6. Fejezet : A meglepetés

-Szeretlek és nem akarlak elveszíteni. És nagyon sajnálom, hogy csak úgy le léptem. - Mondta és a szívem össze vissza kapalált. Most éreztem igazán, hogy vissza tért és olyan mint régen. Hirtlen nem tudtam megszólalni. De ki nyögtem végülis.

-Én...sem...akarlak elveszíteni, Nem haragszom egyáltalán. És nagyon szeretlek. -Kinyögtem végülis amit akartam. Igaz nehezen de ki jött. Megfogta a kezemet és fölmentünk a szobábájába. Ott még nem voltam. De ahogy egy fiúhoz illik tiszta kupi volt.Nagyon tágas volt és az ő parfümének az illatát lehetett érezni a szoba közepén egy asztal volt tele minden féle kaccatal, a ruhái szana szét de az ágya az szepén be volt vetve lácott, hogy most jött még csak haza,És akkor esett le egy vámpírnak miért kell ágy?!

-Te szoktál aludni?-Kérdeztem meglepetten.Ő pedig csak nevetett.

-Jó kérdés.-Nevetett még mindig én pedig csaknéztem és vártam a választ.És folytatta.-Tudod azért néha én is igénybe veszem az ágyat. Attól még, hogy nem aszok feküdni még lehet.-Ez igaz is de..na mindegy nem ez az amin most gondolkoznom kéne.

-Aha értem.-Mosolyogtam rá.Le ült az ágyra és az ölébe húzott.

-Mi jutott először az eszedbe mikor megkaptad a csomagot?-Látszott, hogy ezt komolyan kérdezte.

-Először örültem, hogy írtál és eszedbe jutottam és hogy mikor fogsz vissza jönni.Utánna elgondolkoztam, mivan ha nem jössz vissza és csak kínózni akarsz.-Itt elszégyeltem magam.

-Azt elhiszem, hogy rád szakadt egy csomó kédes, de örülsz, hogy vissza jöttem ugye?-Az ajkainkat csak miliméterek választották el.-De tudd, hogy soha nem kínoználak még akkor se ha az életem függene rajta.-És megcsókolt.Az ágyra döntött de olyan finoman, hogy nem is éreztem mikor a hátam az ágyra ért.Még mindig csókolóztunk és elkezdte le venni a felsőmet a szívem majd ki ugrott.Megfordultunk most én voltam felül én is le vettem a felsőjét a keze végig szalad a hátamon megláttam a felső testét eléggé izmos volt a karja jó nagy csak feszültek az erek rajta a hasa pedig olyan kockás, hogy sakkozni lehetett volna rajta.Vissza fordultunk megint alul voltam és megláttam a karján egy heget végig húztam rajta a mutató ujjamat és néztem rá ő pedig megcsókolt.A ruháimat le hámozta rólam.Reggel a karjaiba ébredtem.Meg símította az arcomat és mosolygott. Vissza mosolyogtam és nagyon boldog voltam.

-Jól aludtál? - Kérdezte

-Igen nagyon.-Mosolytam és nyújtózkodtam egyet.Rá méztem az órára fél egy volt. Föl pattantam gyorsan fölöltöztem össze kötöttem a hajam.

-Haza kell mennem.Bocsi.Át jössz ugye?-Kérdeztem reménykedve.

-Persze.-Mondta mosolyogva.Le siettem nem volt lent senki.Gyorsan haza futottam. De otthon se volt senki.Találtam egy kis cetlit amire ez volt írva:

Anna elmentünk kicsit mászkálni Zsaklinék is jöttek velünk ameddig nem vagyunk otthon takaríts ki dobd be a ruhákat a mosógépbe és főzz valamit. De úgy, hogy este ők is nálunk vacsoráznak. puszi :Anya

-Bisztos, hogy így büntet mert nem aludtam otthon.De az bisztos, hogy beszélni akar velem ha haza érnek.Mindent ki takarítottam már csak a szobám volt hátra de ahogy be léptem ki is jöttem mindjárt ehez nehéz tüzérség kell.A ruháim szana szét hevertek a szobában minden szana szét volt.A ruháimat össze hajtogattam és betettem a szekrénybe elpakoltam mindent le törölgettem a polcokat felporszívóztam.Gyorsan be dobtam egy adag ruhát a mosógépbe és elkeztem boncolni 2 csirkét.Mikor már majdnem kivégeztem az első csirkét, csengettek.Seth volt az ahogy ott ált és mosolygott rám.Ki nyitottam az ajtót és bele ugrottam a nyakába.

