5. Fejezet : A vissza térés

Nem értettem ebből az ég világon semmit. Miért küldte a képet és hó gömböt azt biztos nem akarja, hogy szenvedjek. És miért menjek el az erdőbe? Nem értettem ebből semmit. De nem érdekelt. Átöltöztem, lefutottam fölhúztam a kabátom és elindultam. Egész úton a szavai jártak a fejembe. Mire odaértem nem volt ott semmi.

Egyszer csak meg hallotam, hogy jön valaki. És megláttam. Azt hittem elájulok fájt is de annyira örültem, hogy azt nem lehet elmondani. A tipikus járását egyből felismertem magas aranybarna hajú és zöld szemű fehérbőrű embert akit nagyon szeretek. Oda futottam a nyakába ugrottam és elkezdtek hullani a szememből a könnyek és a szívem majdnem kiugrott a helyéről.

- Szia. Végre itt vagy , nagyon hiányoztál nagyon szeretlek. Hol voltál eddig? - Elhalmoztam kérdésekkel. Nagyon örültem, hogy végre itt van .

-Szia Édesem!Te is nagyon hiányoztál nekem és nagyon szeretlek. Hogy hol voltam? az hosszú történet. De induljunk el hazafelé hideg van bent minddent elmodok. - A szavait ittam. És végre azt az embert láttam megint akit megismertem az elején és akibe bele szeretem. - Rendben. Mennyünk. - És a vigyort semmivel nem lehet eltüntetni az arcomról. Egész úton be nem ált a szája csak mesélt, hogy merre járt kikkel találkozott és miket csinált. Nem lehet elmondani mennyire boldog voltam. Életem eddigi 17 évében nem voltam ennyire boldog. Hozzá mentünk először mert még a családja se látták. Azért örültem, hogy hozzám jött először és ezen meg is lepődtem. Mikor be mentünk csak anya és Zsaklin volt.

- Sziasztok. - Köszöntem és meglepődtem anyámon mert sírt. - Mi a baj anya? - Kérdeztem ijedten.

- Sziasztok. - Zsaklin is köszönt az arcán neki is az ijedség volt látható.

- Elmondaná valaki, hogy mi  baj? - Kérdezte Seth idegesen.

- Darel... eltünt. - Nyögte ki anya ahogy tudta a sírástól.

- De, hogyan mikor ma láttam, Hannahval jöttek be hozzám. - Nem értettem semmit, hogyan tűnhetett el.

- Kicsit össze vesztünk. Mondtam neki valamit amit nem lett volna szabad. - Szólalt meg egy kis hang az emeletről lefelé jövet.

- És mi történt utánna? - Kérdztem ijedten és idegesen.

- Elment. Próbáltam vissza tartani, de elkezdett velem ordítani és elment.

- Értem. Elmegyek és megkeresem. - Mondtam de a könnyeimet alig tudtam vissza tartani.

- Apád már elment megkeresni. - Mondta Zsaklin nyugtatás képen.

- Nem érdekel az öcsémről van szó.

- De sötét van egyedül nem mehetsz el. - Förmedt rám Zsaklin. Tudnak valamit amit én nem. Attól féltem,hogy valami olyan helyre kerül vagy csinál magával valamit nem élnék túl.

- Majd én vele megyek. - Mondta Seth.

- Nem. Én megyek egyedül az öcsémnek szüksége van rám. Egyedül megyek.

- Egyedül nem mehetsz. Értsd már meg sötét van. - Már majdnem kiabált Seth.

- Igen sötét van és az öcsém egyedül van kint a hidegbe én megyek és nem vitatkozok tovább. - Megfordultam és elindultam kifelé, de Seth megfogta a karomat.

- Ne egyedül menny kérlek. -A szemében az aggódás szinte szikrázott és látszott rajta, hogy valamit titkol.

- De igen és nem érdekel az öcsém lehet bajban van. - És ezzel elengedte a kezemet. Én pedig elindultam mindenhol megnéztem ahová akkor szokott járni mikor bántja valami. És megcsörrent a telefonom. Rejtett szám volt de azért fel vettem.

- Hallo?

- Anna gyere gyorsan a tóhoz beszélnem kell veled félek. – A hangja nagyon megijesztett. Fél de vajon mitől?

- Rendben sietek. - Letettem a telefont és futottam már alig kaptam levegőt. Mire oda értem nem láttam sehol. Le ültem a hóba és csak sírtam.

-DAR...- Nem tudtam befejezni mert valaki befogta a számat. Darel volt az

de még a szívem is megállt annyira meg ijedtem.

- Ne aggódj semmi bajom. De elkell innen tűnünk nagyon gyorsan. Van itt valami.-Csak suttogott  hangjából lehetett hallani a félelmet de az is ha kell megküzd bármi is legyen az. Egy szót sem szóltam csak megfogtam a kezét és rohanni kezdtünk.

