Nagyon szépen köszönöm mindenkinek aki végig kísérte Anna életének egy részét.
puszi mindenkinek!!!!

Egy hét telt el mióta Nathalyval össze csaptunk. Sethel nem beszéltünk utána pár napig. Nem tudtam beszélni az eseményekről. Mikor végre kinyögtem mi történt Darell tátott szájjal hallgatta végig. Végre megbosszultam a családom halálát. És éjszakánként nyugodtan alhatok.

Most vissza gondolva már nem fordul föl a gyomrom a látványtól és a tettemtől. Az az érzés felbecsülhetetlen amikor nem kell attól aggódni, mikor törik rám az ajtót, hogy megöljenek. A öcsém, a bátyám és életem szerelme biztonsága a legfontosabb.

- Mit csinálsz szívem? - A hang amit úgy szeretek még mindig megborzongok.

- Gondolkodom. - Suttogtam.

- Mindent be pakoltunk a kocsikba. Indulhatunk ha te is úgy érzed. - Mondta Seth is halkan. Nem tudom miért, talán nem akart megzavarni.

- Köszönöm! - Hálálkodtam, de amit tett értem azt sosem tudom meghálálni neki.

- Érted mindent Kicsim! - Csókot nyomott a homlokomra. Sarkon fordult és le ment a földszintre.

- Nehéz itt hagyni ezt a házat. De túl sok a rossz emlék, és már nincs itt semmi ami itt tartana. Anyáék halála óta már nincs. Rettenetesen hiányoznak. Az optimizmusuk, a szeretetük, a szitkaik. Minden. A gyász most tetőzik. Már vége a tagadásnak és kinyíltak a szemeim. Tudatosult a haláluk és velük együtt hallt egy részem. A szobájuk előtt állva ezernyi kép és esemény zajlott le a szemem előtt. A házat már végig jártam de ez az egy hely ami csak az övék volt. Egy könnycsepp gördült végig az arcomon amit hagytam lecseppenni. A fájdalom nem fog múlni csak megtanulok vele együtt élni. Azért is megyek el, hogy új életet kezdjek.

- Anna, Los Angeles vár ránk! - Üvöltötte Darell a bejárati ajtóból.

- Megyek már! - Mosolyogva válaszoltam.

- Most már készen állok tovább lépni. ÚJ életet kezdeni és megtanulni újra boldognak lenni és boldogan élni. Lefelé a lépcsőn csak az néztem az üres házat. Tényleg kipakoltak mindent. Inkább a jó dolgokra akarok vissza gondolni. Darell első kukorica pattogtatása. Kiszakadt a zacskó és úgy kezdett neki ez által minden úszott a kukoricától. Az első koktél készítésem mikor én dobálom az üveget és minden narancslében ázott, persze mindezt festés után és a narancslének hála újra kellet festeni. Az arcomon mosollyal és vidámsággal gondoltam vissza erre a házra. A rossz dolgokat kitörlöm az életemből. Itt nőttem fel és kész vagyok a múltat magam mögött hagyni.

A küszöbön áthaladva megkönnyebbülés árasztott el. Be szálltam a kocsiba Seth mellé. Rá néztem és tudta, hogy készen állok újra talpra állni.

Az autó motorja fölordított és elindultunk a naplementébe Atlanta felé.       

Nagyon szépen köszönöm a sok támogatást és megosztásokat. Az utolsó fejezet hamarosan megszületik. Remélem az is elnyeri a tetszéseteket. pusziii mindenkinek :)

