13/1 Előzmények

- Zack. - Kiáltottam megfogtam a dobozt és elindultam lefelé. Ott állt telefonnal a fülén. - Mondjad. - Mondta meglepve. - Konyha asztalhoz. Most! - Mondtam céltudatosan. Visszaadta a telefont. Elis felejtettem hogy Seth hívott. - Figyelj vissza hívlak most dolgom, van. Hello. - Azzal letettem a telefont. - Ő ki? Miért nem láttam, és miért, nem tudok róla? És hogy-hogy apámnak vagy a nagybátya, amikor neki nincs is testvére? - Egyszerre csak ennyit kérdeztem. Nem tudtam, hogy érezek de volt egy olyan érzésem, hogy nem fog mondani semmit. - Kadann... - Nyögött fel és egy könnycsepp gördült végig az arcán. Daniel a vállára rakta Blazet és oda állt mellém. - Apádnak volt egy testvére, aki meghalt a születésem után pár nappal. Ő volt Tamara Shelton. Apám nevelt felt ő tanított mindent. Apádat is tanítgatta de miután apám meghalt egy vámpírtámadásba, abba hagyta a tanulást. Akkor voltam 17 éves. Apádékhoz költöztem, aki akkor ismerkedett meg édesanyáddal. Pár évre rá megszületett Kadann is akit fél éves korában elraboltak és azóta nem tudunk róla semmit. Évekig kerestük de, semmi nyoma nem volt és még sincs. Kadann eltűnése után 3 évre megszülettél te, egy év után pedig Darell. Születésed után pár hónappal elmentem Erdélybe megkértem az ottani vámpírokat hogy segítsenek, amiről persze nem szóltam senkinek. Ott éltem 16 évig de ők sem tudtak segíteni. Apád tudja, hogy vámpírok léteznek de, egyikben sem bízik kivéve Seth apjában Robertben. Visszaköltöztem 2 éve, és az óta figyellek titeket. Apád még mindig nem tudja de, szerintem lassan meg kéne neki mondani. - Ahogy mesélte könnyeit visszatartotta de egy-kettő kiszökött. Nem gondoltam volna, hogy ennyi mindenen keresztül ment. És apu tud mindent, egy gyereküket, már elvesztették, akkor ezért féltenek minket ennyire. A szívem megszakadt és elkezdtem érezni, hogy hiányzik valami. Meg kell találnom Kadannt a testvéremet. Fogalmam sincs, hol kezdjem. - Akkor ő most 21 éves. Valahogy meg kell találni. - Igen 21 éves. Már megpróbáltunk mindent Anna de sehol sincs. - Valakinek kellett, és ha kellett akkor valamire indokkal vihette el. Nem tettetek valamit, amivel felbosszantottatok valakit és így állhatott bosszút? - Kérdezte Daniel. - Nem tudok róla. Hacsak Peter nem. De azt kétlem ő egy légynek, se tudna ártani. – mondta Zack reménytelen hangon. Gyorsan a telefonom után nyúltam de Zack meg fogta a kezemet. - Kit akarsz fel hívni? – kérdezte zaklatottan. - Sethet. Hátha tud valamit. – Mondtam zavarodottan. Nem értettem miért lett ilyen heves hírtelen. Bólintott és elengedte a kezemet. Tárcsáztam és már csörgött is. - Ne haragudj, hogy olyanokat mondtam az előbb csak nagyon hihetetlen ez az egész. – Mondta Seth mielőtt bármit is mondhattam volna. - Inkább hagyjuk, nincs értelme. Kérdeznék. - De igen is van értelme. Kérdezz csak nyugodtan. - Nem tudsz valamit egy Kadann nevű 21 éves fiúról? - Nem, nem tudok. Miért ki ő? – kérdezte flegmán. - Mert elrabolták mikor fél éves volt, és ha minden igaz a bátyám. – Mondtam és olyan furcsa volt ki mondani, hogy a bátyám. - Értem. Nem hallottam még róla, de ha bármi van szólók mindenképpen. - Köszönöm. – Hálálkodtam. - Én is kérdezhetek? – Kérdezte finoman. - Kérdezhetsz persze. – válaszoltam gyanakvó hangon. - Haragszol? – Nem tudtam hírtelen mit felelni erre. - Eléggé… De már kezd lankadni az érzés. – Mondtam közömbösen. - Iszonyatosan féltelek. – Mondta és már a fájdalom hallatszott a hangjából. - Pedig semmi szükség nincs rá! – Jelentettem ki