14.Fejezet: Fájdalmas szembesülés

Hajtottam, ahogy csak tudtam, és ahogy magam mellé néztem, rá jöttem, hogy Blaze is mellettem, van és az ő életét, nem tehetem kockára. És megtörtént, amitől apáék legjobban féltettek. Nem tudtam hírtelen mi is, történik velem annyit, láttam, hogy Blaze kirepül az autóból és a ház felé veszi az irányt. Az autó 3-szor megperdült a levegőben és képszakadás. Mikor ki nyitottam a szemem csak a sötétséget láttam és a fájdalmat, ami rettenetesen kínozta a testemet. Valószínűleg a baleset következménye. Most meghaltam vagy mi lehet? Ez már a túlvilág?

- Segítség! Valaki! Hallanak engem? – Ordítottam, ahogy csak bírtam de választ nem kaptam. Én ezt nem értem. Nem hiszem hogy meghaltam, mert akkor biztosan találkoztam volna már pár emberrel vagy akárkivel. Bele nyilallt a fájdalom a karomba kis idő múlva a lábamba és a legfájdalmasabb a gerincem volt. És megláttam egy ismeretlen női alakot. Hosszú aranyszőke göndör haj nagy barna szemek hófehér bőr.

- Anna te vagy? – Kérdezte gyönyörű bársonyosan csilingelő hangján.

- Igen én vagyok. De te, kivagy? Honnan tudod a nevemet? Halott vagyok? Mi történik velem? – Elhalmoztam kérdésekkel reméltem, hogy az összesre tud válaszolni.

- Először is nyugodj meg! Alicenek hívnak, kisebb segítséget hoztam, mutatok pár dolgot, ami segíthet. Nem haltál meg de közel vagy a dologhoz hidd el jó kezekben vagy. – Válaszolta, megfogta a kezemet és elindultunk. Egyszer csak minden kezdett világosodni és színesedni egy kis idő után már a formákat is ki tudtam venni. A házunkhoz vitt. Bementünk és persze nem vett észre senki és alig hallottam valamit, amit beszéltek. Ott volt Darell, Zack, Madie, Damon és persze Blaze is. Nagyon el voltak foglalva valamivel.

- Mivel foglalkoznak nnyire? – Kérdezte kíváncsian.

- Tervet készítenek, hogy megtaláljanak. Na induljunk, tovább még sok mindent meg kell néznünk. - Ki mentünk de nem nagyon akartam otthagyni őket. Ki mentünk a ház elé és következő pillanatban már egy kocsi hátsó ülésén találtam magam. Előttem Seth ült, és ahogy a visszapillantó tükörből láttam, elég mérges, aggodalmas, és fájdalmas arcot vágott.

- Hozzánk igyekszik igaz? – Kérdeztem halkan. Alice nem szólt semmit csak bólintott. Egyszer csak Seth lefékezet és be faralt egy parkolóba. Belevert a kormányba egy hatalmasat és rá hajtotta a fejét.

- Fenébe, Fenébe, Fenébe. – Kiabálta. Oda ültem mellé az anyós ülésre megsimítottam a hátát, és bele suttogtam a fülébe:

- Nincs semmi baj… - Ekkor felkapta a fejét és újra indított ekkor már 320 km/ h sebességgel haladtunk. Féltettem pedig nem volt rá okom hisz sérthetetlen, de akkor is, szeretem még bármennyire is, titkolom. Furcsa érés fogott el mikor bevallottam magamnak.

- Rendben ez is meg volt, mennünk kell mielőtt….mindegy. – Kérdően néztem rá. – Mielőtt nem találnál vissza a testedbe. Ezért mondtam, hogy sietnünk kell.

- Rendben mehetünk. – Mondtam és már egy öreg házban találtam magam a falak már inkább sárgák voltak, mint fehérek minden poros a bútorok többsége neki volt döntve a másiknak. És betértünk egy szobába. Ott inkább visszafordultam volna. Megláttam magam, ahogy ott fekszek tele vágásokkal, kötésekkel szörnyen néztem ki. És megláttam egyből rá ismertem.

- Kadann… - Suttogtam. Pontosan olyan volt amilyennek eképzeltem teljesen anya és apa keveréke volt. Rá néztem Alicere, ő pedig bólintott. Visszanéztem Kaddanre akinek az arcán az aggodalom tükröződött.

