tudtam gondolni, hogy mi lesz anyuékkal, az öcsém még csak 17 éves, és persze ott van Seth is, azt fogják gondolni, hogy megszöktem és azt fogja hinni, hogy miadta, és persze ha meg is találnak holtanfognak egy csepp vér nélkül.Egyszerre csak egy reccsenést hallotam. Eddig is megvoltam ilyedve de most még inkább, rögtön odafordultam és egy ismerős alak jött velem szembe. Föl kapott mint egy rongy babát, és át vitt a mező másik végébe.