18.Fejezet : Szemtől szemben

A vér lüktetett az ereimben a fejem zsongott miközben föltápászkodtam a fal mellöl az első pofon után. Az arcom égett olyan érzés volt mintha le akarna szakadni. Olyan érzés kerített hatalmába amit sosem tapasztaltam. Az egész testem remegett az adrenalin száguldozott bennem és a düh ami szét áradt bennem az volt a hab a tortán. Rávetettem magam földre vittem megragadtam a haját és úgy ütöttem a fejét a padlóba. A karjaival próbált elkapni, a sikolyai el-el haltak és kezdett egyre több minden véres lenni. Vörös, illatos, selymes vér. Az éhségem kezdett eluralkodni rajtam, nem tudtam mi lesz abból ha vámpírból eszem. Nathaly már nem sikoltozott. Biztos nem halt meg de remélem egy darabig még nem kel fel. Le másztam Nathalyról, igyekeztem urrá lenni az éhségemen. Akár mennyire is éheztem nem mertem megkockáztatni a dolgot… Az emeleti komódban turkáltam gyors kötöző után. Találtam is egy köteggel, majdhogy nem felhasználtam az összeset Nathaly végtagjaira. Mikor már meggyőződtem róla, hogy mozgás képtelenné tettem, lementem a földszintre körbeszaglászni. Egy szót sem mertem szólni, hátha Nathaly erősítést is hozott magával. A nappali és a konyha üres volt. Nyoma sem volt dulakodásnak. Bár az emeletről sem hallottam semmit. Ami elég érdekes volt, mivel sem Seth sem pedig Kaddan nem rajongott érte, pláne nem Darell. Amit velünk tett az elfogadhatatlan. Mondjuk az érdekelne, hogyan tudtam ilyen könnyen elintézni Nathalyt. Túlon túl könnyű volt. Ezt a gondolatot hamar elhessegettem. A ház minden szegletét átnéztem de senkit és semmit nem találtam. A legszebb az egészben, hogy még Zacket sem találtam a pincében. Becsuktam a vasajtót. Neki dőltem a hideg, nyirkos falnak és lecsúsztam a földre. Arcomat tenyerembe temettem, fejemet felhúzott térdeimre támasztottam. A fejem zsongott az adrenalin már kiment a szervezetemből, remegtem mint a kocsonya. Teljesen egyedül éreztem magam. Mindenki eltűnt. Darell most a legfontosabb. Bár megtanulhatnám, hogy tud magára vigyázni. Akkor is ő az öcsém. Könnyek gyűltek a szemembe. Érzések tömkelege kavargott bennem. Mocorgást hallottam az emeletről. A szívem kétszer annyira dobogott mint eddig. Gyorsan letöröltem az arcomról a nedves csíkokat és feltápászkodtam a hideg betonról. Eszembe jutottak a hűtőben lapuló vérzacskók. Oda mentem a hűtőhöz és kivettem egy teli zacskót, kibontottam és inni kezdtem. Ahogy a fémes ízű nedű folyt le a torkomon, éreztem ahogy átjárja testem minden négyzet centiméterét. Hihetetlenül nagy erőt és energiát éreztem. Mire észbe kaptam már az ötödik zacskót dobtam a földre. Az emeletről szűrődő zaj egyre hangosabb lett. Érzékeim felerősödtek vele együtt az érzéseim is. Aggodalom Darell, Kaddan és Seth miadt, düh, Nathaly tevékenységei miadt. Kézfejemmel letöröltem véres ajkaimat, és elindultam az emelet felé. A lépcső tetejéhez érve, láttam ahogy Nathaly vergődik a földön. Fejéből még mindig csordogált a vér. A száját nem tömtem be mégsem szólalt meg. Megragadtam a hajánál fogva ami ragacsos volt a vértől. Lehúztam a lépcsőn, minden fokánál hallottam ahogy a gerince csattan a fának. Pár bordája meg-meg reccsent ahogyan forgott lefelé. A lépcső aljára érve elengedtem a haját, feje hatalmasat csapódott a fa padlóba. Egy hangot nem hallatott pedig éber volt. A levegőt gyorsan kapkodta. A konyhába mentem, megmostam vértől ragacsos kezemet. Elvettem egy fémszéket a konyha asztal mellől, oda vittem a lépcső aljához ahol Nathaly feküdt. Még mindig szótlanul feküdt. Légzése már lelassult néha ki is maradt. Ennyi vérveszteségtől vagy meghal vagy éhezik. Szerencsémre biztos az utóbbi. Lementem a pincébe egy zacskó vérért. A pince ajtóból lestem mit csinálhat. Sajnálatomra semmit… A konyhába vissza mentem egy pohárért beletöltöttem a zacskó tartalmát és ott hagytam az asztalon. A fémes illat hamar kezdett terjengeni, főleg egy éhes vámpír számára. Oda sétáltam hozzá karjánál fogva emeltem a székre. Rám nézett véres szemeivel. Szánalmat éreztem. Nem sajnáltam egy percig sem. Gyűlöltem amiért tönkre tette az életem.

- Mit akarsz tenni? - Kérdezte remegő hangon. Álltam előtte karba font kézzel.

- Még nem döntöttem el. - Válaszoltam félvállról. Nem voltam biztos benne mit is fogok ezután tenni. Most legalább az én kezemben van az irányítás. Elmentem még egy székért letettem Nathalyval szemben és leültem rá.

- Hol van az öcsém? - Kérdeztem határozottan.

- Pont ott. - Válaszolta.

- Szerintem nem vagy abban a helyzetben, hogy most állj neki flegmáskodni.