-Szia szívem.-Mondta mosolyogva.

-Szia.

-Mi jót csinálsz?-Kérdezte és eszembe jutott, hogy vár rám a vacsora.

-Csirkét boncolok.-Ezen elkezdett nevetni.

-Segítsek valamit?-Kérdezte mosolyogva és háturol átölelt.

-Igen segíthetsz, de bisztos vagy benne, hogy segíteni akarsz?-Kérdeztem mert még elég sok munka várt rám.

-Persze,hogy segíteni akarok.Na mit kell csinálnom?-Kérdezte és úgy gondoltam nem készítem ki teljesen úgyhogy csak a salátát bízom rá.

-Szeleteld fel az uborkát a paradicsomot a hagymát és a salátát.

-Oké kis korboncnokom.-Ezen elnevettem magam.-Mi van Jennáékkal?

-Hát Jeremy szüleivel elmentek Romába.-Mondtam és eszembe jutott amikor hívott és mondta, hogy nagyon hiányzok nekik és Sethtt is üdvözlik és, hogy onnan hozzák az ajándékomat.De minek nekem ajándék?Seth riasztott fel a töprengésből.

- Kész vagyok.Min gondolkozol ennyire?

-De gyors voltál.-Mosolygott rám azokkal a gyönyörű zöld szemeivel.De azt vettem észre, hogy már fűszerezem a csikéket.Akkor nagyon elgondolkozhattam.Be akartam kapcsolni a sütőt de már be volt kapcsolva.

-Te kapcsoltad be a sütőt?-Kérdeztem csodálkozva.

-Igen hisz megkértél rá.-Néztem rám bután és nem értettem semmit.

-Akkor jó.

-Mi van veled szerelmem?-Kérdezte oda jött és átölelt.

-Semmi bajom nincs csak elgondolkoztam.

-És min?-Kérdezte mióta vissza jött nagyon sokat kérdezget nagyon kíváncsi lett.

-Jennáékon, hogy mondta az ajándékomat onnan hozzák és hiányzunk nekik meg ilyenek.De nem értem milyen ajándékról beszél.

-Te tényleg nem tudod milyen nap van ma?-Kérdezte csodálkozva és meg néztem rá bután.

-Péntek.-Elkezdett nevetni és én az ég világon nem értettem belőle semmit.

-Igen péntek van.-Mire folytatta volna anyáék jöttek be az ajtón.

-Sziasztok.-Szólalt meg Seth.

-Sziasztok.-Köszöntem én is anya jött oda hozzám és az arcán semmien érzelmet nem láttam és ez megilyesztett.

-Mit főztetek?-Kérdezte.Rá nézett Sethre és elmosolyodott.Seth pedig bólintott.Na ezeknek mi a bajuk?

-Mennyetek föl pihennyetek egy kicsit és ha szólunk gyertek le enni.-Mondta apa és nyomott egy puszit a homlokomra.Seth megfogta a kezemet és elindultunk fölfelé.Mikor be értünk a szobába le döltem az ágyba olyan jó volt egy kicsit le pihenni.

-Elfáradtál mi?-Kérdezte lágy hangon.Le feküdt mellém és a átölet.

-Nagyon is.És még vár ránk egy kínos beszélgetés ám.

-Miért lenne kínos?Nem lesz semmi nyugi anya már le nyugtatta a tiédet szóval nem lesz semmi féle kínos beszélgetés hidd el nekem.-Mondta én pedig rá bólintottam.Már majdnem elaludtam Darel lépett be az ajtón.

-Alszik? -Kérdezte hallkan.

-Nem alszok monjad.

-Gyertek enni.-Mondta és ki ment.

-Nincs erőm le menni.-Mondtam Sethnek ő pedig fölugrott és fölkapott.

-Oké,oké megyek csak tegyél le.-Ő csak nevetett és le tetett.Mikor le értünk mindenki olyan fura volt.Le ültünk mindenki rám nézett és elkesztek nevetni.

-Most mi van? Van rajtam valami?-És mindenki rá zendített.

-BOLDOG SZÜLINAPOT ANNA.-Hát ezt nagyon elfelejtettem.