- Ő nem tudja, hogy te ki vagy, de érzi, hogy közel álltok egymáshoz. Amióta karamboloztatok el sem mozdult mellőled. – Mondta Alice és bűnbánó arcal meredt Kaddanre.

- Várjunk csak? Ez mikor is történt? – Néztem kíváncsian Alicere.

- Kb 3 hónapja. De ne aggódj hamarosan jobb lesz. - Bíztatott.

- És ő megúszta egy karcolás nélkül? Mikor lesz az a hamarosan? – Kíváncsiskodtam.

- Ha nem lenne vámpír meg halt, volna már az ütközésnél. Hamarosan kapsz a véréből, és hamar fel fogsz épülni. Olyan 2-3 napon belül. – Vámpír? A bátyám vámpír. Te jó ég Darellen remélem, még nem hajtották végre a varázslatot.

- Akkor vámpír leszek én is? – Én azért az ember létemet nem szeretném feladni. Szeretek ember lenni, érezni, hogy dobod valami a mellkasomban. Lehet, hogy könnyebb életem lenne de nekem ez így jó.

- Nem leszel vámpír nyugi. Annyi, hogy gyorsabban regenerálódsz, és picit gyorsabb leszel, mint most. De semmi nagy változás. Ki nyílt az ajtó és belépett Seth, egy kis fehér fémdobozkával a kezében. Nem tudtam hírtelen, hogy örüljek-e, hogy itt van vagy ne. Oda ment Kaddanhez átadta neki a dobozt. Kaddan kivett belőle egy hatalmas injekciót és bedöfte a vénájába. Mikor tele lett a tartáj ki húzta de sebnek nyoma sem volt. Tűt cserélt oda lépett hozzám és az egyik cső nyílásába bele fecskendezte a fekete vért. Láttam ahogy eléri a kezemet. Éreztem, ahogy a szervezetembe szétterjed a vér és elkap a forróság.

- Köszönöm a segítséget. –Mondtam Alicenek.

- Örülök, hogy segíthettem. – Mondta mosolyogva. – Aztán csak óvatosan az utakon. – Mondta viccelődve.

- Meglesz. – Válaszoltam mosolyogva. Oda mentem az ágyhoz és leültem mellé. Néztem, ahogy beszélgetnek Sethék de nem hallottam semmit. Furcsa érzés kívülről látni magam, főleg így szétesve. Mindketten ültek, és engem néztek. Mindkettőjük szeme karikás volt hófehérek, elég régóta nem táplálkozhattak. Ahogy ott ültem a gondolataimba mélyedve, elkezdett bizseregni a kezem és elsötétült minden, és újra a feketeségben találtam magam. Ezek szerint Visszatértem a testembe, de már nem fájt semmim. Megint egyedül éreztem magam, de legalább már tudtam, hogy vigyáznak rám. Késztetést éreztem, hogy kinyissam a szemem. Nagyon rá koncentráltam. És sikerült.

Mikor kinyitottam üres volt a szoba. Kitéptem a kezeimből infúziókat, és felültem. Körül néztem a szoba ugyan olyan volt, mint amikor Alicel ide jöttünk. Oldalra fordultam, hogy le tudjak mászni az ágyról. De mikor a talajra értek a lábaim, és már nem kapaszkodtam össze csuklottam és magammal rántottam az infúziós állványt, ami persze hatalmasat csattant a padlón. Erre nem számítottam, hogy a talpon maradás ennyi nehézséget okoz. Pár pillanattal később Kaddan berohant a szobába.

- Te mit csinálsz? – Kérdezte a fejét fogva és visszatett az ágyra. A hangja kicsit rekedtes de mégis kellemes.

- Csak fel akartam állni. – Mondtam szerényen.

- Pedig az még odébb van. És miért is akartál ilyen hamar felkelni? – Kérdezte mosolyogva az arcomat fürkészve.

- Még sem feküdhetek annyit. – Válaszoltam.

- Ez igaz, de mégis honnan tudod, hogy mennyi ideig voltál ágyhoz kötve? – Mondta zavart arckifejezéssel.

