7. Fejezet : Visszatér a múlt

-Köszi mindenkinek.

-Csak nem elfelejtetted a saját születés napodat?-Kérdezte Hannah kerek szemekkel.

-De azt hiszem igen.-Ezen mindenki elkezdett hangosan nevetni.-Jól van na.-És nevettem velük.

-Vacsorázzunk meg utánna jöhetnek az ajándékok.-Mondta apa és rám mosolygott.

-Huuu Anna ti aztánk ki tettek magatokért.Nagyon finom.-Mondta Zsaklin és csak falta a csirkét.Ahoz képest, hogy vámpír tud enni normális kaját is.

-Ez inkább Anna érdeme én csak a salátát csináltam.-Mondta Seth és rám mosolygott.

-Vettük észre.-MondtaRobert,Seth apja.Na ezen mindenki szakadt a nevetéstől.

-Kössz apa.-Mondta Seth nevetve.A vacsora így telt el nevetgéltünk beszélgettünk

Mikor abba hagytuk.Mindenki be viharzott a napaliba.Én elpakoltam az asztalról mindent be a mosogatóba.Seth jött vissza értem.

-Minden rendben van?-Kérdezt és mosolygott.

-Persze csak elfáradtam.-Mondtam neki és megcsókolt.

-Na és mien 18 évesnek lenni?-Kérdezte vigyorogva.

-Jó. - mosolyogtam.-Na mennyünk be minnél elöbb végzek annál hamarabb aludhatok.

-Ja értem te ennyire megakarsz tőlem szabadulni?Hát tudd meg, hogy nem fog menni.Ahoz több kell.-Vigyorgott rám megfogta a kezmet és elindultunk befelé.

-Meg hoztam a kis szülinapost.-Mondta Seth és adott egy puszit az arcomra.

-Először a milyénket.- Mondta Darel és jöttek oda Hannahvan. Egy kis doboz volt amibe egy karkötő rajta egy medál is egy oroszlán volt.

-Köszönöm ez nagyon szép.-Hannah egyből fel is tette a csuklómra.Zsaklinék jöttek utánna.Tőlük egy digitális fényképező gépet katam-Te jó ég.Nagyon köszönöm..

-Ezt Jennáék küldik és azt üzeni sajnálják, hogy nem lehetnek itt.-Ezen kicsit elszomorodtam.

-Majd holnap felhívom őket.Megköszönöm nekik.-Ők kettőnknek vettek ajándékot Mindeketten pecsét gyűrűt kaptunk Sethel.Shethén egy A betű volt az enyémen pedig egy S nagyon örültünk neki.Anyáék jöttek és anya arca csak sugárzott és nem tudtam miért izgul ennyire.

-A mi ajándékunk kint van.

-Hogy mi? Kint?-Gyorsan föl pattantam és ki mentem egy gyönyörű szép Mazda 6-os állt a ház elött.

-Mostmár használatba veheted a jogsidat is.-A nyakukba ugrottam.

-Köszönöm szépen nagyon köszönöm.-Ezzel apa a kezembe nyomta a kulcsokat.Vissza mentünk a nappaliba és Seth elő húzott a zsebéből egy hosszúkás dobozt.

Egy ezüst nyaklánc volt benne a medál tégla alaku volt Rajta volt egy A és egy S betű a hátulján pedig bele volt gravirozva mindig szeretni foglak.

-David ez gyönyörű. Köszönöm.-Átöleltem és megcsókoltam.

-Nagyon szívesen.Nem visszük el a kocsit egy körre?-Kérdezte és látta, hogy tényleg csak arra vágyom, hogy vele legyek.Ki mentünk és be száltunk az autóba fekete bőr ülések voltak belül. Be indítottam és indultunk is nem autóztunk sokat csak a közeli kilátóig mentünk. Oda le ültünk egy padra és néztük a várost ahogy ki van világítva.