küszködve a könnyeimmel. - De van. Az-az igazság, hogy sehol sem találjuk Nathalyt. Kérlek, ne haragudj rám, amiket eddig mondtam és tettem. A te érdekedben cselekszem, és nem akarom, hogy bármi bántódásod essen. Ahhoz túlságosan is fontos vagy nekem. – Hírtelen nem tudtam hová tenni a szavak jelentését. Ennek egy normális ember örülne, de amiket mondott, amikor szakítottunk és amiket most, üti egymást a kettő. - Azt hittem, hogy a vámpírok nem érezek semmit. - De éreznek, nem mondtam akkor igazat erről. De muszáj volt. Ne haragudj. – Mondta és szinte már könyörgött. - Szóval szeretsz még? – Kérdeztem hátha félre értettem valamit. - Persze, hogy szeretlek. De ezt nem folytathatjuk ameddig el nem kaptam Nathalyt. – Most már inkább dühös volt. - Értem. Akkor inkább fejezzük is be. Legyünk barátok vagy akármi, de nekem ez így nem megy, hogy vagy is meg nem is. Szeretlek mindennél jobban, de ebből én nem kérek már sok volt, túl sok. – mondtam és szívem szakadt bele, amiket mondtam. De kénytelen voltam, mert csak ostorozzuk magunkat egymás nélkül. - Megértem persze. Nem is hittem hogy ez másképp lesz. De legalább a barátság megmarad. Mindent megteszek, hogy megtaláljam a testvéredet. És remélem, minél előbb láthatlak. De most le kell tennem, ne haragudj. Szia. - Köszönöm. Szia. - Ezzel le is tettem a telefont. Teljesen összezavarodtam. Annak örülök, hogy szeret, de ez így nem mehet tovább. Sohasem gondoltam volna, hogy én leszek az, aki véglegesen ki mondja, hogy vége. Ez volt a legnagyobb döntésem és remélem nem bánom meg. Ott álltam az asztalnál, oda jött Daniel és átölelt. Nagyon jól esett. - Köszönöm. – Mondtam halkan. Szorosabban ölelt. – Darell mikor jön már haza? Zack mit beszéltél vele? – Kérdeztem, Darellre van most szükségem. Nem mondhatok neki semmit de, előtte legalább nem mutatom, hogy fáj. - Mikor hívtam már majdnem végzett. Hamarosan itthon lesz, nem aggódj! – Bíztatott Zack. Bólintottam. Abban a pillanat belépett az ajtón. - Segítenétek be pakolni? – Kérdezte, és lerakta a konyha pultra a teli szatyrokat. - Csipkerózsika felébredt? – Kérdezte vigyorogva. Oda ment és nyújtotta a kezét. - Darell Shelton. – Mutatkozott be és még mindig vigyorgott. - Daniel Salvatore. – Mondta Dan és furcsán, méregette Darellt. - Miért bámulsz? – Kérdezte Darell. - Ne haragudj, csak nagyon hasonlítasz valakire. Konkrétan a halott nagybátyámra. Nem ismered véletlenül? A neve Jake Roberts. - Jake, Jake, Jake, nem hiszem. - Akkor vedd úgy, hogy nem kérdeztem semmit. És mégegyszer bocsánat, hogy bámultalak. – Mondta Daniel udvariasan, Darell pedig csak mosolygott. - Nincs semmi baj. Fura alak vagy te. – Mondta Darell és még mindig mosolygott. - Igen. Ezt sokan mondták már. – Mondta Daniel mosolyogva és rám kacsintott. – Anna telefonálhatnék egyet? – Kérdezte szeliden. Kivettem a zsebemből a telefont és a kezébe nyomtam. Hallottam ahogy egy lánnyal beszél. Biztosan szereti. Aranyos, hogy ennyire törődik vele. Ez az érzés kicsit hiányzik. Mikor Megölelt Daniel olyan jó érzés volt. De ez nem lehet. FEJEZD BE! Mondtam magamnak, hogy térjek észhez. Letette a telefont. Oda jött és átölelt. - Mi a baj? – Kérdezte. Nem mondhattam el neki mi is, van bennem igazából. - Nincs semmi baj, elgondolkodtam. – Mondtam erőltetve egy mosolyt. - Anna. Ha valaki elgondolkozik, nem lesz szomorú. – Nem hagyta annyiban a dolgot. - Nem vagyok szomorú… Tényleg. – Mondtam és mosolyogtam, ahogy csak tudtam. – Sikerült megbeszélni? – kérdeztem Danielt terelve a témát. - Igen. Köszönöm. Nagyon