13/2. Fejezet: Végleges döntés

- Meg még egy pár... - Szólt Zack és elindult az emeletre Daniellel.

- Miért beszélsz mindig így? - szólt Damon.- erről nem szoksz le soha?

- Ne reménykedj Damon. És ha bármi baja esik a két gyereknek esküszöm kinyírlak! - Válaszolta mogorván Zack a lépcső tetejéről.

- Ettől megkéne ijednem? - kérdezte Damon öntelten.

- Hidd el, nem leszek még egyszer kegyes hozzád. - Válaszolta Zack szigorúan.

-Damon miről nem tudok? – Kérdezte Madie idegesen.

- Végülis nem tartozunk össze, nem tartozom magyarázattal. - Mondta és Zack után indult

- Csak okosan. - Figyelmeztette Damont.

- Maddie velem jönnél? - Kérdeztem és elindultunk a pince felé a vérkészletért.

- Persze. Valami baj van? – Kérdezte aggódva.

- Nincs semmi baj csak nem szeretném ha megtámadna bárkit is Damon és szerintem Danielnek se ártana egy kis vér. - Mondtam és keztem kicsit ideges lenni. Darell fent segít Zacknak és Damonnek de nagyon féltem mert eléggé törékeny még....

- Ki ez a Zack? - Kérdezte. - Honnan ismeritek?

- Hát több mint egy hete pont az utazás napján be kopogott hogy vigyázzak magamra és figyeljek a jelekre. A jelek az álmok voltak, amiben a fiad segítséget kért tőlem minden alkalommal. Aztán a délelőtt folyamán ki derült, hogy a nagybátyám... - Ezen kicsit elszomorodtam, mert eszembe jutott a bátyám.

- Utazás? Nagybátyád? Jelek, álmok? Akkor a te életed sem épp az egyszerű kategóriába tartozik. –Mondta és megfogta a hasát.

- Hát nem éppen. De nem akarlak untatni a részletekkel... De ahogy látom a tiéd se. Egy vámpír, ex akitől van a félvér fiad. Most már csak a testvérrel kell össze szűrni a levet és teljes lesz a kép. - Mondtam viccelődve, de az arcán mást láttam inkább meglepődött. Kicsit habozott majd így felelt.

- Na igen. A testvér. Tulajdonképpen fején találtad a szöget. Stefan sokkal jobb hozzám. - Mondta és eléggé meglepett, hogy megint eltaláltam. Pedig nem is ismerem őket…

- Na ebbe megint bele trafáltam... Ne haragudj, csak jönnek... De azt ne tagadd, hogy már nem érzel semmit Damon iránt. Tisztán látszik rajtatok. - Mondtam és 6 zacskó vért vettem ki a hűtőből.

- Mi? Én, én nem érzek semmit iránta. Megbántott, mert azt mondta, hogy... – Nem folytatta és láttam, hogy az érzelmeivel küszköd.

- Mégis mit mondott? - Kérdeztem, és egyre inkább azt éreztem, hogy egy cipőben járok vele. Majd folytattam. - Én is jártam vámpírral és a fejemhez vágott pár dolgot, amit még nem tudtam neki teljesen megbocsátani de már beszélünk. Szóval nyugodtan mond mi bánt! - Mondtam, és rá mosolyogtam.

- Egyszer összevesztünk. Ami mondjuk úgy, hogy sorsdöntő volt. Az anyukám meghalt, és Damon közölte, hogy akkor menjek utána. Ekkor döntöttem úgy, hogy elválok tőle. Hamar meg volt, hisz akkor még vámpír voltam és... – Elvesztettem a fonalat vámpír volt de hogyan?

Összezavarodtam. Akkor most, hogy lett ember? Én ebbe lassan belegabalyodok.

-Nem értem. Akkor ez most hogy lehetséges? - kérdeztem kiakadva.

- Öhm ez bonyolult. – Válaszolta. - Valamikor vámpírrá változtam. Mert bátyámat megbabonázta egy boszorkány. És a bátyám miatt lettem vámpír. Majd később ismét a bátyám miatt lettem embert. Ez egy nagyon bonyolult varázslat volt. Egy hozzád közel álló ember élete kell ahhoz, hogy újra ember legyél. Jake az életét áldozta értem. – Mondta és egy könnycseppet törölt le az arcáról. Ezen elgondolkodtam. És előbb jött a kérdés mint gondoltam.