-Köszönök mindent.-Mondtam neki és mosolyogtam.

-Szívesen de mit köszönsz?-Kérdzte értetlenkedve.

-Hát mindent, hogy vagy nekem, hogy segítesz, az ajándékot.

-Ja már értek mindent.Én is köszönöm, hogy vagy nekem és mindennél jobban szeretlek.-Megcsókolt a mondat végén és izzott körülöttünk a levegő.A telefon csörgése szakította meg a pillanatot.

-Hallo?-Kérdezte a mély de még is szelíd hangon.

-Nem az nem lehet.-Nem tudom ki az de hirtelen ideges lett.

-Oké.Megyünk.-Le tette a telfont magához szórított.

-Mennünk kell.-Mondta féltő hangon és az idegességét leplezni próbálta de nem sikerült neki.

-Rendben van de mi történt? Mond már!-Kezdtem én is ideges lenni.

-Majd az úton elmondom.-Elég tő mondatokban beszélt és megilyedtem mert sietett idegesvolt és egyre szrosabban fogta a kezem és kezdett fájni.Oda értünk a kocsihoz a kulcsokat kivette a kezemből és be szállt a kocsiba.

-Szálj be siess!-Most ki ment  bisztosíték nálam olyan ideges lettem, hogy azt nemlehet el mondani.Be száltam az autóba.

-El mondanád végre mi a baj?-Már majdnem kiabáltam vele.

-Egy csapat vámpír jött a városba és köztük van a volt barátnőm is Nathaly.-A volt barátnő.Nem is a vámpír csapat érdekelt hanem a volt barátnő.

-Aha értem és gondolom  most megtuták, hogy veled vagyok és az exed féltékeny és meg akar ölni a családommal együtt?-Kicsit viccesre vettem a szerpet.

-Attól tartok igen. Szóval most nyaralni megyünk Anyuék szoltak a te családodnak szóval minnél elöbb indulnunk kell.De felhívtak néhány vámpírt akik eljönnek a városba és megvédik az embereket.-Na itt még a szívem is le állt amit én csak viccnek szántam, az most igaz.

-Amúgy hallotad a beszélgetést?-Nem értettam mit akar ezel.

-Miért?

-Mert pontossan azt mondtad mint apu.-Nem tudtam mit kinyögni még mindig el voltam merevedve.

-Nem csak bele trafáltam.Ahoz képest, hogy viccnek szántam.-Montam neki ő pedig csak nézett rám és jobban beletaposott a gázba.

-Jó a megérző képességed.-Mondta és mikor megnéztem hol vagyunk már le is állt az autó.

-Mennybe pakolj össze és megyünk el.

-Kocsival? -Kérdeztem

-Igen. Kb 3 nap és ott vagyunk.

-Rendben.Hol találkozunk?

-Jövünk át értetek.-Bólintottam.Be futottam anyuékmár hozták le a csomagokat,átrohantam rajtuk elővettem a bőröndemet és pakoltam.Meg se hallotam mikor Seth be jött a szobámba.Igazából nem is figyeltem csak arra gondoltam, hogy mi van ha tudják, hogy mi tudjuk mire készülnek és ők már egy lépéssel elöttünk járnak?

-Anna, ezen a bolygón vagy még?-Kérdezte Seth elég furcsán és már úgy látszott idegesen is kérdezte.

-Persze csak elgondolkodtam, bocsánat.-Mondtam neki megbánóan de nem sok sikerrel.

-Akkor igyekezz! Csörgess meg és jövök.-Ennyire idegesnek még nem láttam oké, hogy megvan ijedve de azért ordítozni még nem kéne.De mindegy rá hagyon most szabad neki. Mikor készen lettem a pakolásssal, le mentem az emeletről. Mindeki tűkön ült és örült hogy megyünk. Gyorsan felhívtam Sethet hogy készen vagyok és mehetünk. Ahogy le tettema telefont csengettek. Elindultam hogy ki nyissam az ajtót, de Darell megelőzött és ki nyitotta. Mikor rá néztem eltorzult arcal bámúlt kifelé.

