13/2. Fejezet: Végleges döntés

- Meg még egy pár... - Szólt Zack és elindult az emeletre Daniellel.

- Miért beszélsz mindig így? - szólt Damon.- erről nem szoksz le soha?

- Ne reménykedj Damon. És ha bármi baja esik a két gyereknek esküszöm kinyírlak! - Válaszolta mogorván Zack a lépcső tetejéről.

- Ettől megkéne ijednem? - kérdezte Damon öntelten.

- Hidd el, nem leszek még egyszer kegyes hozzád. - Válaszolta Zack szigorúan.

-Damon miről nem tudok? – Kérdezte Madie idegesen.

- Végülis nem tartozunk össze, nem tartozom magyarázattal. - Mondta és Zack után indult

- Csak okosan. - Figyelmeztette Damont.

- Maddie velem jönnél? - Kérdeztem és elindultunk a pince felé a vérkészletért.

- Persze. Valami baj van? – Kérdezte aggódva.

- Nincs semmi baj csak nem szeretném ha megtámadna bárkit is Damon és szerintem Danielnek se ártana egy kis vér. - Mondtam és keztem kicsit ideges lenni. Darell fent segít Zacknak és Damonnek de nagyon féltem mert eléggé törékeny még....

- Ki ez a Zack? - Kérdezte. - Honnan ismeritek?

- Hát több mint egy hete pont az utazás napján be kopogott hogy vigyázzak magamra és figyeljek a jelekre. A jelek az álmok voltak, amiben a fiad segítséget kért tőlem minden alkalommal. Aztán a délelőtt folyamán ki derült, hogy a nagybátyám... - Ezen kicsit elszomorodtam, mert eszembe jutott a bátyám.

- Utazás? Nagybátyád? Jelek, álmok? Akkor a te életed sem épp az egyszerű kategóriába tartozik. –Mondta és megfogta a hasát.

- Hát nem éppen. De nem akarlak untatni a részletekkel... De ahogy látom a tiéd se. Egy vámpír, ex akitől van a félvér fiad. Most már csak a testvérrel kell össze szűrni a levet és teljes lesz a kép. - Mondtam viccelődve, de az arcán mást láttam inkább meglepődött. Kicsit habozott majd így felelt.

- Na igen. A testvér. Tulajdonképpen fején találtad a szöget. Stefan sokkal jobb hozzám. - Mondta és eléggé meglepett, hogy megint eltaláltam. Pedig nem is ismerem őket…

- Na ebbe megint bele trafáltam... Ne haragudj, csak jönnek... De azt ne tagadd, hogy már nem érzel semmit Damon iránt. Tisztán látszik rajtatok. - Mondtam és 6 zacskó vért vettem ki a hűtőből.

- Mi? Én, én nem érzek semmit iránta. Megbántott, mert azt mondta, hogy... – Nem folytatta és láttam, hogy az érzelmeivel küszköd.

- Mégis mit mondott? - Kérdeztem, és egyre inkább azt éreztem, hogy egy cipőben járok vele. Majd folytattam. - Én is jártam vámpírral és a fejemhez vágott pár dolgot, amit még nem tudtam neki teljesen megbocsátani de már beszélünk. Szóval nyugodtan mond mi bánt! - Mondtam, és rá mosolyogtam.

- Egyszer összevesztünk. Ami mondjuk úgy, hogy sorsdöntő volt. Az anyukám meghalt, és Damon közölte, hogy akkor menjek utána. Ekkor döntöttem úgy, hogy elválok tőle. Hamar meg volt, hisz akkor még vámpír voltam és... – Elvesztettem a fonalat vámpír volt de hogyan?

Összezavarodtam. Akkor most, hogy lett ember? Én ebbe lassan belegabalyodok.

-Nem értem. Akkor ez most hogy lehetséges? - kérdeztem kiakadva.

- Öhm ez bonyolult. – Válaszolta. - Valamikor vámpírrá változtam. Mert bátyámat megbabonázta egy boszorkány. És a bátyám miatt lettem vámpír. Majd később ismét a bátyám miatt lettem embert. Ez egy nagyon bonyolult varázslat volt. Egy hozzád közel álló ember élete kell ahhoz, hogy újra ember legyél. Jake az életét áldozta értem. – Mondta és egy könnycseppet törölt le az arcáról. Ezen elgondolkodtam. És előbb jött a kérdés mint gondoltam.