- Mekkora szád lett kislány. Nélkülem nem lennél az ami most vagy. - A düh egyre jobban gyűlt bennem. Feltörtek az emlékek, az érzések úgy sepertek végig rajtam mint egy hurrikán.

- Ha te nem lennél a szüleim még mindig élnének! - Üvöltöttem rá. Elégedett mosollyal bólogatott. A feje elég megviselt volt de vámpírhoz méltóan szép.

- Igen. De ez volt a bosszúm.

- Miről beszélsz? Semmit nem tettem ellened! - A gombóc egyre nagyobb lett a torkomba.

- Nem? Akkor Seth neked semmit nem jelent?

- Sethnek mi köze van a családomhoz? Seth él és ha szeretne veled lenne! De te cseszted el! Nem az én hibám, hogy egymásba szerettünk. Ha annyira szeretted nem hagytad volna elmenni.

- Ha Seth szeretne harcolna érted. - Láttam a dühöt a szemében. Most én mosolyodtam el.

- Harcol is. Kb 2 órával ez előtt csókolóztunk. - Szemei kikerekedtek így jobban lehetett látni a vörös szemeit.

- Hazudsz! - Üvöltötte.- Ez az amit nem teszek! - Világosítottam fel. - Ezt a beszélgetést másodszor játszuk el. 2 lehetőséged van. 1. eltakarodsz az éltemből és a maradék családom életéből, sőt még az országból is. Biztos ami biztos maradj távol tőlünk. 2. pedig, hogy megöllek, így biztosak lehetünk,hogy soha nem is fogsz vissza térni. Melyik tetszik jobban? - Savanyú arcot vágott, látszott, hogy nagyon gondolkodik. Nem bízom benne. Rettegek a haláltól és ez a nő maga a halál. Félek az újabb veszteségektől. Ki tudja hol lehetnek Sethék. Nem akarok és nem is fogok ebben a hittel és érzéssel együtt élni, hogy vajon mikor jön egy telefon vagy egy levél, hogy meghaltak a testvéreim. Nem tudnék együtt élni ezzel a tudattal, hogy teljesen egyedül maradtam egy féltékeny ribanc miatt. Lehet, hogy rossz ötlet volt ez a választási lehetőség. Átfutott az agyamon, hogy inkább gyorsan megölöm és minden gondomnak vége szakad, de neki is érzései vannak már amennyire lehetnek… Az érzéseim kavarogtak.

- Inkább ölj meg. De nem fogom elviselni azt, hogy te életem szerelmével enyelegsz. Tudom, hogy a te szerelmed nem tiszta csak kapaszkodsz mint egy majom a fára. Senkiházi önző ribanc vagy. - Hangja rekedt volt, dühös és reménytelen. Dühöm még a tető fokát nem érte el de már kezdte átlépni a határokat.

- Én vagyok az önző? Miért nem engem öltél meg, miért a családomat kellett? - Az adrenalin és a düh mint a méreg úgy futott át rajtam. Már nem sajnáltam, egy csepp szánakozás sem volt csak a tiszta düh. Fel álltam a székről, lehajoltam megfogtam az egyik lábát egy másikat pedig letörtem. Amilyen gyorsan tudtam úgy mozogtam, mikor megfordultam Nathaly szemében az ijedtséget, a megkönnyebbülést és egy csepp örömöt láttam. Felemeltem a karomat amiben a rögtönzött karó volt és egyenesen a szívebe döftem. Hallottam ahogy a fa áthasítja a bőrét, áthalad a bordákon végül eléri a szívét. Szeméből kiégett a tűz és minden élet elszállt belőle. Viszont ez nekem még nem volt elég. Lelöktem a székről, élettelen teste a földre zuhant. Mellétérdeltem és a karót döfködtem belé teljes erőfeszítéssel. A vére szerteszét repült. Minden csepp ütközését hallottam ahogyan belecsapódik valamibe. A könnyek csorogtak az arcomról és minden döféssel könnyebb lett a lelkemnek. Mindent kiadtam magamból, minden fájdalmat, minden mérget. A vállamon éreztem egy erős kezet amitől megrémültem. Felpattantam és támadó állást vettem fel. Aztán amikor megláttam ki az elgyengültem teljesen. Ledobtam a karót a kezemből és Shet karjaiba vetettem magam. Zokogásban törtem ki Ő pedig ölelt, közben pedig simogatta hátamat. Megnyugvást találtam végre. Itt van velem az az ember akit az életemnél is jobban szeretek. 