-Anna, téged keresnek. -Ezt úgy mondta mintha csak percei lennének hátra. Oda mentem hogy megnézzem ki az és egy nagydarab fekete hajó, kreol bőrű, sötét szemű fiatal férfi állt ott. Kicsit megrémültem, de tudtam uralni az arckifejezéseimet. 

6. Fejezet : A meglepetés

-Szeretlek és nem akarlak elveszíteni. És nagyon sajnálom, hogy csak úgy le léptem. - Mondta és a szívem össze vissza kapalált. Most éreztem igazán, hogy vissza tért és olyan mint régen. Hirtlen nem tudtam megszólalni. De ki nyögtem végülis.

-Én...sem...akarlak elveszíteni, Nem haragszom egyáltalán. És nagyon szeretlek. -Kinyögtem végülis amit akartam. Igaz nehezen de ki jött. Megfogta a kezemet és fölmentünk a szobábájába. Ott még nem voltam. De ahogy egy fiúhoz illik tiszta kupi volt.Nagyon tágas volt és az ő parfümének az illatát lehetett érezni a szoba közepén egy asztal volt tele minden féle kaccatal, a ruhái szana szét de az ágya az szepén be volt vetve lácott, hogy most jött még csak haza,És akkor esett le egy vámpírnak miért kell ágy?!

-Te szoktál aludni?-Kérdeztem meglepetten.Ő pedig csak nevetett.

-Jó kérdés.-Nevetett még mindig én pedig csaknéztem és vártam a választ.És folytatta.-Tudod azért néha én is igénybe veszem az ágyat. Attól még, hogy nem aszok feküdni még lehet.-Ez igaz is de..na mindegy nem ez az amin most gondolkoznom kéne.

-Aha értem.-Mosolyogtam rá.Le ült az ágyra és az ölébe húzott.

-Mi jutott először az eszedbe mikor megkaptad a csomagot?-Látszott, hogy ezt komolyan kérdezte.

-Először örültem, hogy írtál és eszedbe jutottam és hogy mikor fogsz vissza jönni.Utánna elgondolkoztam, mivan ha nem jössz vissza és csak kínózni akarsz.-Itt elszégyeltem magam.

-Azt elhiszem, hogy rád szakadt egy csomó kédes, de örülsz, hogy vissza jöttem ugye?-Az ajkainkat csak miliméterek választották el.-De tudd, hogy soha nem kínoználak még akkor se ha az életem függene rajta.-És megcsókolt.Az ágyra döntött de olyan finoman, hogy nem is éreztem mikor a hátam az ágyra ért.Még mindig csókolóztunk és elkezdte le venni a felsőmet a szívem majd ki ugrott.Megfordultunk most én voltam felül én is le vettem a felsőjét a keze végig szalad a hátamon megláttam a felső testét eléggé izmos volt a karja jó nagy csak feszültek az erek rajta a hasa pedig olyan kockás, hogy sakkozni lehetett volna rajta.Vissza fordultunk megint alul voltam és megláttam a karján egy heget végig húztam rajta a mutató ujjamat és néztem rá ő pedig megcsókolt.A ruháimat le hámozta rólam.Reggel a karjaiba ébredtem.Meg símította az arcomat és mosolygott. Vissza mosolyogtam és nagyon boldog voltam.

-Jól aludtál? - Kérdezte

-Igen nagyon.-Mosolytam és nyújtózkodtam egyet.Rá méztem az órára fél egy volt. Föl pattantam gyorsan fölöltöztem össze kötöttem a hajam.

-Haza kell mennem.Bocsi.Át jössz ugye?-Kérdeztem reménykedve.

