Elémugrott Seth de arrébb
löktem repült 1-2 métert de végül sikerült megtalálnia az egyensúlyát.
Úgyéreztem megkell bosszúlnom a szüleim halálát és ezt Zackel kezdem. Megfogtam
a nyakánál fogva és felemeltem.
- Te is Nathaly mellett
állsz és te is közre játszottál, hogy a szüleimmel végezhessen. Tudtad, hogy
hamarosan vissza jönnek és csak elakartál tüntetni egy időre, hogy végbe vihesd
a terveidet. - Olyan hangon beszéltem amilyennel még soha mély volt és tisztán
kilehett venni belőle a haragot és a bosszú vágyat. Égtem belüről. De mintha
nem is én lettem volna.
- Ez hülyeség Anna. Ugye
ezt te sem gondolod komolyan? - Horkant fel Darell. És az arcán az értetlenség,
és a félelem tükröződött.
- Darell, láttam ahogy
próbáltok megtalálni és próbáljátok kitalálni merre lehetek, de azt ne nekem
próbáld bemesélni, hogy 3 hónap alatt nem sikerült volna. Téged 1 óra alatt
találtalak meg, mondjuk erre az is rá segített hogy felhívtál de hidd el nem
kellett volna azt sem, nélküle is sikerült volna. És miért van az, hogy a gyász
ellenére ennyire jó kedve legyen? Ja és persze ki ne hagyjam a legjobbat, miért
lepődött meg annyira és nézett értetlenül amikor meglátott? - Igaz ezeket én
sem tudtam megmagyarázni, de teljesen biztos voltam benne, hogy direkt csinálta
az egészet. És akkor jöttem rá. Amikor Barcelónába menet tudta, hogy felfogjuk
hívni és annak ellenére, hogy bármit is mondtam volna tudott mindent.
- Anna ennek akkor sincs
értelme! - Emelte fel a hangját Seth,
amitől csak még dühösebb lettem. Akkor oda jött Kaddan megfogta a vállamat és
belenézett a szemembe.
- Lehet, hogy van ebben
összefüggés, de lehet hogy lekéne ülni megbeszélni. - Mondta lágy hangon. De ez
sem tántorított vissza az előző tervemtől.
- Anna jobb lesz ha ezt már
abba hagyod és le teszed Zacket. Emlékezz vissza mennyit segített. -Próbált
Seth jobb útra terelni de semmi haszna nem volt csak szájtépés. Vissza néztem
Zackre és láttam ahogy mosolyog. A düh a tetőfokára hágott és izomból eldobtam
a szoba másik végébe. Ettől Darell és a többiek is megilyedtek. Blaze aki időközben
megérkezett és elég nagyot nőtt mióta nem láttam.
- Látom kicsit
megerősödtél. - Nyögött fel Zack és próbált felálni, én pedig lassan lépkedtem
felé.
- Egykicsit. De mégnem
láttál mindent. - Bosszúsan mosolyogtam és mikor oda értem hozzá. Ő is
mosolygott amit nem igazán értettem de hamar rá jöttem. Az ajtón 3 magas pasas
lépett be ebből 2 mingyárt rá ugrott Sethre és Kaddanre. A harmadik látszólag a
legmagasabb és legizmosabb is volt elindult felém.
- Mi van hívtál erősítést?
- Kérdeztem gúnyosan. - Ezzel mit akarsz elérni? Nathaly kért meg gondolom és
te jó kiskutya módjára meg is teszel mindent, ugye? -
- Ez nem vicces Anna. Habár
nekem az lesz, a látvány ahogy szétszednek tökéletes befejezése lesz az
életednek.
- Ne reménykedj. - Mondtam
erős hangon. Nekem ugrott a harmadik pasas én pedig berepültem a szekrénysorba.
Elöntött a düh és rá vetettem magam olyan erőből ütöttem ahogy csak tudtam.
