18.Fejezet : Szemtől szemben

A vér lüktetett az ereimben a fejem zsongott miközben föltápászkodtam a fal mellöl az első pofon után. Az arcom égett olyan érzés volt mintha le akarna szakadni. Olyan érzés kerített hatalmába amit sosem tapasztaltam. Az egész testem remegett az adrenalin száguldozott bennem és a düh ami szét áradt bennem az volt a hab a tortán. Rávetettem magam földre vittem megragadtam a haját és úgy ütöttem a fejét a padlóba. A karjaival próbált elkapni, a sikolyai el-el haltak és kezdett egyre több minden véres lenni. Vörös, illatos, selymes vér. Az éhségem kezdett eluralkodni rajtam, nem tudtam mi lesz abból ha vámpírból eszem. Nathaly már nem sikoltozott. Biztos nem halt meg de remélem egy darabig még nem kel fel. Le másztam Nathalyról, igyekeztem urrá lenni az éhségemen. Akár mennyire is éheztem nem mertem megkockáztatni a dolgot… Az emeleti komódban turkáltam gyors kötöző után. Találtam is egy köteggel, majdhogy nem felhasználtam az összeset Nathaly végtagjaira. Mikor már meggyőződtem róla, hogy mozgás képtelenné tettem, lementem a földszintre körbeszaglászni. Egy szót sem mertem szólni, hátha Nathaly erősítést is hozott magával. A nappali és a konyha üres volt. Nyoma sem volt dulakodásnak. Bár az emeletről sem hallottam semmit. Ami elég érdekes volt, mivel sem Seth sem pedig Kaddan nem rajongott érte, pláne nem Darell. Amit velünk tett az elfogadhatatlan. Mondjuk az érdekelne, hogyan tudtam ilyen könnyen elintézni Nathalyt. Túlon túl könnyű volt. Ezt a gondolatot hamar elhessegettem. A ház minden szegletét átnéztem de senkit és semmit nem találtam. A legszebb az egészben, hogy még Zacket sem találtam a pincében. Becsuktam a vasajtót. Neki dőltem a hideg, nyirkos falnak és lecsúsztam a földre. Arcomat tenyerembe temettem, fejemet felhúzott térdeimre támasztottam. A fejem zsongott az adrenalin már kiment a szervezetemből, remegtem mint a kocsonya. Teljesen egyedül éreztem magam. Mindenki eltűnt. Darell most a legfontosabb. Bár megtanulhatnám, hogy tud magára vigyázni. Akkor is ő az öcsém. Könnyek gyűltek a szemembe. Érzések tömkelege kavargott bennem. Mocorgást hallottam az emeletről. A szívem kétszer annyira dobogott mint eddig. Gyorsan letöröltem az arcomról a nedves csíkokat és feltápászkodtam a hideg betonról. Eszembe jutottak a hűtőben lapuló vérzacskók. Oda mentem a hűtőhöz és kivettem egy teli zacskót, kibontottam és inni kezdtem. Ahogy a fémes ízű nedű folyt le a torkomon, éreztem ahogy átjárja testem minden négyzet centiméterét. Hihetetlenül nagy erőt és energiát éreztem. Mire észbe kaptam már az ötödik zacskót dobtam a földre. Az emeletről szűrődő zaj egyre hangosabb lett. Érzékeim felerősödtek vele együtt az érzéseim is. Aggodalom Darell, Kaddan és Seth miadt, düh, Nathaly tevékenységei miadt. Kézfejemmel letöröltem véres ajkaimat, és elindultam az emelet felé. A lépcső tetejéhez érve, láttam ahogy Nathaly vergődik a földön. Fejéből még mindig csordogált a vér. A száját nem tömtem be mégsem szólalt meg. Megragadtam a hajánál fogva ami ragacsos volt a vértől. Lehúztam a lépcsőn, minden fokánál hallottam ahogy a gerince csattan a fának. Pár bordája meg-meg reccsent ahogyan forgott lefelé. A lépcső aljára érve elengedtem a haját, feje hatalmasat csapódott a fa padlóba. Egy hangot nem hallatott pedig éber volt. A levegőt gyorsan kapkodta. A konyhába mentem, megmostam vértől ragacsos kezemet. Elvettem egy fémszéket a konyha asztal mellől, oda vittem a lépcső aljához ahol Nathaly feküdt. Még mindig szótlanul feküdt. Légzése már lelassult néha ki is maradt. Ennyi vérveszteségtől vagy meghal vagy éhezik. Szerencsémre biztos az utóbbi. Lementem a pincébe egy zacskó vérért. A pince ajtóból lestem mit csinálhat. Sajnálatomra semmit… A konyhába vissza mentem egy pohárért beletöltöttem a zacskó tartalmát és ott hagytam az asztalon. A fémes illat hamar kezdett terjengeni, főleg egy éhes vámpír számára. Oda sétáltam hozzá karjánál fogva emeltem a székre. Rám nézett véres szemeivel. Szánalmat éreztem. Nem sajnáltam egy percig sem. Gyűlöltem amiért tönkre tette az életem.