-Persze.-Mondta mosolyogva.Le siettem nem volt lent senki.Gyorsan haza futottam. De otthon se volt senki.Találtam egy kis cetlit amire ez volt írva:

Anna elmentünk kicsit mászkálni Zsaklinék is jöttek velünk ameddig nem vagyunk otthon takaríts ki dobd be a ruhákat a mosógépbe és főzz valamit. De úgy, hogy este ők is nálunk vacsoráznak. puszi :Anya

-Bisztos, hogy így büntet mert nem aludtam otthon.De az bisztos, hogy beszélni akar velem ha haza érnek.Mindent ki takarítottam már csak a szobám volt hátra de ahogy be léptem ki is jöttem mindjárt ehez nehéz tüzérség kell.A ruháim szana szét hevertek a szobában minden szana szét volt.A ruháimat össze hajtogattam és betettem a szekrénybe elpakoltam mindent le törölgettem a polcokat felporszívóztam.Gyorsan be dobtam egy adag ruhát a mosógépbe és elkeztem boncolni 2 csirkét.Mikor már majdnem kivégeztem az első csirkét, csengettek.Seth volt az ahogy ott ált és mosolygott rám.Ki nyitottam az ajtót és bele ugrottam a nyakába.

-Szia szívem.-Mondta mosolyogva.

-Szia.

-Mi jót csinálsz?-Kérdezte és eszembe jutott, hogy vár rám a vacsora.

-Csirkét boncolok.-Ezen elkezdett nevetni.

-Segítsek valamit?-Kérdezte mosolyogva és háturol átölelt.

-Igen segíthetsz, de bisztos vagy benne, hogy segíteni akarsz?-Kérdeztem mert még elég sok munka várt rám.

-Persze,hogy segíteni akarok.Na mit kell csinálnom?-Kérdezte és úgy gondoltam nem készítem ki teljesen úgyhogy csak a salátát bízom rá.

-Szeleteld fel az uborkát a paradicsomot a hagymát és a salátát.

-Oké kis korboncnokom.-Ezen elnevettem magam.-Mi van Jennáékkal?

-Hát Jeremy szüleivel elmentek Romába.-Mondtam és eszembe jutott amikor hívott és mondta, hogy nagyon hiányzok nekik és Sethtt is üdvözlik és, hogy onnan hozzák az ajándékomat.De minek nekem ajándék?Seth riasztott fel a töprengésből.

- Kész vagyok.Min gondolkozol ennyire?

-De gyors voltál.-Mosolygott rám azokkal a gyönyörű zöld szemeivel.De azt vettem észre, hogy már fűszerezem a csikéket.Akkor nagyon elgondolkozhattam.Be akartam kapcsolni a sütőt de már be volt kapcsolva.

-Te kapcsoltad be a sütőt?-Kérdeztem csodálkozva.

-Igen hisz megkértél rá.-Néztem rám bután és nem értettem semmit.

-Akkor jó.

-Mi van veled szerelmem?-Kérdezte oda jött és átölelt.

-Semmi bajom nincs csak elgondolkoztam.

-És min?-Kérdezte mióta vissza jött nagyon sokat kérdezget nagyon kíváncsi lett.

-Jennáékon, hogy mondta az ajándékomat onnan hozzák és hiányzunk nekik meg ilyenek.De nem értem milyen ajándékról beszél.

-Te tényleg nem tudod milyen nap van ma?-Kérdezte csodálkozva és meg néztem rá bután.

-Péntek.-Elkezdett nevetni és én az ég világon nem értettem belőle semmit.

-Igen péntek van.-Mire folytatta volna anyáék jöttek be az ajtón.

-Sziasztok.-Szólalt meg Seth.

-Sziasztok.-Köszöntem én is anya jött oda hozzám és az arcán semmien érzelmet nem láttam és ez megilyesztett.

-Mit főztetek?-Kérdezte.Rá nézett Sethre és elmosolyodott.Seth pedig bólintott.Na ezeknek mi a bajuk?

