16. Fejezet

Elémugrott Seth de arrébb löktem repült 1-2 métert de végül sikerült megtalálnia az egyensúlyát. Úgyéreztem megkell bosszúlnom a szüleim halálát és ezt Zackel kezdem. Megfogtam a nyakánál fogva és felemeltem.

- Te is Nathaly mellett állsz és te is közre játszottál, hogy a szüleimmel végezhessen. Tudtad, hogy hamarosan vissza jönnek és csak elakartál tüntetni egy időre, hogy végbe vihesd a terveidet. - Olyan hangon beszéltem amilyennel még soha mély volt és tisztán kilehett venni belőle a haragot és a bosszú vágyat. Égtem belüről. De mintha nem is én lettem volna.

- Ez hülyeség Anna. Ugye ezt te sem gondolod komolyan? - Horkant fel Darell. És az arcán az értetlenség, és a félelem tükröződött.

- Darell, láttam ahogy próbáltok megtalálni és próbáljátok kitalálni merre lehetek, de azt ne nekem próbáld bemesélni, hogy 3 hónap alatt nem sikerült volna. Téged 1 óra alatt találtalak meg, mondjuk erre az is rá segített hogy felhívtál de hidd el nem kellett volna azt sem, nélküle is sikerült volna. És miért van az, hogy a gyász ellenére ennyire jó kedve legyen? Ja és persze ki ne hagyjam a legjobbat, miért lepődött meg annyira és nézett értetlenül amikor meglátott? - Igaz ezeket én sem tudtam megmagyarázni, de teljesen biztos voltam benne, hogy direkt csinálta az egészet. És akkor jöttem rá. Amikor Barcelónába menet tudta, hogy felfogjuk hívni és annak ellenére, hogy bármit is mondtam volna tudott mindent.

- Anna ennek akkor sincs értelme! - Emelte fel  a hangját Seth, amitől csak még dühösebb lettem. Akkor oda jött Kaddan megfogta a vállamat és belenézett a szemembe.

- Lehet, hogy van ebben összefüggés, de lehet hogy lekéne ülni megbeszélni. - Mondta lágy hangon. De ez sem tántorított vissza az előző tervemtől.

- Anna jobb lesz ha ezt már abba hagyod és le teszed Zacket. Emlékezz vissza mennyit segített. -Próbált Seth jobb útra terelni de semmi haszna nem volt csak szájtépés. Vissza néztem Zackre és láttam ahogy mosolyog. A düh a tetőfokára hágott és izomból eldobtam a szoba másik végébe. Ettől Darell és a többiek is megilyedtek. Blaze aki időközben megérkezett és elég nagyot nőtt mióta nem láttam.

- Látom kicsit megerősödtél. - Nyögött fel Zack és próbált felálni, én pedig lassan lépkedtem felé.

- Egykicsit. De mégnem láttál mindent. - Bosszúsan mosolyogtam és mikor oda értem hozzá. Ő is mosolygott amit nem igazán értettem de hamar rá jöttem. Az ajtón 3 magas pasas lépett be ebből 2 mingyárt rá ugrott Sethre és Kaddanre. A harmadik látszólag a legmagasabb és legizmosabb is volt elindult felém.

- Mi van hívtál erősítést? - Kérdeztem gúnyosan. - Ezzel mit akarsz elérni? Nathaly kért meg gondolom és te jó kiskutya módjára meg is teszel mindent, ugye? -

- Ez nem vicces Anna. Habár nekem az lesz, a látvány ahogy szétszednek tökéletes befejezése lesz az életednek.

- Ne reménykedj. - Mondtam erős hangon. Nekem ugrott a harmadik pasas én pedig berepültem a szekrénysorba. Elöntött a düh és rá vetettem magam olyan erőből ütöttem ahogy csak tudtam. Amikor láttam, hogy már nem bírja sokáig megfogtam és eltörtem a nyakát. Rá néztem Darellre aki nyilván sokkot kapott, és remegő kézzel kivette a szekrényből a kínai harci kést amit apám hozott haza 2 éve amikor munkaügyben kellett elutaznia. Oda rohantam hozzá és kivettem a kezéből, de ő vissza rántotta arrébb lökött és beleszúrta a szívébe annak az embernek akinek az elöbb törtem ki a nyakát. A szemünk elött vált porrá a férfi, amitől kicsit megrémültem.

- Még egyszer meg ne próbáld bántani a nővéremet, mert különben te is erre a sorsra jutsz! -Mondta Darell vérben forgó szemekkel.

- Kisfiú vagy még ehhez. - Mondta még mindig vigyorogva.

- Jobb ha befejezed... - körbenéztem és Sethék már végeztek a másik kettővel.  - ... ahogy látod semmi esélyed. És most pedig azt fogod elmondani, hogy hol van Nathaly.

- Sosem fogom elmondani. Inkább meghalok minthogy ezt elmondjam! - Mondta makacsul.

-Megfogsz ha így folytatod! - Már kiabáltam. - Kínok kínjai között foglak szenvedtetni ameddig el nem árulod hol van Nathaly!

- Nem vagy képes másoknak fájdalmat okozni. Ahhoz túl jó szíved van!

- Ne akard megtudni mennyire nincs igazad! - Elborította az agyamat a feketeség. Éreztem ahogy mindennek aminek eddig értelme volt szertefoszlott. Bizseregtek a végtakjaim a lelkem fájt és ezt nem tudtam hová is tegyem. Oda mentem hozzá megfogtam a torkánál fogva és mélyen belenéztem az immár sárga szemeibe. - Ne akard megtudni ki vagyok valójába! - És ekkor már tudtam, hogy nem az vagyok már aki voltam. Valami megváltozott. Eltűnt belőlem a jóság a szeretet és minden már jó dolog ami az embert, emberré teszi. Oda jött Seth és finoman megfogta a kezemet, amivel Zack torkát szorítottam. Bele néztem Seth smaragd zöld szemeibe és láttam benne az aggodalmat és az együtt érzést. Eszembe jutott az első csókunk a garázsba és kezdett erősödni az iránta érzett szerelemem is.