- És nem lehet visszahozni valahogy?- Làttam, hogy nagyon fàj neki. Nem tudom mit tennék ha Darellnek valami baja esne.

- Nem tudok sajnos ilyen varázslatról. Ha tudnék bármit megtennék, hogy visszakapjam. – Felelte szomorúan.

- Nem lehet hogy most te kellenél hozzá? Csak nem ennyire nagy téttel? Szerintem kérdezzük meg Zacket hátha tud valamit. - Próbáltam tartani benne a lelket kisebb, nagyobb sikerrel. Egy kicsit elgondolkodott a látszat alapján és kisebb mosoly volt az arcán.

- Talán igazad van. Kérdezzük meg. Remélem tud valamit. – Mondta lelkesen és a mosoly már kivehetöbb volt. Felszaladtam az emeletre szólni Zacknek hogy jöjjön le, mert szükség lenne rá lent is, de mikor be nyitottam a vendég szobába ahol Daniel feküdt egyből vissza is csuktam az ajtót. A tűk csak lógtak ki a karjaiból tele volt infúzióval, és rettenetes lelki ismeretfurdalás kapott el és persze aggodalom. Biztos az én hibám, ha nem ütöttem volna el semmi baja, nem lenne. Uramatyám mit tettem....

Földre rogytam és a sírástól, nem kaptam levegőt.

Éreztem, hogy valaki felemel, és levisz az emeletről a könnyektől homályosan, láttam, ezért nem tudtam ki volt az.

- Mi történt hogy le kellett jöjjek? - Kérdezte Zack és letett a kanapéra.

- Szeretnék kérdezni valamit. Volt egy bátyám, de miattam meghalt. Valamikor vámpír voltam, és Ő az életét áldozta azért, hogy én újra ember lehessek. Szóval van, vagy lehetne arra mód, hogy esetleg...talán - Habozott kicsit nem voltam benne biztos, hogy tudja mit is mondjon. De végül ki mondta. - szóval, hogy visszakapjam?

- Igen van erre lehetőség de ahhoz kell a te véred is és Darellé is és még Darellből néhány dolog. – Mondta Zack szaggatottan és végig engem nézett.

- Néhány dolog? - Kiáltottam fel. –Miféle néhány dolog? - Akadtam ki teljesen és már nem voltam ura önmagamnak.

- Hát pár dolog az életéből és nem éppen veszélytelen. De ettől függetlenül vissza kapod csak vámpírként.

Ez az ára, hogy újra Jake éljen de ő is vámpír lesz.... Sajnálom de, ez van. Éltek a lehetőséggel? – Kérdezte Zack és volt egy olyan érzésem, hogy tudta, hogy reagálok majd.

Nem akartam elhinni, amit mond, nem engedem akármilyen rossz is Madienek nem, lehet azért mégis csak az öcsém.

- Vállalom. - Szólalt meg Darell a hátam mögül. Rá nézett Madie Darellre és tudtam, hogy a bátyát látja benne és egy kis időre el is töprengett.

- Na várjunk csak. Azt mondod, hogy vállalod? Darell  én voltam vámpír, és hidd el szörnyű.- Próbálta lebeszélni de semmi esélye nem volt Darell ellen.

- Hidd el nem fogok le tenni a dologról! Ez az egy lehetőségem van, hogy visszakapjam a szerelmemet. Nincs más választásom. - Mondta Darell én, pedig már egy szót sem tudtam szólni annyira, összetörtem. Az öcsém képes lenne az életét áldozni egy lányért aki vámpír és elhagyni a családját.

- Én ezt nem nézem végig. - Ezzel felkeltem és az ajtó felé vettem az irányt éreztem hogy Blaze a vállamra száll és a kocsihoz rohantam. Be száltam és indítottam olyan gyorsan kezdtem hajtani, hogy már a villanyoszlopokat sem láttam.