-Mennyetek föl pihennyetek egy kicsit és ha szólunk gyertek le enni.-Mondta apa és nyomott egy puszit a homlokomra.Seth megfogta a kezemet és elindultunk fölfelé.Mikor be értünk a szobába le döltem az ágyba olyan jó volt egy kicsit le pihenni.

-Elfáradtál mi?-Kérdezte lágy hangon.Le feküdt mellém és a átölet.

-Nagyon is.És még vár ránk egy kínos beszélgetés ám.

-Miért lenne kínos?Nem lesz semmi nyugi anya már le nyugtatta a tiédet szóval nem lesz semmi féle kínos beszélgetés hidd el nekem.-Mondta én pedig rá bólintottam.Már majdnem elaludtam Darel lépett be az ajtón.

-Alszik? -Kérdezte hallkan.

-Nem alszok monjad.

-Gyertek enni.-Mondta és ki ment.

-Nincs erőm le menni.-Mondtam Sethnek ő pedig fölugrott és fölkapott.

-Oké,oké megyek csak tegyél le.-Ő csak nevetett és le tetett.Mikor le értünk mindenki olyan fura volt.Le ültünk mindenki rám nézett és elkesztek nevetni.

-Most mi van? Van rajtam valami?-És mindenki rá zendített.

-BOLDOG SZÜLINAPOT ANNA.-Hát ezt nagyon elfelejtettem.

5. Fejezet : A vissza térés

Nem értettem ebből az ég világon semmit. Miért küldte a képet és hó gömböt azt biztos nem akarja, hogy szenvedjek. És miért menjek el az erdőbe? Nem értettem ebből semmit. De nem érdekelt. Átöltöztem, lefutottam fölhúztam a kabátom és elindultam. Egész úton a szavai jártak a fejembe. Mire odaértem nem volt ott semmi.

Egyszer csak meg hallotam, hogy jön valaki. És megláttam. Azt hittem elájulok fájt is de annyira örültem, hogy azt nem lehet elmondani. A tipikus járását egyből felismertem magas aranybarna hajú és zöld szemű fehérbőrű embert akit nagyon szeretek. Oda futottam a nyakába ugrottam és elkezdtek hullani a szememből a könnyek és a szívem majdnem kiugrott a helyéről.

- Szia. Végre itt vagy , nagyon hiányoztál nagyon szeretlek. Hol voltál eddig? - Elhalmoztam kérdésekkel. Nagyon örültem, hogy végre itt van .

-Szia Édesem!Te is nagyon hiányoztál nekem és nagyon szeretlek. Hogy hol voltam? az hosszú történet. De induljunk el hazafelé hideg van bent minddent elmodok. - A szavait ittam. És végre azt az embert láttam megint akit megismertem az elején és akibe bele szeretem. - Rendben. Mennyünk. - És a vigyort semmivel nem lehet eltüntetni az arcomról. Egész úton be nem ált a szája csak mesélt, hogy merre járt kikkel találkozott és miket csinált. Nem lehet elmondani mennyire boldog voltam. Életem eddigi 17 évében nem voltam ennyire boldog. Hozzá mentünk először mert még a családja se látták. Azért örültem, hogy hozzám jött először és ezen meg is lepődtem. Mikor be mentünk csak anya és Zsaklin volt.

- Sziasztok. - Köszöntem és meglepődtem anyámon mert sírt. - Mi a baj anya? - Kérdeztem ijedten.

- Sziasztok. - Zsaklin is köszönt az arcán neki is az ijedség volt látható.

- Elmondaná valaki, hogy mi  baj? - Kérdezte Seth idegesen.

- Darel... eltünt. - Nyögte ki anya ahogy tudta a sírástól.

- De, hogyan mikor ma láttam, Hannahval jöttek be hozzám. - Nem értettem semmit, hogyan tűnhetett el.

