3. fejezet : Az igazság

-Maradj itt és meg ne moccany! - Figyelmeztetett. Olyan ismerős volt a hangja.És rá jöttem Seth hangja volt. Te jó ég Seth is vámpír lenne? Az mindent megmagyararáz: a zöldből fekete szemek, a gyorsaságát és a hideg bőrét.Mikor ezt végig gondoltam láttam, hogy nagy harcok folynak a másik végen de nem sokat láttam mert nagyon gyorsak voltak, repkedtek ide-oda.Két vámpír eltünt, a harmadik jött felém én pedig nagyon féltem.
-Gyere haza viszlek. -És mikor oda jött és segített az összes félelmem eltűnt, mintha el űzték volna.Feláltam és megfogta a kezemet mivel kicsit megcsúsztam és félt, hogy elesek legalább is gondolom.Mikor már kiértünk az erdőből ott ált Seth motorja.
-Hol vagyunk? Én nem ezen az úton jöttem! - Ezt úgy mondtam mint aki vérig van sértve, de nem úgy akartam.Ő is nézett rám, hogy mi bajom van  de nem foglalkozott vele túlságosan, csak feltette a bukósisakot a fejemre be kapcsolta én csak mosolyogtam, de ő nem. Feltette az övét is és feltett a motorra.Elindultunk de már nem féltem se a motortól se tőle.Mikor a ház elé értünk még nem volt otthon senki pedig már 10 óra volt.
-Köszi mindent.-Csak ennyit tudtam kinyögni pedig tele volt kérdésekkel az agyam.
-Szívesen.-Mondta és már megvolt nyugodva, ugyan olyan gyönyörű zöld szemei voltak mikor először megláttam.
-Nem jössze be? Kicsit hideg van idekint. - Nem tudom miért kérdeztem pedig a válasz egyértelmű volt: nem.
-De igen be mennék.De csak akkor ha nem baj. - Nagyon meglepődtem pedig teljesen megvoltam győződve, hogy nemet mond.
-Dehogy baj! - Legyintettem. Le szált a motorról, én pedig nyitottam az ajtót. Ahogy be értünk le ültünk a kanapéra.Egy ideig csöndben ültünk aztán megtörtem a csendet.
- Te... mióta...vagy... - De mielőtt be fejezhettem volna a mondatot ő befejezte helyettem.
-Vámpír. - Mondta és olyan fura érzés fogott el ezt nem lehetett elmondani mi volt az de nem féltem.
-Már elég régóta, pontosan 109 éve.-Szemeim tágra nyíltak és nem tudtam megszólalni.
-És hogyan?- Remegő hangon kérdeztem és éreztem, hogy ezt nem kellet volna.De nyugottan válaszolt.
-Ugyan úgy ahogy te ma majdnem meghaltál.Rosszkor voltam rossz helyen.- Többet nem mondott. Újra csönd uralkodott a házon de ezt most ő törte meg.
-Te mit kerestél az erdőben? Főleg ha már sötét van? - Kicsit megilyesztett mert már szinte  kiabált.
-Elmentem sétálni mikor haza hoztál...És volt egy út amit eddig nem vettem észre elindultam arra de annyira elgondolkodtam, hogy észre se vettem merre megyek és, hogy be sötétedett. Így kerültem oda.De te mit kerestél arra?
-Vadászni voltam.-Kicsit megborzontam de nem értettem, miért nem félek?
-Mire?...Vagyis ti nem emberi vérrel táplálkoztok?- Kiváncsiskodtam a fejem még mindig tele volt kérdésekkel csak kikapkodtam párat.
-De igen elvileg.A mi családunk nem ilyen, nálunk mindenki állati vérrel táplálkozunk. - Ekkor felált és úgy magyarázta tovább. - Nekünk elegünk lett a mészárlásból.-Ennyibe hagyta a dolgot, mert megjöttek Anyuék.
-Sziasztok. Kiáltott be az öcsém oda futott hozzám és átölelt.Csak néztem mi van?
-Szia Darel. - Köszönt neki Seth is.
-Szia öcsi. Köszöntem én is nagy meglepettséggel.
-Hiányoztatok. -És megölelte Sethet is. Ő sem értette miért ilyen az öcsém.
-Na én leléptem. Ha van kedvedvetek holnap elmegyünk szánkózni?Jön a húgom is.
-Nah ezzel fölcsillant az öcsém szeme és csak nevetett bólogatva.
-Persze megyünk mi is.- Mondtam az öcsém helyett mert az nem tudott megszólalni.
-Sziasztok. - Elköszönt de utánna futottam.
-Várj - Kiáltottam utánna. Megbotlottam az öcsém cipőiben és a karjaiban landoltam. Be csuktam a szeme mielőtt nagyon fájna, de mikor éreztem, hogy emelkedek fölfelé kinyitottam és láttam, hogy elkapott. Mosolyogott velem együtt.
-Köszi. -Csak ennyit bírtam kinyögni. Rá néztem bele abba csodás zöld szemeibe, eszméletlen volt.
-Nincsmit. Mit akartál? - Kérdezte. Alig tudtam válaszolni.
-Csak...kérdezni.Mennyünk ki. - Ki mentünk hátra nyúltam be csukni az ajtót.
-A húgod is? .-Kérdeztem. Azért tudnom kellett kihez engedem az öcsémet.