hálás vagyok érte neked. Tudod Victoria a barátnőm. Terhes. De nem tőlem. Hanem egy szemétládától. De ez nem fontos. A lényeg, hogy nem sokára megszül, és szeretnék ott lenni. Állítólag anyukám már elindult ide hozzátok. Kiderítette, hogy hol vagyok. - Húha az nem semmi. Akkor neked is meg vannak a problémáid. Remélem azért annyira nem fog kiakadni... - Válaszoltam szerényen. - Ebben reménykedem én is. – Mondta. Bólintottam. Remélem, találkozok még vele. Ha elmegy és megszül a barátnője biztos nem fog gondolni rám. De ahogy érzem én többet, mint kéne... - Na akkor mennyünk hozzuk be a cuccokat. – Mondtam. Darell az asztal felé fordult és megpillantotta Blazet és egy lányos sikoly, hagyta el a száját. Ezen, mindenki hangosan kezdett nevetni. - Úristen. Mi ez? – Kérdezte rémülten. Mi pedig még mindig nevettünk. - Ez egy sárkány. Nem kell félni nem esz meg. – Mondtam tagoltan, hogy megértse. - És mit keres itt? – Kérdezte és már kezdett lenyugodni. - Zack hozta. És mielőtt megkérdeznéd, igen marad! – Közöltem vele mielőtt megint bepánikolna. Ki mentünk a kocsihoz ki vettük a csomagtartóból a szatyrokat és be vittük. Darell még mindig félt a sárkánytól aki szabadon mozgott a házban. Ahogy figyeltem mindenkit ahogy pakolják el a holmikat hallotam ahogy egy kocsi parkol le a ház előtt aztán még egy. Kopogtattaka az ajtón. - Majd én megyek.-ezzel elindultam az ajtó felé mikor kinyitottam egy szőke elég fiatal nő állt ott. - Segíthetek? - Szia, én Anna Shelton-t keresem. Nála van a fiam. – Szólalt meg vékony hangján. - Én vagyok. Te vagy Daniel anyja? Ne haragudj. Hány éves vagy? - Nagyon fiatal, ahhoz hogy az anyja legyen. A háta mögött jött egy magas férfi, aki kiköpött Daniel volt. Több mint valószínű ó az apja. - A lány 19 éves ember. Én több mint 200 és vámpír. Kérem vissza a fiamat. - Nagyon megijedtem, ahogy mogorván közeledett. És 200 éves úristen mibe keveredtem. - Anya? APA?- Szólalt meg mögöttem Daniel. Ezek most tuti megölnek. Főleg a apja emberi kinézetre se megnyugtató a látvány de a tudat, h ogy vámpír elég, hogy ne mászkáljak egyedül. - Igen, Daniel úgyhogy igyekezz. Haza megyünk. – Mondta Daniel apja. - nem tudok bemenni érted. Kérlek, ne használd ki. - Te jó ég. – Mondta Dan anyja. Mi folyik itt nem értem. - Miért nézed az öcsémet? – Kérdeztem kérdőn, de annyi kédésem is lett volna. De nem mertem megszólalni. - Ő az öcséd? – Kérdezte meglepve. - Azt hiszem azért nézi, mert meglepő a hasonlóság az öcséd és Madie halott bátyja között. – Mondta Dan apja is. - Igen az. Ezt már Dan is mondta. – Válaszoltam szerényen. - Tényleg? - kérdezte Damon meglepve. Daniel nem nézett az apjára. - Daniel? Neked meg mi bajod? - Semmi. Csupán valaki nem kíváncsi rám. - felelte Daniel keményen. Danielen eluralkodott a düh és megfogtam a kezét. - Ezt most ne itt beszéljük meg. – Szólt Daniel apja rémülten. - Akkor mikor, apa? Vagy ezt sem vagy hajlandó hallani tőlem?- Kérdezte Daniel és megszorította a kezem. -Ezt inkább bent folytassuk... - Láttam, kezd elfajulni a dolog és akartam, hogy a szomszédok hívják a rendőröket és egyben apát sem... - Leányzó. Ezzel egy pici probléma van, ugyanis a vámpírok nem mehetnek csak úgy be. Be kell hívnod őket... - közölte az apja bunkó hangon. - Anna ne hívd be! - szólt Daniel. Elgondolkodtam egy rövid időre mit is kéne, tegyek... - Akkor csak anyukád... – Szóltam alig hallhatóan. - Tessék? És én? Esküszöm, ha kijössz... -DAMON! A fenébe is. Nem tudnál egy kicsit uralkodni a bunkó ösztöneiden? Nézz erre a