17. fejezet : Felismerés

Semmi épeszű gondolat nem jutott az eszembe ami magyarázná a helyzetet. Dühös voltam szomorú, magányos és reménytelenül szerelmes. A szüleim meghaltak az öcsém fél és a bátyámat most ismertem meg akit átváltoztattak pár éve és a vérétől most én is félig vámpír vagyok. De ezt még mindig nem sikerült elfogadnom. Seth szemeiben reményt láttam. Ha nem fogadom el a tényeket és a szüleim halálát akkor semmivel sem leszek előrébb. A múltban fogok ragadni. Semmi esetre sem szabad ezt tennem. Darellnek én maradtam egyedül, ha azt látja, hogy össze törtem ő is össze fog. Nem lehetek önző. Rá néztem Sethre a gyönyörű zöld szemeibe, és tudtam mit kell tennem. Fel álltam és erőt vettem magamon.

-Ha tényleg igaz amit mondtál, akkor edzenem kell. De most viszont aludnom. Ha szükség van rám a szobámban megtaláltok. - Mondtam higgadtan és tudatosan. Elindultam a szobám felé de Seth megfogta a kezem. Megfordultam és belenéztem a szemeibe. Az érintésbe beleborzongtam. Sima bőre az enyémhez ért. Hüvelyk ujjával a kézfejemet simogatta. Rég ért hozzám ilyen finoman és óvatosan. Vissza akartam menni a múltba, ahol még minden rendben volt. Boldogok voltunk.

- Nem vagy egyedül. Segítek amiben tudok és itt vannak a testvéreid is. Még mindig nem bírok távol lenni tőled és többet nem is akarok. - A szívem össze szorult a szavak hallatán, a gombóc a torkomban egyre nagyobb és nagyobb lett. Könnyek csípték a szemeim. Mindennél jobban szerettem volna megölelni, megcsókolni. Soha nem akartam elengedni és akármennyire is szeretném nem is fogom tudni. Szeretem. De még nem lehet.

- Szükségem van rád. De nem lehetünk együtt. Még nem. - Fájtak a szavak de kénytelen voltam.

- Megértem. Szólj ha kell valami. - Bánattal áztatott szavak olyanra késztettek amit a szívem nagyon akart de az eszem mást mondott. Előre léptem lábujjhegyre emelkedtem és megcsókoltam. A szája olyan volt mint rég hideg de még is forró, az érzések felül emelkedtek és teljesen átadtam magam. Minden emlék minden érzés minden csalódás és szerelmes pillanat elő jött. Jobban szerettem őt mint hittem. Valami erős mámorító illat csapta meg az orrom a testem átvette az uralmat eltaszítottam magamtól Sethet és az illat felé vettem az irányt. Le a pincébe a hűtő felé. Darell elejtett egy vértasakot és rá is fröccsent a fele. A testem rá akarta vetni magát, táplálkozni akartam olyan éhséget éreztem mint még soha, de megálltam 2 méterre tőle és az orrom elé tartottam a karom, hogy ne érezzem. Veszélyesebb vagyok és állatias. Az ösztöneim üvöltöttek de az ép eszem hangosabb volt. Megfordultam és Sethel találtam szemben magam.

- Nyugi észhez tértem. De nagyon éhes vagyok. - Ziháltam. Seth mosolygott de az aggodalom nem tűnt el az arcáról.

- Viszem. Menny föl a szobádba. Mindjárt megyek. - Mondta Seth.

- Mi van? Véletlen volt. - Mentegetőzött Darell.

- Semmi, a nővéred éhes és türelmetlen. De legközelebb nem te jössz le vérért. Nélkülem véresen nem mész sehova maradj itt amíg föl nem takarítjuk. - Mondta diplomatikusan mintha mindez természetes lenne. De rá jöttem, hogy ő is éhes és félti tőlem az öcsémet.

- Én fölmentem. - Vicsorogtam. Éhes voltam és senkit nem akartam bántani. Föl kullogtam a lépcsőn és gondolkodtam. Muszáj magamon uralkodnom de ez nagyon nagy kihívás számomra. Azt se tudom hogyan kéne el kezdenem.

A szomjúság érzése olyan volt mintha az éhség és szomjúság érzete keveredett volna és 1000- szeresére nőtt volna. Harcoltam magammal, hogy ne vegyék át az uralmat az ösztöneim a testem felett. Az érzékeim és érzéseim felerősödtek. A testvéreim iránti szeretetem, a szüleim hiánya, Seth iránti szerelmem letepert lelkileg. Egy meg nem álló szélvihar tombol a mellkasomban.

