Egy hét telt el mióta Nathalyval össze csaptunk. Sethel nem beszéltünk utána pár napig. Nem tudtam beszélni az eseményekről. Mikor végre kinyögtem mi történt Darell tátott szájjal hallgatta végig. Végre megbosszultam a családom halálát. És éjszakánként nyugodtan alhatok.

Most vissza gondolva már nem fordul föl a gyomrom a látványtól és a tettemtől. Az az érzés felbecsülhetetlen amikor nem kell attól aggódni, mikor törik rám az ajtót, hogy megöljenek. A öcsém, a bátyám és életem szerelme biztonsága a legfontosabb.

- Mit csinálsz szívem? - A hang amit úgy szeretek még mindig megborzongok.

- Gondolkodom. - Suttogtam.

- Mindent be pakoltunk a kocsikba. Indulhatunk ha te is úgy érzed. - Mondta Seth is halkan. Nem tudom miért, talán nem akart megzavarni.

- Köszönöm! - Hálálkodtam, de amit tett értem azt sosem tudom meghálálni neki.

- Érted mindent Kicsim! - Csókot nyomott a homlokomra. Sarkon fordult és le ment a földszintre.

- Nehéz itt hagyni ezt a házat. De túl sok a rossz emlék, és már nincs itt semmi ami itt tartana. Anyáék halála óta már nincs. Rettenetesen hiányoznak. Az optimizmusuk, a szeretetük, a szitkaik. Minden. A gyász most tetőzik. Már vége a tagadásnak és kinyíltak a szemeim. Tudatosult a haláluk és velük együtt hallt egy részem. A szobájuk előtt állva ezernyi kép és esemény zajlott le a szemem előtt. A házat már végig jártam de ez az egy hely ami csak az övék volt. Egy könnycsepp gördült végig az arcomon amit hagytam lecseppenni. A fájdalom nem fog múlni csak megtanulok vele együtt élni. Azért is megyek el, hogy új életet kezdjek.

- Anna, Los Angeles vár ránk! - Üvöltötte Darell a bejárati ajtóból.

- Megyek már! - Mosolyogva válaszoltam.

- Most már készen állok tovább lépni. ÚJ életet kezdeni és megtanulni újra boldognak lenni és boldogan élni. Lefelé a lépcsőn csak az néztem az üres házat. Tényleg kipakoltak mindent. Inkább a jó dolgokra akarok vissza gondolni. Darell első kukorica pattogtatása. Kiszakadt a zacskó és úgy kezdett neki ez által minden úszott a kukoricától. Az első koktél készítésem mikor én dobálom az üveget és minden narancslében ázott, persze mindezt festés után és a narancslének hála újra kellet festeni. Az arcomon mosollyal és vidámsággal gondoltam vissza erre a házra. A rossz dolgokat kitörlöm az életemből. Itt nőttem fel és kész vagyok a múltat magam mögött hagyni.

A küszöbön áthaladva megkönnyebbülés árasztott el. Be szálltam a kocsiba Seth mellé. Rá néztem és tudta, hogy készen állok újra talpra állni.

Az autó motorja fölordított és elindultunk a naplementébe Atlanta felé.