-Igen.-A válaszán nagyon meglepődtem.Nem tudtam megszólalni.-Az egész család .-Ezen pedig végképp ki akadtam.Ha ők így be illeszkedtek akkor még hány vámpír járkál az utcákon? Megint csak jöttek a kérdések.
-De a vámpíroknak nem lehetnek gyerekei.Vagy tévedek? -Nem értettem semmit.
-Ez igaz.Minket át változtattak ezért ő a hugom még ha egy idősek is vagyunk.Engem elöbb megtaláltak.
-Ő hány éves? -Csak ennyit tudtam ki nyögni.
-103.Remélem azért nem riasztottalak el annyira
-Az....szép kor.Nem, ne aggódj. - Szerintem sok volt nekem ez egy napra.Lefagytam teljesen.
-Na jó én megyek akkor holnap jövünk értetek. - Mosolygott. Hallotam mit mondott de nem tudtam vissza válaszolni, nem kaptam szikrát. Oda húzott magához és meg csókolt.Na akkor már tudtam figyelni. Nagyon meglepődtem de nagyon tetszett a szájja jéghideg de az érzés forró.
-Szia. - Elköszönt felszált a motorra.
-Szia.-Én is elköszöntem. Már indultam volna befelé de utánnam szólt.
-Anna - Hirtelen megfordultam- Remélem nem ez volt az utolsó-Totál elvörösödtem és szóhoz sem jutottam-Én is. - El is ment. Be mentem a házba le zuhanyoztam és bevágódtam az ágyba. Nem aludtam valami jól egész végig csak az járt a fejembe, hogy Seth vámpír és az egész családja az.Ha nem ment volna vadászni és nem talált volna rám mostanra már nem élnék.De ez enegem cseppet sem érdekelt. Az a lényeg, hogy velem van és ez nem fog változni. legalább is ha rajtam múlik.Az lehet, hogy nem dobog a szíve és másabb mint a többi ember, de nem érdekel csak az, hogy itt vagyunk egymásnak.Reggel az öcsém kelltett.
-Anna! Anna! Kelj már föl,Sethék nem sokára itt lesznek!- Mondta nagy vigyorral.Én meg kómásan feküdtam még.-Oké ! Megyek már!- Nagyon nehezem kelltem fel.Lehet,mert nem aludtam valami túl sokat.Be mentem a fürdőbe, lezuhanyoztam rendbe hoztam magamés elindultam lefelé mikor le értem a lépcsőn, valaki dudált.Kinztem és ők voltak.Nagyon megörültem.
-Darel! -Szótam neki.
-Mondjad.-Szólt vissza türelmetlenül.
-Gyere, itt vannak Sethék. - Ilyen gyors csizma húzást még nem láttam.Aztán rá jöttem, hogy ittvan Seth huga is. Kuncoktam.Én is cipőt huztam meg mindent ami kell, és ki metünk.Mikor kiértünk egy autót láttam meg, gyönyörű hófehér Lexus SL600 ast.
Sziasztok! Száljatok be.-Mondta és mosolygott közbe. -Én ebbe száljak be? És még autót is tud vezetni?
-Szia. Hogy hogy ezzel megyünk?-Néztem bambán.Motor is autó is...juj.
-Négyen nem férünk rá egy motorra és Hannah nem tud még vezetni.- mosolygott.
-Hát ez igaz.- Mondtam mosolyogva és remélem álcáztam a félelmem mert nagyon gyorsan mentünk. Erdő közelbe mentünk és elértünk egy olyan dombhoz ami nagyon meredek volt és reméltem nem ez az ahová jöttünk.
-Na hogy tetszik? - Kérdezte mosolyogva.
-Ezen akarsz csúszni? Kérdeztem tágra nyílt szemekkel.És azon godolkodtam, hogy miért is reménykedtem.
-Ez nagyon klassz, állat lesz a mai nap.-Szólalt meg az öcsém. És tudtam, hogy én leszek az egyedüli aki fél ettől a dologtól.
-Na ki csúszik először? -Kérdezte Hannah
-Mi Annáva meg mutatom, hogy nem kell félnie semmitől. - Csibészesn mosolygott és látszott rajta, tapasztalt ebben ezért vissza mosolytam.
-Oké. - Mondtam elég meggyőzően és magamon is meglepődtem.Mikor el kesztünk csúszni a szívem 220-al kezdett verni és annyira szorosan öleltem ahogyan csak tudtam. A fák szél sebesen mentk el melletünk. De ezektől eltkintve olyan volt mintha repültem volna.Mire észbe kaptam már Darelék is le jöttek és hó golyózni kezdtünk. Nagyon tetszett ennyit még életembe nem nevettem.
-Megyünk még egy utolsót? - Kérdezte Darell és látszott, hogy reménykedik igent mondok.-De most Annával mennék.
-Igen menjünk benne vagyok. - Te jó ég ezt én mondtam de örültem, hogy repülhetek még 1x. Föl értünk a domb tetejére rá ültünk a szánkóra és indics. A domb közepe felé lehettünk mikor hallottam, hogy Seth kiáltott egyett.
-Vigyázz fa. - És ennyi. A domb többi részét gurultuk. Éreztem, hogy Darell néha megakart fogni csak túl gyorsan gurultam. Mikor le értünk megnyaltam a számat és fura íze volt mint a vasnak. Seth rám nézett és láttam ahogy pár árnyalattal sötétül a szeme. Még sem ijedtem meg, pedig elég furcsán nézett rám.