Lépteket hallottam a lépcsőről. Megszokott léptek voltak de, nem tudtam kihez kössem. Egészen addig amíg meg nem éreztem az illatát. Édes illata és szívének halk, mégis erős dobogása, éreztem, ahogy a vére száguldozik az ereiben tudtam, hogy Darell az. A torkom mart, szúrt, kiszáradt úgy éreztem szét robbanok ha nem jutok vérhez. Az ágy támláját szorítottam ahogyan csak bírtam, hogy vissza fogjam magam. Sajnos a vas sem olyan tömör mint gondoltam, így ketté törtem az ágytámlát. Valahogy meg kellett állítanom magam ezért bementem a fürdőbe s hideg vízzel mostam meg arcom. Ahogy a csap feletti tükörbe néztem, mintha nem is önmagamat látnám. Arcom eltorzult, fájdalom, éhség, önmarcangolás jelei látszottak. A szemeimben a szeretet hiánya tükröződött. Alatta a karikákkal nem tudtam mit tegyek. Úgy néztem ki mint aki hetek óta nem aludt egy szemhunyásnyit sem. Megőrjített a gondolat, hogy tehetetlen vagyok. Nathaly felesküdött rá, hogy tönkre teszi az életemet. Történetesen elég jó úton járt afelé. A szüleimet megölte, elrabolta a bátyámat akiről most szereztem csak tudomást, és a balesetem amitől megkellet volna halnom de félig vámpír ként tértem magamhoz. Egyedül az öcsém az akinek eddig semmi fizikai bántódása nem esett. A lelki sérülésekkel egyedül kell megbirkóznia, persze amiben tudok segíteni neki, de ha bármi baja is esik, esküszöm az égre megkínzom azt a ribancot. A düh fortyogott bennem, érzetem ahogy az ereimben átfut a gyűlölet és a bosszúvágy. Ezzel együtt nőtt az éhség is de nem mehettem ki a szobából. Hol van már Seth? A percek olyan lassan teltek, hogy már úgy éreztem három napja vagyok a szobában de csak három perc volt. Az éhség egyre gyötrelmesebb volt. Vissza gondoltam milyen volt régen. Amikor még anyáék velünk voltak. A filmnézős estékre mikor vacsi előtt elmentünk a videó tékába és együtt kerestük meg az aznap esti filmet. A közös főzőcskézésekre, az ünnepekre, a túrákra. Az apró vitákra. Akármennyire is átlagosak voltunk, boldog voltam és nem foglalkoztam ilyen dolgokkal mint például, hogy egy ex vámpírbarátnőt kell megöljek. Hiányozott a múlt a boldogság a családom. De a családomnak is voltak titkai. Apa tudott a vámpírokról és a többi szörnyről. Vajon anya tudott róla mivel is foglalkozik apa? És a legfontosabb kérdés. Miért nem szóltak Kaddanről? A rengeteg kérdéstől már a falat tudtam volna kaparni. Válaszok persze sehol nem voltak. Újra lépteket hallottam. Lassú volt és vontatott, ami elég furcsa volt. Fel keltem az ágyról és az ajtóhoz lopakodtam. Szabályosan próbáltam lélegezni de a szívem majd kiugrott. Senki nem volt a házban aki így közlekedett. Valami nincs rendben. Darell a szobájában van legalábbis azon a területen, Kaddan a pincében van a házi szörnyünkkel, Seth-nek pedig már rég ide kellett volna érni-e a vérrel. Leguggoltam, kikukucskáltam a kulcslyukon és pásztáztam a lépcsőt. A léptek egyre hangosabbak voltak és kezdett kialakulni a lomha személy alakja. Meglepetésemre egy nőt pillantottam kinek szőke fürtjei a mellét takarták bőre mint egy szoboré tökéletes arcán a magabiztosságot és a bosszút véltem felfedezni. Vörös szemei izzottak és izgatottan csillogtak. Nathaly. Tudtam, hogy ő az és engem keres. A félelem átsuhant rajtam, aztán eszembe jutott minden fájdalom és belém is hasított. Hangtalanul felálltam és az ágy melletti komódhoz igyekeztem. Elvettem a hajgumimat felkötöttem a hajam lófarokba biztos ami biztos ha harcra kerül a sor mert nyilván arra fog kerülni. Furcsa, megmagyarázhatatlan érzés kerített hatalmába.

Kitártam az ajtót és szembe néztem a legnagyobb ellenségemmel. Mosoly villant meg arcán.