- Kicsit össze vesztünk. Mondtam neki valamit amit nem lett volna szabad. - Szólalt meg egy kis hang az emeletről lefelé jövet.

- És mi történt utánna? - Kérdztem ijedten és idegesen.

- Elment. Próbáltam vissza tartani, de elkezdett velem ordítani és elment.

- Értem. Elmegyek és megkeresem. - Mondtam de a könnyeimet alig tudtam vissza tartani.

- Apád már elment megkeresni. - Mondta Zsaklin nyugtatás képen.

- Nem érdekel az öcsémről van szó.

- De sötét van egyedül nem mehetsz el. - Förmedt rám Zsaklin. Tudnak valamit amit én nem. Attól féltem,hogy valami olyan helyre kerül vagy csinál magával valamit nem élnék túl.

- Majd én vele megyek. - Mondta Seth.

- Nem. Én megyek egyedül az öcsémnek szüksége van rám. Egyedül megyek.

- Egyedül nem mehetsz. Értsd már meg sötét van. - Már majdnem kiabált Seth.

- Igen sötét van és az öcsém egyedül van kint a hidegbe én megyek és nem vitatkozok tovább. - Megfordultam és elindultam kifelé, de Seth megfogta a karomat.

- Ne egyedül menny kérlek. -A szemében az aggódás szinte szikrázott és látszott rajta, hogy valamit titkol.

- De igen és nem érdekel az öcsém lehet bajban van. - És ezzel elengedte a kezemet. Én pedig elindultam mindenhol megnéztem ahová akkor szokott járni mikor bántja valami. És megcsörrent a telefonom. Rejtett szám volt de azért fel vettem.

- Hallo?

- Anna gyere gyorsan a tóhoz beszélnem kell veled félek. – A hangja nagyon megijesztett. Fél de vajon mitől?

- Rendben sietek. - Letettem a telefont és futottam már alig kaptam levegőt. Mire oda értem nem láttam sehol. Le ültem a hóba és csak sírtam.

-DAR...- Nem tudtam befejezni mert valaki befogta a számat. Darel volt az

de még a szívem is megállt annyira meg ijedtem.

- Ne aggódj semmi bajom. De elkell innen tűnünk nagyon gyorsan. Van itt valami.-Csak suttogott  hangjából lehetett hallani a félelmet de az is ha kell megküzd bármi is legyen az. Egy szót sem szóltam csak megfogtam a kezét és rohanni kezdtünk.

- Sethékhez megyünk ott van anya is megkell nyugtatnunk. Tudom, hogy össze vesztetek Hannahval de muszáj. - Csak bólogatott. Egyszer csak egy autó faralt be elénk.

- Szálljatok be gyorsan. - Szólalt meg Seth Féltő hangon. gyorsan ki nyitottam az ajtót és Darelel be száltunk hátra. Elöl ott volt Hannah is. Darel arcán az idegesség  látszott. Az úton nem beszélt senki Sethék tuti tudtak valamit amit mi nem Darel is tudott valamit és elakarta mondani de nem tudta.Én pedig most keztem bele gondolni ha hallgattam volna anyuékra elvesztettem volna az öcsémet. Mikor a házhoz értünk, és ki száltunk Darel megfogta kezem és vissza húzott. Seth hátra nézett.

- Ti nem jöttök? - Kérdezte

- Még nem. Nem sokára megyünk. - Válaszoltam Seth bólintott és be ment. Mi pedig le ültünk a lépcsőre.

- Mitörtént?- Kérdeztem

- Sétáltunk Hannahval és egyszer csak ki nyögte, hogy nem kellene együtt lenünk mert félt de nem értettem miért. És ki nyögte, hogy ő vámpír. Én persze nem hittem el de megmutatta. És olyan dolgokat vágott először a fejemhez, hogy én egy hiszékeny kis halandó vagyok és hogy az életem nem ér semmit. Nekem se kellett több megfordultam mondta,hogy ne haragudjak de nagyon mérges voltam rá. Megfordultam és olyanokat vágtam a fejéhez amit én is megbántam.

