4. Fejezet : A fájdalom

-Mi a baj? -Kérdeztem.

-Nagyon fölrepedt. - Közölte és megnyaltam a számat. Az egész föl volt szakadva nem repedve.

-A kocsinál találkozunk.- Kiáltotta Seth  és azzal megfogta a kezemet és húzott magával. Innen tényleg elég közel volt az autó de szerintem a hugától féltett vagy csak őket is kettesbe akarja hagyni.Nem beszélt egyikőnk se, én a tájban gyönyörködtem és törölgettem a számról a vért,  ő pedig le hajtott fejjel jött melletem.Oda értünk a kocsihoz kinyitotta az ajtót és be száltunk. Ki nyitotta a kesztyű tartót tele volt papír zsebkendővel és egy vizes üveggel. Öntött egy keveset a zsepire és rá rakta a számra, nagyon csípett és ömlött belőle a vér.Közbe Darelék is megjöttek.

-Még mindig vérzik? -Kérdzte öcsém.

-Hát...eléggé.- Válaszoltam.

-Kérlek ne haragudj.Egy pillanatra nem figyeltem oda.-Mondta az öcsém és tényleg látszott rajta, hogy megbánta.

-Nem haragszom tényleg!-Mondtam megnyugtató hangon.

-Indulhatunk?- Kérdezte Seth morcosan.Mi pedig csak bólogattunk.Egész úton nem beszélt senki csak bámultunk ki az ablakon.Mikor a házhoz értünk Darel és Hannah kiszáltak, én is ki akartam de Seth nem enegette.

-Beszélni szeretnék veled.-Mondta ki és csókolt meg és éreztem, hogy kicsit megkarapta a seb mentén és nagyon picit rá szívott.Elhúztam a fejem és rá förmedtem.

-Te mitcsinálsz?

-Ne haragudj rám csak már nem bírtam. Hidd el nem akartam. Ne haragudj!Jobb ha többet nem találkozunk.- Ez eléggé szíven ütött nem tudtam sírjak-e vagy megálítsam nem akarom elveszíteni és nem tudtam mit csináljak.

-Ugye ezt nem gondolod komolyan?Ne csináld, ez csak egy kis apróság nem kell elmenned.-Próbáltam megálítani és csak győzködtem és folytak a könnyeim mindtha patakból öntötték volna.

-De ez nem apróság.Hidd el ezt te nem értheted, akárhányszor megsérülsz azon kell vitatokoznom magammal, hogy meg ne öljelek.De nem szeretnék erről vitát nyitni! - Nem akartam ki szálni a kocsiból de anya már jött, hogy mi történt és ki rángatott.

-Ne anya ne!!Nincs semmi bajom tényleg!! Csak engedj!! - Ordítottam de már késő volt. Seth elment.Föl futottam a szobámba le dobáltam a ruháimat és csak sírtam. Kb 2 óra telt el és jött Hannah.

-Szia. Zavarhatok? -Kérdezte bársonyos hangon.

-Szia. Persze. - Válaszoltam még mindig sírva.

-Ezt Seth küldi.-Mondta és a kezembe nyomott egy levelet.

-Köszi, hogy áthoztad.-Mondtam és eröltettem egy mosolyt.

-Nincs mit de nekem mennem kell segítenem kell anyunak.

-Rendben menny csak akkor majd még beszélünk.

-Igen, persze. Szia- Mondta és mosolygott.

-Szia-Én is elköszöntem.Gyorsan ki bontottam a levelet.

Ez állt benne:

Kedves Anna! 

Nagyon sajnálom ami történt de hidd el így lesz a legjobb. Neked is és nekem is. Elmegyek, hogy semmi esetre se tudjak benned kárt tenni. Ahoz túl fontos vagy nekem, hogy bármi olyan dolgot tegyek veled amit megbánnék. Nagyon szeretlek és nagyon fogsz hiányozni de te veszélyben vagy minden percben ha velem vagy.

Csók : Seth

-A kézírása gyönyörű volt.De a szavai égettek. Nem tudtam elhinni, hogy egy apróságért elment magamat hibáztattam.Ezek után csak a szenvedés maradt Seth volt az egyetlen aki megértett.Mindennap csak úgy voltam, Jennáék se értettek semmit és elmondtam nekik majdnem mindent kivéve a vámpíros dolgot.Minden nap jöttek felvidítani de nem soksikkerel.Aztán eltelt 1 hónap majd kettő.És nem jelentekezett. Nagyon hiányzott és a levelét már rongyá olvastam.Jenna még egyszer-kétszer átjött de mondtam nekik ne jöjjenek jobb dolguk is van majd ha kell valami szólok.De még 3 hónap után is semmiségnek tartottam azt ami történt és még mindig magamat hibáztattam miadta.Már rám sem ismert senki és eldöntöttem össze szedem magam.Megint a régi voltam.6 hónap kellett ahoz, hogy össze szedjem magam, de felejetni még mindig nem tudtam.Azttán jött Hannah, Seth huga.Őt is nagyon régen láttam, az öcsémhez jött néha néha.

-Szia!Bejöhetek? Csak hoztam valamit.- Vigyorogva jött be hozzám Darellel és ő is vigyorgott. Az elmúlt hónapokban csak az öcsémre támaszkodhattam.

-Szia Anna! - Köszönt az öcsém is.

-Sziasztok! Persze gyertek csak be.-Mosolyogtam.De nem sokáig mikor megláttam Hannah kezében egy becsomagolt dobozt.

-Ezt Seth küldi neked.-Mikor kiejtette a nevét akkorát dobbant a szívem, hogy azt hittem kiugrik.

-Köszi.-Ezzel le tettem az asztalra.

-Mi van veled olyan régen beszéltünk.-Mondta lelkesen de észre vette, hogy van valami bajom.

-Nem sok, jól vagyok.És veled?-Kérdeztem és mosolytam rá mintha minden rendbe lenne.

-Velem se sok, én is jól vagyok köszi.De most magadra hagyunk mert el kell mennünk.

-Rendben van mennyetek csak.Sziasztok.

-Szia.

-Szia.-Elköszöntek és becsukták az ajtót.Rá néztem a dobozra de nem mertem ki nyitni.Féltem, hogy amit eddig elértem az most szertefoszlik.De még is ki nyitottam.Egy levél egy kép és egy hógömb volt benne.A képen Mi voltunk Setthel mikor még minden rendben volt.A hógömben pedig egy hóember volt és tartott egy kis táblát amin az ált : Szeretlek!!!  A szívemet mintha kifacsarták volna.

Kibontottam a levelet ez ált benne:

Kedves Anna! 

Nagyon hiányzol és ezt  a hógömböt karácsonyra szántam. A képet pedig megtaláltam nekem is meg van, hogy mindig emlékezhessek rád, és te is rám!Arra kérlek menny el arra a helyre ahol rá jöttél mindenre.Ott még vár egy meglepás és ha lehet egyedül menny.Remélem még oda találsz.Nem kell aggodj minden rendben van és remélem veled is.Nagyon szeretlek Hiányzol.

Csók Seth