- Engedd el. Ezzel nem érsz el semmit. – Mondta olyan lágy hangon, amilyet csak nagyon ritkán hallottam. Lehet, hogy ott volt velem, de még is hiányzott, az ölelése a csókjai, a beszélgetések, minden… Nem akartam elengedni Zacket azt akartam, hogy szenvedjen, élje át azt amit most mi Darellel. De elengedtem, kicsúsztattam Seth kezéből az enyémet oda mentem Darellhez, megfogtam a kezét és fölmentünk az emeletre anyuék szobájába. Ahogy beléptünk, megláttuk az ágy melletti éjjeli szekrényen a közös képünket, ami már 10 éve készült a vidámparkba. Leültem az ágyra, kezembe vettem a képet és csak nézegettem. Semmi könny csak az emlékek tömkelege. Hiányoztak akkor is, amikor ők Barcelonába voltak, de akkor tudtam, hogy élnek és azt is, hogy jól vannak. Darell leguggolt elém és könnyekkel teli szemében, láttam, ahogy emlék suhan át. Megsimogattam az és még mindig azt a kis fiút, láttam, akinek még játék az élete. Bele nézett a szemembe és rémülten arrébb csúszott, ami eléggé meglepett.

- Mi a baj? – Kérdeztem zavartan.

- A… szemed… - Nyökögte. – Mi történt veled? Tényleg megváltoztál…

- Mi van a szememmel? Mi történt volna? – Zavarodottságomban kezdtem össze rakni a képeket mitől is, ijedhetett meg, de nem jöttem rá.

- Nézd meg ott a tükör. – Anya fésülködő asztala felé intett. Oda mentem és egyből megértettem mitől ijedt meg. A bal szemem szivárványhártyája teljesen piros volt a jobbé pedig fekete. A látványtól én is megrémültem, és hátrálni kezdtem.

- Sethez kell mennem. – Suttogtam.

- Anna! – Szólt Darell kirántva a félelemből. – Nem akarlak téged is elveszteni! – Mondta és egy könnycsepp gördült végig az arcán. Láttam az arcán a fájdalmat és az őszinteséget.

- Nem fogsz! Soha! Nyugodj meg! - Leültem mellé a földre és átöleltem. – Mennyünk le, kiderítjük mi ez az egész! – Fel álltunk, és elindultunk a földszintre. Mikor le értünk nem volt lent senki. De a pince ajtó nyitva volt.

- Várj! – Suttogtam. - Fogd kést és maradj itt! – Elindultam a pince lépcsőjén és akkor láttam, ahogy Kaddan rugdos valamit befelé az egyik kamrába. Ahogy elindultam felé hírtelen két kéz ragadott meg hátulról. Megpróbáltam észnél maradni, és ahogy próbáltam kiszabadulni rá jöttem semmi esélyem. Kisebb elfordulással sikerült rá jönnöm, hogy Seth az.

- Gyere mennyünk fel. Meg kell beszélnünk néhány dolgot.  – Csak bólintottam és elindultunk felfelé. Darell a konyha pulton ült Blazzel.

- Mi folyik ott lent? – Kérdezte felháborodva. Mondjuk én is elég kíváncsi voltam és mindketten Sethen pihentettük a tekintetünket.

- Na akkor üljetek le, elmagyarázok mindent. – Mondta egy kisingerültséggel az arcán. Leültem a kanapéra pár másodperc elteltével Darell leült mellém, Seth pedig az asztalra. Mély levegőt vett mielött belekezdett volna.

- Szóval kezdjünk Zackel. Ő egy szörny. Nathaly átváltoztatta, és így megkapta az öröklétet. De ezért nagyon nagy árat fizet. Átváltozik néha nap ezzé az akármivé. És nagyon nagy fájdalmai vannak. Még mi se tudjuk pontosan mi is ő. De nem is szeretném megtudni. Ki szedjük belőle, amit tudunk. És a sorsáról majd utána gondoskodunk. Darell menny le kérlek a pincéba a késsel és Blazzel, hozz fel pár tasak vért. Utána pedig segíts Kaddannek.

- Te le akarod küldeni Zackhez? Elment az eszed vagy mi? – Förmedtem rá.

- Nyugodj meg ott van Kaddan, ott van nála a kés és persze ott van Blaze is akitől fél. – Teljesen mindegy hány indokot hozott fel nem akartam le engedni. Bólintottam inkább és nehéz szívvel néztem ahogy le megy a pincébe.

- A késről annyit, hogy meg van bűvölve és akibe bele szúrod mindegy, hogy éle vagy sem, hamuvá lesz. – Legalább van egy biztosíték Darell kezében.

- És a szemem? – Kérdeztem félve.

- Hát igen a szemed. Másképp reagált a szervezeted a vámpír vérre mint gondoltuk. Úgy bele ivódott a szervezetedbe, hogy félig vámpirrá is tett. – Sokkot kaptam. Vámpír én? Legalábbis félig.

- Ezt nem hiszem el! Ez hazugság! – Förmedtem rá és kezdtem egyre dühösebb lenni.

- Anna kérlek, nyugodj meg! Ha hazudnék is, hogy magyarázod a hírtelen nagy erődet, gyorsaságodat és a fekete, piros szemeidet?