- Mit akarsz tenni? - Kérdezte remegő hangon. Álltam előtte karba font kézzel.

- Még nem döntöttem el. - Válaszoltam félvállról. Nem voltam biztos benne mit is fogok ezután tenni. Most legalább az én kezemben van az irányítás. Elmentem még egy székért letettem Nathalyval szemben és leültem rá.

- Hol van az öcsém? - Kérdeztem határozottan.

- Pont ott. - Válaszolta.

- Szerintem nem vagy abban a helyzetben, hogy most állj neki flegmáskodni.

- Mekkora szád lett kislány. Nélkülem nem lennél az ami most vagy. - A düh egyre jobban gyűlt bennem. Feltörtek az emlékek, az érzések úgy sepertek végig rajtam mint egy hurrikán.

- Ha te nem lennél a szüleim még mindig élnének! - Üvöltöttem rá. Elégedett mosollyal bólogatott. A feje elég megviselt volt de vámpírhoz méltóan szép.

- Igen. De ez volt a bosszúm.

- Miről beszélsz? Semmit nem tettem ellened! - A gombóc egyre nagyobb lett a torkomba.

- Nem? Akkor Seth neked semmit nem jelent?

- Sethnek mi köze van a családomhoz? Seth él és ha szeretne veled lenne! De te cseszted el! Nem az én hibám, hogy egymásba szerettünk. Ha annyira szeretted nem hagytad volna elmenni.

- Ha Seth szeretne harcolna érted. - Láttam a dühöt a szemében. Most én mosolyodtam el.

- Harcol is. Kb 2 órával ez előtt csókolóztunk. - Szemei kikerekedtek így jobban lehetett látni a vörös szemeit.

- Hazudsz! - Üvöltötte.- Ez az amit nem teszek! - Világosítottam fel. - Ezt a beszélgetést másodszor játszuk el. 2 lehetőséged van. 1. eltakarodsz az éltemből és a maradék családom életéből, sőt még az országból is. Biztos ami biztos maradj távol tőlünk. 2. pedig, hogy megöllek, így biztosak lehetünk,hogy soha nem is fogsz vissza térni. Melyik tetszik jobban? - Savanyú arcot vágott, látszott, hogy nagyon gondolkodik. Nem bízom benne. Rettegek a haláltól és ez a nő maga a halál. Félek az újabb veszteségektől. Ki tudja hol lehetnek Sethék. Nem akarok és nem is fogok ebben a hittel és érzéssel együtt élni, hogy vajon mikor jön egy telefon vagy egy levél, hogy meghaltak a testvéreim. Nem tudnék együtt élni ezzel a tudattal, hogy teljesen egyedül maradtam egy féltékeny ribanc miatt. Lehet, hogy rossz ötlet volt ez a választási lehetőség. Átfutott az agyamon, hogy inkább gyorsan megölöm és minden gondomnak vége szakad, de neki is érzései vannak már amennyire lehetnek… Az érzéseim kavarogtak.

- Inkább ölj meg. De nem fogom elviselni azt, hogy te életem szerelmével enyelegsz. Tudom, hogy a te szerelmed nem tiszta csak kapaszkodsz mint egy majom a fára. Senkiházi önző ribanc vagy. - Hangja rekedt volt, dühös és reménytelen. Dühöm még a tető fokát nem érte el de már kezdte átlépni a határokat.

- Én vagyok az önző? Miért nem engem öltél meg, miért a családomat kellett? - Az adrenalin és a düh mint a méreg úgy futott át rajtam. Már nem sajnáltam, egy csepp szánakozás sem volt csak a tiszta düh. Fel álltam a székről, lehajoltam megfogtam az egyik lábát egy másikat pedig letörtem. Amilyen gyorsan tudtam úgy mozogtam, mikor megfordultam Nathaly szemében az ijedtséget, a megkönnyebbülést és egy csepp örömöt láttam. Felemeltem a karomat amiben a rögtönzött karó volt és egyenesen a szívebe döftem. Hallottam ahogy a fa áthasítja a bőrét, áthalad a bordákon végül eléri a szívét. Szeméből kiégett a tűz és minden élet elszállt belőle. Viszont ez nekem még nem volt elég. Lelöktem a székről, élettelen teste a földre zuhant. Mellétérdeltem és a karót döfködtem belé teljes erőfeszítéssel. A vére szerteszét repült. Minden csepp ütközését hallottam ahogyan belecsapódik valamibe. A könnyek csorogtak az arcomról és minden döféssel könnyebb lett a lelkemnek. Mindent kiadtam magamból, minden fájdalmat, minden mérget. A vállamon éreztem egy erős kezet amitől megrémültem. Felpattantam és támadó állást vettem fel. Aztán amikor megláttam ki az elgyengültem teljesen. Ledobtam a karót a kezemből és Shet karjaiba vetettem magam. Zokogásban törtem ki Ő pedig ölelt, közben pedig simogatta hátamat. Megnyugvást találtam végre. Itt van velem az az ember akit az életemnél is jobban szeretek.