- És nem lehet visszahozni valahogy?- Làttam, hogy nagyon fàj neki. Nem tudom mit tennék ha Darellnek valami baja esne.

- Nem tudok sajnos ilyen varázslatról. Ha tudnék bármit megtennék, hogy visszakapjam. – Felelte szomorúan.

- Nem lehet hogy most te kellenél hozzá? Csak nem ennyire nagy téttel? Szerintem kérdezzük meg Zacket hátha tud valamit. - Próbáltam tartani benne a lelket kisebb, nagyobb sikerrel. Egy kicsit elgondolkodott a látszat alapján és kisebb mosoly volt az arcán.

- Talán igazad van. Kérdezzük meg. Remélem tud valamit. – Mondta lelkesen és a mosoly már kivehetöbb volt. Felszaladtam az emeletre szólni Zacknek hogy jöjjön le, mert szükség lenne rá lent is, de mikor be nyitottam a vendég szobába ahol Daniel feküdt egyből vissza is csuktam az ajtót. A tűk csak lógtak ki a karjaiból tele volt infúzióval, és rettenetes lelki ismeretfurdalás kapott el és persze aggodalom. Biztos az én hibám, ha nem ütöttem volna el semmi baja, nem lenne. Uramatyám mit tettem....

Földre rogytam és a sírástól, nem kaptam levegőt.

Éreztem, hogy valaki felemel, és levisz az emeletről a könnyektől homályosan, láttam, ezért nem tudtam ki volt az.

- Mi történt hogy le kellett jöjjek? - Kérdezte Zack és letett a kanapéra.

- Szeretnék kérdezni valamit. Volt egy bátyám, de miattam meghalt. Valamikor vámpír voltam, és Ő az életét áldozta azért, hogy én újra ember lehessek. Szóval van, vagy lehetne arra mód, hogy esetleg...talán - Habozott kicsit nem voltam benne biztos, hogy tudja mit is mondjon. De végül ki mondta. - szóval, hogy visszakapjam?

- Igen van erre lehetőség de ahhoz kell a te véred is és Darellé is és még Darellből néhány dolog. – Mondta Zack szaggatottan és végig engem nézett.

- Néhány dolog? - Kiáltottam fel. –Miféle néhány dolog? - Akadtam ki teljesen és már nem voltam ura önmagamnak.

- Hát pár dolog az életéből és nem éppen veszélytelen. De ettől függetlenül vissza kapod csak vámpírként.

Ez az ára, hogy újra Jake éljen de ő is vámpír lesz.... Sajnálom de, ez van. Éltek a lehetőséggel? – Kérdezte Zack és volt egy olyan érzésem, hogy tudta, hogy reagálok majd.

Nem akartam elhinni, amit mond, nem engedem akármilyen rossz is Madienek nem, lehet azért mégis csak az öcsém.

- Vállalom. - Szólalt meg Darell a hátam mögül. Rá nézett Madie Darellre és tudtam, hogy a bátyát látja benne és egy kis időre el is töprengett.

- Na várjunk csak. Azt mondod, hogy vállalod? Darell  én voltam vámpír, és hidd el szörnyű.- Próbálta lebeszélni de semmi esélye nem volt Darell ellen.

- Hidd el nem fogok le tenni a dologról! Ez az egy lehetőségem van, hogy visszakapjam a szerelmemet. Nincs más választásom. - Mondta Darell én, pedig már egy szót sem tudtam szólni annyira, összetörtem. Az öcsém képes lenne az életét áldozni egy lányért aki vámpír és elhagyni a családját.

- Én ezt nem nézem végig. - Ezzel felkeltem és az ajtó felé vettem az irányt éreztem hogy Blaze a vállamra száll és a kocsihoz rohantam. Be száltam és indítottam olyan gyorsan kezdtem hajtani, hogy már a villanyoszlopokat sem láttam. 

Szijasztok :)

Remélem most sikerült normálisan feltennem, és bocsánat a nagy kimaradásért. Remélhetőleg nem fog előfordulni többet. Jó olvasgatást puszi :)