- De még is miket? - Kérdeztem meglepetten.

- Hát, hogy nem én vagyok a jelentéktelen, hanem ő és hogy egy senki mert akkor nem pazarolt volna majdnem egy évet egy ilyen jelentéktelen halandóra mint én és, hogy utálom meg, hogy nem éreztem iránta semmit csak azért voltam vele mert unatkoztam meg ilyen dolgok .De hidd el Anna nem gondoltam komolyan. Nagyon szeretem és nem bírom ki nélküle nagyon ideges voltam. -A hangja olyan meggyötört volt nagyon rossz volt így látni a szívem szakadt bele.

- Mindig azoknak okozzuk a legnagyobb fájdalmat akiket a legjobban szeretünk.Tudom milyen...hidd el. Menj be kérj tőle bocsánatot és beszéljétek meg.

- Úgy se fog meg bocsájtani. -A hangja olyan volt mint aki már mindent feladott.

- Ki hívom és megbeszélitek nyugi minden rendben lesz csak higgy benne.

- Egy próbát megér.

- Akkor mindjárt jövök. - Ahogy ki akartam nyitni az ajtót eszembe jutott mit mondott amikor le értem a tóhoz. - Megfordultam és megkérdeztem. - Mi volt lent a tónál amitől féltél?

- Fogalmam sincs de nagyon gyors volt és beszélt is valamit de nem tudom, hogy mit, nem értettem. - Bólintottam és ki nyitottam az ajtót Hannah pedig rohant felém.

- Na mi volt mond mit mondott? - Mint akit fölhúztak úgy pörgött. 

- Azt mondta menny ki és beszéljétek meg. De... - már majdnem ki ment de megfogtam a kezét. - Hidd el, nem komolyan gondolta amit mondott csak megijedt és így reagált. - Mondtam neki és remélem kibékülnek.

-Tudom .Én se gondoltam semmit komolyan. Csak féltem. Én még fiatal vagyok és...és félek, hogy bántom vagy valami. - Mondta és láttam a szomorúságot az arcán de félt ő is, hogy elveszti Darelt. - De nagyon szeretem és mindent megtennék érte.

- Akkor mire vársz még? Indulj. -A jó kedv ismét vissza tért az arcára és nagyon jó volt látni, nem csak azt, hogy Hannah boldog hanem azt is, hogy az öcsém is. Mikor levettem a kabátomat és a cipőmet Seth jött oda hozzám nagy vigyorral és megölelt nagyon jól esett mert már nagyon hiányzott. Ennyire még nem éreztem magamhoz közel. De el gondolkoztam azon, hogy ő milyen sokat jelent nekem és, hogy nem akarom elvszteni.

-Szeretlek és nem akarlak elveszíteni. És nagyon sajnálom, hogy csak úgy le léptem. - Mondta és a szívem össze vissza kapalált. Most éreztem igazán, hogy vissza tért és olyan mint régen. Hirtlen nem tudtam megszólalni. De ki nyögtem végülis.

4. Fejezet : A fájdalom

-Mi a baj? -Kérdeztem.

-Nagyon fölrepedt. - Közölte és megnyaltam a számat. Az egész föl volt szakadva nem repedve.

-A kocsinál találkozunk.- Kiáltotta Seth  és azzal megfogta a kezemet és húzott magával. Innen tényleg elég közel volt az autó de szerintem a hugától féltett vagy csak őket is kettesbe akarja hagyni.Nem beszélt egyikőnk se, én a tájban gyönyörködtem és törölgettem a számról a vért,  ő pedig le hajtott fejjel jött melletem.Oda értünk a kocsihoz kinyitotta az ajtót és be száltunk. Ki nyitotta a kesztyű tartót tele volt papír zsebkendővel és egy vizes üveggel. Öntött egy keveset a zsepire és rá rakta a számra, nagyon csípett és ömlött belőle a vér.Közbe Darelék is megjöttek.