- Helló Anna! Szépek a szemeid. - Mondta majdhogynem vihogva. Szégyenkezve a padlót kezdtem bámulni. Rá jöttem, hogy ezt nem adhatom meg neki. Rá néztem egyenesen a szemébe, az adrenalin elárasztotta a testem a düh csak ráadás volt.

- Kössz Nathaly. Mi szél hozott?- Kérdeztem indulatosan. Alig tudtam uralkodni magamon. Fellépett az utolsó lépcsőfokra és eszembe ötlött, hogy vissza lököm de az túl egyszerű lenne.

- Nem félsz? Nincs senki aki megvédene tőlem.

- Nem kell megvédeni.

- Most ugye csak viccelsz? - Nevetett. A hang mintha egy angyalé lett volna. Nem értem, miért lett ilyen gonosz. - Te csak egy nyavalyás korcs vagy és még tapasztalatlan is. Számomra csak egy csótány vagy akit el kell pusztítanom. Elvetetted az életemet. Seth volt az egyetlen akivel jól éreztem magam és tisztán szerettük egymást. Te álltál közénk te patkány!

- Na idefigyelj! Te rontottad el ami kettőtök közt volt, évekkel később került be Seth az életembe. És igen szeretem ez ellen nem tehetsz semmit! Az érzéseinket nem mi irányítjuk! Te viszont teljesen elvetted az életem! A családom halott az öcsém össze tört engem majdnem megöltél és a bátyámat is. Hála neked félig vámpír lettem és nem tudom erről az ég világon semmit. De tudod köszönhetek is neked sok mindent. Megtaláltam a bátyámat akiről azt sem tudtam, hogy létezik Seth-el újra közeledünk. - Szememben könnyek gyűltek. Nathaly arcán felvillant a felismerés.

- Le kellett volna álljak amikor szakítottatok. Vagy csak megölni. Mivel nem álltam le, ezért maradt az utóbbi. Remélem az életedért jobban fogsz küzdeni mint a szüleidért. - Vigyorgott rám reménykedve és rám támadt.    

16. Fejezet

Elémugrott Seth de arrébb löktem repült 1-2 métert de végül sikerült megtalálnia az egyensúlyát. Úgyéreztem megkell bosszúlnom a szüleim halálát és ezt Zackel kezdem. Megfogtam a nyakánál fogva és felemeltem.

- Te is Nathaly mellett állsz és te is közre játszottál, hogy a szüleimmel végezhessen. Tudtad, hogy hamarosan vissza jönnek és csak elakartál tüntetni egy időre, hogy végbe vihesd a terveidet. - Olyan hangon beszéltem amilyennel még soha mély volt és tisztán kilehett venni belőle a haragot és a bosszú vágyat. Égtem belüről. De mintha nem is én lettem volna.

- Ez hülyeség Anna. Ugye ezt te sem gondolod komolyan? - Horkant fel Darell. És az arcán az értetlenség, és a félelem tükröződött.

- Darell, láttam ahogy próbáltok megtalálni és próbáljátok kitalálni merre lehetek, de azt ne nekem próbáld bemesélni, hogy 3 hónap alatt nem sikerült volna. Téged 1 óra alatt találtalak meg, mondjuk erre az is rá segített hogy felhívtál de hidd el nem kellett volna azt sem, nélküle is sikerült volna. És miért van az, hogy a gyász ellenére ennyire jó kedve legyen? Ja és persze ki ne hagyjam a legjobbat, miért lepődött meg annyira és nézett értetlenül amikor meglátott? - Igaz ezeket én sem tudtam megmagyarázni, de teljesen biztos voltam benne, hogy direkt csinálta az egészet. És akkor jöttem rá. Amikor Barcelónába menet tudta, hogy felfogjuk hívni és annak ellenére, hogy bármit is mondtam volna tudott mindent.

- Anna ennek akkor sincs értelme! - Emelte fel  a hangját Seth, amitől csak még dühösebb lettem. Akkor oda jött Kaddan megfogta a vállamat és belenézett a szemembe.

- Lehet, hogy van ebben összefüggés, de lehet hogy lekéne ülni megbeszélni. - Mondta lágy hangon. De ez sem tántorított vissza az előző tervemtől.

- Anna jobb lesz ha ezt már abba hagyod és le teszed Zacket. Emlékezz vissza mennyit segített. -Próbált Seth jobb útra terelni de semmi haszna nem volt csak szájtépés. Vissza néztem Zackre és láttam ahogy mosolyog. A düh a tetőfokára hágott és izomból eldobtam a szoba másik végébe. Ettől Darell és a többiek is megilyedtek. Blaze aki időközben megérkezett és elég nagyot nőtt mióta nem láttam.