szerencsétlen lányra. Fél. Még a végén eléred, hogy engem sem fog beengedni, de akkor... – Tartott egy kis szünetet és felém fordult. - Akkor én bemehetek? Te jó ég ez meg akar ölni. Legyél már kicsit talpra esettebb Anna az Istenért. Te mondtad, hogy nem kell rád vigyázni, akkor tartsd magad ahhoz. Kiabáltam magamban magamnak. - Persze gyere csak. Te pedig, csak ha lenyugodtál! - tettem hozzá mogorván és elindult a lány után felemelt kézzel, de Daniel megállította. - Azt mondta, ha lenyugodtál. Ismerlek. Neked ez sosem volt ilyen egyszerű - mondta dühösen Daniel. - Anna kik ezek? - kérdezte Darell ijedten, de nem válaszoltam. Oda mentem Daniel anyjához és megkérdeztem. - Mi a bajuk egymással? - Damon és én elváltunk. Egyszer összevesztem vele a közeli parkban vele, és Damon kijelentette, hogy nem érdekli a fia. Úgy gondoltam joga van tudni Daniel-nek, mi történt. Talán szörnyű anya vagyok, de nem tudok neki hazudni. Te jó isten, mi ez? – Kérdezte ijedten, lihegve. - Ahogy mondta látszott, rajta hogy nagyon szereti a fiát de, amit tudni kell azt tudni, kell. - Ekkor felsikított én pedig ijedten néztem aztán nevetni, kezdtem. - Ez egy sárkány ne félj nem bánt. Amúgy te tudud az én nevem, de én még a tiédet nem. És egyáltalán nem vagy szörnyű anya! Meg kellett tudni az igazságot, minthogy hazugságban éljen. - Sárkány? De nem haltak ki? A legutolsó sárkány még valamikor Arthur király időszakában volt... - Ő is pont ugyan úgy reagált, ahogy a többiek. Csak kicsit még kiegészítette történelemmel. - Mindannyian úgy tudtuk. De még sem így van... - Mondtam mosolyogva - Wao. Ne haragudj. A nevem Madie Sal... izé Roberts. – A férjezett nevén akart be mutatkozni biztosan meg szokásból… - Anna Shelton de ezt már tudod. - Válaszoltam mosolyogva. - Amúgy terhes vagy? - Ez nem tudom, hogy honnan jött de éreztem, hogy van valami... - Igen... – Felelte finoman. - TESSÉK? - kérdezte egyszerre Damon és Daniel. Na így nyerjek a lottón. Nem gondoltam volna, hogy telibe bele találok, pedig nem is látszik rajta. - Mielőtt megijednél, nem látszik csak volt egy megérzésem... - Mondtam, és nagyon idiótának éreztem magam. - Mikor voltál hajlandó elmondani? - Kérdezte Damon Daniel apja. - Mióta tartozom neked magyarázattal? Nem tartozok hozzád többé. – Mondta Keményen. Kellett nekem megszólalni... Mit találjak ki, hogy tereljem a témát. - Ne veszekedjetek, kérlek! - Nyögtem fel - Sajnálom, hogy vigyázok rád. – Annak ellenére is folytatta. - megint hülyeséget teszel. - Hülyeséget? Tudod mit, ezt majd megbeszéljük. Nem hiszem, hogy hallani kéne ezt másnak. És ne reménykedj abban, hogy elfelejtem. - Közölte vele és felém fordult. - Ne haragudj. - Nincs semmi csak nem értem... - Mondtam elgondolkodva. Miért kell veszekedni mindig? Seth is próbálkozott hogy így űzzön el és még sem jött össze... Pedig látszik rajtuk, hogy még vonzódnak egymáshoz - Hidd el jobb is, ha nem érted. – Felelte, és Ránézett Daniel-re. - Dan, minden rendben? – Kérdezte. - Nem, nincs. Valami furcsa érzésem van, de nem tudom mi. - Felelte. Mikor mondta, rá néztem Danielre és megijedtem. Hirtelen elfogott az aggodalom. - Én tudom. - Szólt Zack a hátam mögül és odament Danielhez, hogy elkapja mielőtt összeesett. - Az ő szerepe? – Kérdezte Madie meglepve. Nem nagyon tudtam szóhoz jutni de el kellet mondanom, mégiscsak az anyja. - Hát Zack küldte hozzám, mert tudta, hogy lesz valami de mi nem tudtunk semmit, egészen addig ameddig Zack el nem mondta. A lényeget nem tudjuk de van valami oka és ha mindenigaz ez az.