Amikor láttam, hogy már nem bírja sokáig megfogtam és eltörtem a nyakát. Rá
néztem Darellre aki nyilván sokkot kapott, és remegő kézzel kivette a
szekrényből a kínai harci kést amit apám hozott haza 2 éve amikor munkaügyben
kellett elutaznia. Oda rohantam hozzá és kivettem a kezéből, de ő vissza
rántotta arrébb lökött és beleszúrta a szívébe annak az embernek akinek az
elöbb törtem ki a nyakát. A szemünk elött vált porrá a férfi, amitől kicsit
megrémültem.
- Még egyszer meg ne
próbáld bántani a nővéremet, mert különben te is erre a sorsra jutsz! -Mondta
Darell vérben forgó szemekkel.
- Kisfiú vagy még ehhez. -
Mondta még mindig vigyorogva.
- Jobb ha befejezed... - körbenéztem és Sethék már végeztek a
másik kettővel. - ... ahogy látod semmi
esélyed. És most pedig azt fogod elmondani, hogy hol van Nathaly.
- Sosem fogom elmondani. Inkább meghalok minthogy ezt elmondjam!
- Mondta makacsul.
-Megfogsz ha így folytatod! - Már kiabáltam. - Kínok kínjai
között foglak szenvedtetni ameddig el nem árulod hol van Nathaly!
- Nem vagy képes másoknak fájdalmat okozni. Ahhoz túl jó szíved
van!
- Ne akard megtudni mennyire nincs igazad! - Elborította az
agyamat a feketeség. Éreztem ahogy mindennek aminek eddig értelme volt
szertefoszlott. Bizseregtek a végtakjaim a lelkem fájt és ezt nem tudtam hová
is tegyem. Oda mentem hozzá megfogtam a torkánál fogva és mélyen belenéztem az
immár sárga szemeibe. - Ne akard megtudni ki vagyok valójába! - És ekkor már
tudtam, hogy nem az vagyok már aki voltam. Valami megváltozott. Eltűnt belőlem
a jóság a szeretet és minden már jó dolog ami az embert, emberré teszi. Oda
jött Seth és finoman megfogta a kezemet, amivel Zack torkát szorítottam. Bele
néztem Seth smaragd zöld szemeibe és láttam benne az aggodalmat és az együtt
érzést. Eszembe jutott az első csókunk a garázsba és kezdett erősödni az iránta
érzett szerelemem is.
- Engedd el. Ezzel nem érsz el semmit. – Mondta olyan lágy
hangon, amilyet csak nagyon ritkán hallottam. Lehet, hogy ott volt velem, de
még is hiányzott, az ölelése a csókjai, a beszélgetések, minden… Nem akartam
elengedni Zacket azt akartam, hogy szenvedjen, élje át azt amit most mi
Darellel. De elengedtem, kicsúsztattam Seth kezéből az enyémet oda mentem
Darellhez, megfogtam a kezét és fölmentünk az emeletre anyuék szobájába. Ahogy
beléptünk, megláttuk az ágy melletti éjjeli szekrényen a közös képünket, ami
már 10 éve készült a vidámparkba. Leültem az ágyra, kezembe vettem a képet és
csak nézegettem. Semmi könny csak az emlékek tömkelege. Hiányoztak akkor is,
amikor ők Barcelonába voltak, de akkor tudtam, hogy élnek és azt is, hogy jól
vannak. Darell leguggolt elém és könnyekkel teli szemében, láttam, ahogy emlék
suhan át. Megsimogattam az és még mindig azt a kis fiút, láttam, akinek még
játék az élete. Bele nézett a szemembe és rémülten arrébb csúszott, ami eléggé
meglepett.
- Mi a baj? – Kérdeztem zavartan.
- A… szemed… - Nyökögte. – Mi történt veled? Tényleg megváltoztál…
- Mi van a szememmel? Mi történt volna? – Zavarodottságomban kezdtem
össze rakni a képeket mitől is, ijedhetett meg, de nem jöttem rá.