- Látom kicsit megerősödtél. - Nyögött fel Zack és próbált felálni, én pedig lassan lépkedtem felé.

- Egykicsit. De mégnem láttál mindent. - Bosszúsan mosolyogtam és mikor oda értem hozzá. Ő is mosolygott amit nem igazán értettem de hamar rá jöttem. Az ajtón 3 magas pasas lépett be ebből 2 mingyárt rá ugrott Sethre és Kaddanre. A harmadik látszólag a legmagasabb és legizmosabb is volt elindult felém.

- Mi van hívtál erősítést? - Kérdeztem gúnyosan. - Ezzel mit akarsz elérni? Nathaly kért meg gondolom és te jó kiskutya módjára meg is teszel mindent, ugye? -

- Ez nem vicces Anna. Habár nekem az lesz, a látvány ahogy szétszednek tökéletes befejezése lesz az életednek.

- Ne reménykedj. - Mondtam erős hangon. Nekem ugrott a harmadik pasas én pedig berepültem a szekrénysorba. Elöntött a düh és rá vetettem magam olyan erőből ütöttem ahogy csak tudtam. Amikor láttam, hogy már nem bírja sokáig megfogtam és eltörtem a nyakát. Rá néztem Darellre aki nyilván sokkot kapott, és remegő kézzel kivette a szekrényből a kínai harci kést amit apám hozott haza 2 éve amikor munkaügyben kellett elutaznia. Oda rohantam hozzá és kivettem a kezéből, de ő vissza rántotta arrébb lökött és beleszúrta a szívébe annak az embernek akinek az elöbb törtem ki a nyakát. A szemünk elött vált porrá a férfi, amitől kicsit megrémültem.

- Még egyszer meg ne próbáld bántani a nővéremet, mert különben te is erre a sorsra jutsz! -Mondta Darell vérben forgó szemekkel.

- Kisfiú vagy még ehhez. - Mondta még mindig vigyorogva.

- Jobb ha befejezed... - körbenéztem és Sethék már végeztek a másik kettővel.  - ... ahogy látod semmi esélyed. És most pedig azt fogod elmondani, hogy hol van Nathaly.

- Sosem fogom elmondani. Inkább meghalok minthogy ezt elmondjam! - Mondta makacsul.

-Megfogsz ha így folytatod! - Már kiabáltam. - Kínok kínjai között foglak szenvedtetni ameddig el nem árulod hol van Nathaly!

- Nem vagy képes másoknak fájdalmat okozni. Ahhoz túl jó szíved van!

- Ne akard megtudni mennyire nincs igazad! - Elborította az agyamat a feketeség. Éreztem ahogy mindennek aminek eddig értelme volt szertefoszlott. Bizseregtek a végtakjaim a lelkem fájt és ezt nem tudtam hová is tegyem. Oda mentem hozzá megfogtam a torkánál fogva és mélyen belenéztem az immár sárga szemeibe. - Ne akard megtudni ki vagyok valójába! - És ekkor már tudtam, hogy nem az vagyok már aki voltam. Valami megváltozott. Eltűnt belőlem a jóság a szeretet és minden már jó dolog ami az embert, emberré teszi. Oda jött Seth és finoman megfogta a kezemet, amivel Zack torkát szorítottam. Bele néztem Seth smaragd zöld szemeibe és láttam benne az aggodalmat és az együtt érzést. Eszembe jutott az első csókunk a garázsba és kezdett erősödni az iránta érzett szerelemem is.

- Engedd el. Ezzel nem érsz el semmit. – Mondta olyan lágy hangon, amilyet csak nagyon ritkán hallottam. Lehet, hogy ott volt velem, de még is hiányzott, az ölelése a csókjai, a beszélgetések, minden… Nem akartam elengedni Zacket azt akartam, hogy szenvedjen, élje át azt amit most mi Darellel. De elengedtem, kicsúsztattam Seth kezéből az enyémet oda mentem Darellhez, megfogtam a kezét és fölmentünk az emeletre anyuék szobájába. Ahogy beléptünk, megláttuk az ágy melletti éjjeli szekrényen a közös képünket, ami már 10 éve készült a vidámparkba. Leültem az ágyra, kezembe vettem a képet és csak nézegettem. Semmi könny csak az emlékek tömkelege. Hiányoztak akkor is, amikor ők Barcelonába voltak, de akkor tudtam, hogy élnek és azt is, hogy jól vannak. Darell leguggolt elém és könnyekkel teli szemében, láttam, ahogy emlék suhan át. Megsimogattam az és még mindig azt a kis fiút, láttam, akinek még játék az élete. Bele nézett a szemembe és rémülten arrébb csúszott, ami eléggé meglepett.