- Sethékhez megyünk ott van anya is megkell nyugtatnunk. Tudom, hogy össze vesztetek Hannahval de muszáj. - Csak bólogatott. Egyszer csak egy autó faralt be elénk.

- Szálljatok be gyorsan. - Szólalt meg Seth Féltő hangon. gyorsan ki nyitottam az ajtót és Darelel be száltunk hátra. Elöl ott volt Hannah is. Darel arcán az idegesség  látszott. Az úton nem beszélt senki Sethék tuti tudtak valamit amit mi nem Darel is tudott valamit és elakarta mondani de nem tudta.Én pedig most keztem bele gondolni ha hallgattam volna anyuékra elvesztettem volna az öcsémet. Mikor a házhoz értünk, és ki száltunk Darel megfogta kezem és vissza húzott. Seth hátra nézett.

- Ti nem jöttök? - Kérdezte

- Még nem. Nem sokára megyünk. - Válaszoltam Seth bólintott és be ment. Mi pedig le ültünk a lépcsőre.

- Mitörtént?- Kérdeztem

- Sétáltunk Hannahval és egyszer csak ki nyögte, hogy nem kellene együtt lenünk mert félt de nem értettem miért. És ki nyögte, hogy ő vámpír. Én persze nem hittem el de megmutatta. És olyan dolgokat vágott először a fejemhez, hogy én egy hiszékeny kis halandó vagyok és hogy az életem nem ér semmit. Nekem se kellett több megfordultam mondta,hogy ne haragudjak de nagyon mérges voltam rá. Megfordultam és olyanokat vágtam a fejéhez amit én is megbántam.

- De még is miket? - Kérdeztem meglepetten.

- Hát, hogy nem én vagyok a jelentéktelen, hanem ő és hogy egy senki mert akkor nem pazarolt volna majdnem egy évet egy ilyen jelentéktelen halandóra mint én és, hogy utálom meg, hogy nem éreztem iránta semmit csak azért voltam vele mert unatkoztam meg ilyen dolgok .De hidd el Anna nem gondoltam komolyan. Nagyon szeretem és nem bírom ki nélküle nagyon ideges voltam. -A hangja olyan meggyötört volt nagyon rossz volt így látni a szívem szakadt bele.

- Mindig azoknak okozzuk a legnagyobb fájdalmat akiket a legjobban szeretünk.Tudom milyen...hidd el. Menj be kérj tőle bocsánatot és beszéljétek meg.

- Úgy se fog meg bocsájtani. -A hangja olyan volt mint aki már mindent feladott.

- Ki hívom és megbeszélitek nyugi minden rendben lesz csak higgy benne.

- Egy próbát megér.

- Akkor mindjárt jövök. - Ahogy ki akartam nyitni az ajtót eszembe jutott mit mondott amikor le értem a tóhoz. - Megfordultam és megkérdeztem. - Mi volt lent a tónál amitől féltél?

- Fogalmam sincs de nagyon gyors volt és beszélt is valamit de nem tudom, hogy mit, nem értettem. - Bólintottam és ki nyitottam az ajtót Hannah pedig rohant felém.

- Na mi volt mond mit mondott? - Mint akit fölhúztak úgy pörgött. 

- Azt mondta menny ki és beszéljétek meg. De... - már majdnem ki ment de megfogtam a kezét. - Hidd el, nem komolyan gondolta amit mondott csak megijedt és így reagált. - Mondtam neki és remélem kibékülnek.

-Tudom .Én se gondoltam semmit komolyan. Csak féltem. Én még fiatal vagyok és...és félek, hogy bántom vagy valami. - Mondta és láttam a szomorúságot az arcán de félt ő is, hogy elveszti Darelt. - De nagyon szeretem és mindent megtennék érte.

- Akkor mire vársz még? Indulj. -A jó kedv ismét vissza tért az arcára és nagyon jó volt látni, nem csak azt, hogy Hannah boldog hanem azt is, hogy az öcsém is. Mikor levettem a kabátomat és a cipőmet Seth jött oda hozzám nagy vigyorral és megölelt nagyon jól esett mert már nagyon hiányzott. Ennyire még nem éreztem magamhoz közel. De el gondolkoztam azon, hogy ő milyen sokat jelent nekem és, hogy nem akarom elvszteni.

-Szeretlek és nem akarlak elveszíteni. És nagyon sajnálom, hogy csak úgy le léptem. - Mondta és a szívem össze vissza kapalált. Most éreztem igazán, hogy vissza tért és olyan mint régen. Hirtlen nem tudtam megszólalni. De ki nyögtem végülis.