- Nézd meg ott a tükör. – Anya fésülködő asztala felé intett.
Oda mentem és egyből megértettem mitől ijedt meg. A bal szemem
szivárványhártyája teljesen piros volt a jobbé pedig fekete. A látványtól én is
megrémültem, és hátrálni kezdtem.
- Sethez kell mennem. – Suttogtam.
- Anna! – Szólt Darell kirántva a félelemből. – Nem akarlak téged
is elveszteni! – Mondta és egy könnycsepp gördült végig az arcán. Láttam az
arcán a fájdalmat és az őszinteséget.
- Nem fogsz! Soha! Nyugodj meg! - Leültem mellé a földre és átöleltem.
– Mennyünk le, kiderítjük mi ez az egész! – Fel álltunk, és elindultunk a
földszintre. Mikor le értünk nem volt lent senki. De a pince ajtó nyitva volt.
- Várj! – Suttogtam. - Fogd kést és maradj itt! – Elindultam a
pince lépcsőjén és akkor láttam, ahogy Kaddan rugdos valamit befelé az egyik
kamrába. Ahogy elindultam felé hírtelen két kéz ragadott meg hátulról. Megpróbáltam
észnél maradni, és ahogy próbáltam kiszabadulni rá jöttem semmi esélyem. Kisebb
elfordulással sikerült rá jönnöm, hogy Seth az.
- Gyere mennyünk fel. Meg kell beszélnünk néhány dolgot. – Csak bólintottam és elindultunk felfelé.
Darell a konyha pulton ült Blazzel.
- Mi folyik ott lent? – Kérdezte felháborodva. Mondjuk én is
elég kíváncsi voltam és mindketten Sethen pihentettük a tekintetünket.
- Na akkor üljetek le, elmagyarázok mindent. – Mondta egy
kisingerültséggel az arcán. Leültem a kanapéra pár másodperc elteltével Darell
leült mellém, Seth pedig az asztalra. Mély levegőt vett mielött belekezdett
volna.
- Szóval kezdjünk Zackel. Ő egy szörny. Nathaly átváltoztatta,
és így megkapta az öröklétet. De ezért nagyon nagy árat fizet. Átváltozik néha
nap ezzé az akármivé. És nagyon nagy fájdalmai vannak. Még mi se tudjuk
pontosan mi is ő. De nem is szeretném megtudni. Ki szedjük belőle, amit tudunk.
És a sorsáról majd utána gondoskodunk. Darell menny le kérlek a pincéba a
késsel és Blazzel, hozz fel pár tasak vért. Utána pedig segíts Kaddannek.
- Te le akarod küldeni Zackhez? Elment az eszed vagy mi? –
Förmedtem rá.
- Nyugodj meg ott van Kaddan, ott van nála a kés és persze ott
van Blaze is akitől fél. – Teljesen mindegy hány indokot hozott fel nem akartam
le engedni. Bólintottam inkább és nehéz szívvel néztem ahogy le megy a pincébe.
- A késről annyit, hogy meg van bűvölve és akibe bele szúrod
mindegy, hogy éle vagy sem, hamuvá lesz. – Legalább van egy biztosíték Darell
kezében.
- És a szemem? – Kérdeztem félve.
- Hát igen a szemed. Másképp reagált a szervezeted a vámpír
vérre mint gondoltuk. Úgy bele ivódott a szervezetedbe, hogy félig vámpirrá is
tett. – Sokkot kaptam. Vámpír én? Legalábbis félig.
- Ezt nem hiszem el! Ez hazugság! – Förmedtem rá és kezdtem egyre
dühösebb lenni.
- Anna kérlek, nyugodj meg! Ha hazudnék is, hogy magyarázod a
hírtelen nagy erődet, gyorsaságodat és a fekete, piros szemeidet?