- Mi a baj? – Kérdeztem zavartan.

- A… szemed… - Nyökögte. – Mi történt veled? Tényleg megváltoztál…

- Mi van a szememmel? Mi történt volna? – Zavarodottságomban kezdtem össze rakni a képeket mitől is, ijedhetett meg, de nem jöttem rá.

- Nézd meg ott a tükör. – Anya fésülködő asztala felé intett. Oda mentem és egyből megértettem mitől ijedt meg. A bal szemem szivárványhártyája teljesen piros volt a jobbé pedig fekete. A látványtól én is megrémültem, és hátrálni kezdtem.

- Sethez kell mennem. – Suttogtam.

- Anna! – Szólt Darell kirántva a félelemből. – Nem akarlak téged is elveszteni! – Mondta és egy könnycsepp gördült végig az arcán. Láttam az arcán a fájdalmat és az őszinteséget.

- Nem fogsz! Soha! Nyugodj meg! - Leültem mellé a földre és átöleltem. – Mennyünk le, kiderítjük mi ez az egész! – Fel álltunk, és elindultunk a földszintre. Mikor le értünk nem volt lent senki. De a pince ajtó nyitva volt.

- Várj! – Suttogtam. - Fogd kést és maradj itt! – Elindultam a pince lépcsőjén és akkor láttam, ahogy Kaddan rugdos valamit befelé az egyik kamrába. Ahogy elindultam felé hírtelen két kéz ragadott meg hátulról. Megpróbáltam észnél maradni, és ahogy próbáltam kiszabadulni rá jöttem semmi esélyem. Kisebb elfordulással sikerült rá jönnöm, hogy Seth az.

- Gyere mennyünk fel. Meg kell beszélnünk néhány dolgot.  – Csak bólintottam és elindultunk felfelé. Darell a konyha pulton ült Blazzel.

- Mi folyik ott lent? – Kérdezte felháborodva. Mondjuk én is elég kíváncsi voltam és mindketten Sethen pihentettük a tekintetünket.

- Na akkor üljetek le, elmagyarázok mindent. – Mondta egy kisingerültséggel az arcán. Leültem a kanapéra pár másodperc elteltével Darell leült mellém, Seth pedig az asztalra. Mély levegőt vett mielött belekezdett volna.

- Szóval kezdjünk Zackel. Ő egy szörny. Nathaly átváltoztatta, és így megkapta az öröklétet. De ezért nagyon nagy árat fizet. Átváltozik néha nap ezzé az akármivé. És nagyon nagy fájdalmai vannak. Még mi se tudjuk pontosan mi is ő. De nem is szeretném megtudni. Ki szedjük belőle, amit tudunk. És a sorsáról majd utána gondoskodunk. Darell menny le kérlek a pincéba a késsel és Blazzel, hozz fel pár tasak vért. Utána pedig segíts Kaddannek.

- Te le akarod küldeni Zackhez? Elment az eszed vagy mi? – Förmedtem rá.

- Nyugodj meg ott van Kaddan, ott van nála a kés és persze ott van Blaze is akitől fél. – Teljesen mindegy hány indokot hozott fel nem akartam le engedni. Bólintottam inkább és nehéz szívvel néztem ahogy le megy a pincébe.

- A késről annyit, hogy meg van bűvölve és akibe bele szúrod mindegy, hogy éle vagy sem, hamuvá lesz. – Legalább van egy biztosíték Darell kezében.

- És a szemem? – Kérdeztem félve.

- Hát igen a szemed. Másképp reagált a szervezeted a vámpír vérre mint gondoltuk. Úgy bele ivódott a szervezetedbe, hogy félig vámpirrá is tett. – Sokkot kaptam. Vámpír én? Legalábbis félig.

- Ezt nem hiszem el! Ez hazugság! – Förmedtem rá és kezdtem egyre dühösebb lenni.

- Anna kérlek, nyugodj meg! Ha hazudnék is, hogy magyarázod a hírtelen nagy erődet, gyorsaságodat és a fekete, piros szemeidet?

Szijasztok! :)

Hamarosan folytatódik Anna hirtelen bonyolódó élete. Kicsit csúszok mostanában az év vége miatt. Amint vége folyamatosan fogok írni. Remélem megértitek.
Puszi :) ♥