-Még mindig vérzik? -Kérdzte öcsém.

-Hát...eléggé.- Válaszoltam.

-Kérlek ne haragudj.Egy pillanatra nem figyeltem oda.-Mondta az öcsém és tényleg látszott rajta, hogy megbánta.

-Nem haragszom tényleg!-Mondtam megnyugtató hangon.

-Indulhatunk?- Kérdezte Seth morcosan.Mi pedig csak bólogattunk.Egész úton nem beszélt senki csak bámultunk ki az ablakon.Mikor a házhoz értünk Darel és Hannah kiszáltak, én is ki akartam de Seth nem enegette.

-Beszélni szeretnék veled.-Mondta ki és csókolt meg és éreztem, hogy kicsit megkarapta a seb mentén és nagyon picit rá szívott.Elhúztam a fejem és rá förmedtem.

-Te mitcsinálsz?

-Ne haragudj rám csak már nem bírtam. Hidd el nem akartam. Ne haragudj!Jobb ha többet nem találkozunk.- Ez eléggé szíven ütött nem tudtam sírjak-e vagy megálítsam nem akarom elveszíteni és nem tudtam mit csináljak.

-Ugye ezt nem gondolod komolyan?Ne csináld, ez csak egy kis apróság nem kell elmenned.-Próbáltam megálítani és csak győzködtem és folytak a könnyeim mindtha patakból öntötték volna.

-De ez nem apróság.Hidd el ezt te nem értheted, akárhányszor megsérülsz azon kell vitatokoznom magammal, hogy meg ne öljelek.De nem szeretnék erről vitát nyitni! - Nem akartam ki szálni a kocsiból de anya már jött, hogy mi történt és ki rángatott.

-Ne anya ne!!Nincs semmi bajom tényleg!! Csak engedj!! - Ordítottam de már késő volt. Seth elment.Föl futottam a szobámba le dobáltam a ruháimat és csak sírtam. Kb 2 óra telt el és jött Hannah.

-Szia. Zavarhatok? -Kérdezte bársonyos hangon.

-Szia. Persze. - Válaszoltam még mindig sírva.

-Ezt Seth küldi.-Mondta és a kezembe nyomott egy levelet.

-Köszi, hogy áthoztad.-Mondtam és eröltettem egy mosolyt.

-Nincs mit de nekem mennem kell segítenem kell anyunak.

-Rendben menny csak akkor majd még beszélünk.

-Igen, persze. Szia- Mondta és mosolygott.

-Szia-Én is elköszöntem.Gyorsan ki bontottam a levelet.

Ez állt benne:

Kedves Anna! 

Nagyon sajnálom ami történt de hidd el így lesz a legjobb. Neked is és nekem is. Elmegyek, hogy semmi esetre se tudjak benned kárt tenni. Ahoz túl fontos vagy nekem, hogy bármi olyan dolgot tegyek veled amit megbánnék. Nagyon szeretlek és nagyon fogsz hiányozni de te veszélyben vagy minden percben ha velem vagy.

Csók : Seth

-A kézírása gyönyörű volt.De a szavai égettek. Nem tudtam elhinni, hogy egy apróságért elment magamat hibáztattam.Ezek után csak a szenvedés maradt Seth volt az egyetlen aki megértett.Mindennap csak úgy voltam, Jennáék se értettek semmit és elmondtam nekik majdnem mindent kivéve a vámpíros dolgot.Minden nap jöttek felvidítani de nem soksikkerel.Aztán eltelt 1 hónap majd kettő.És nem jelentekezett. Nagyon hiányzott és a levelét már rongyá olvastam.Jenna még egyszer-kétszer átjött de mondtam nekik ne jöjjenek jobb dolguk is van majd ha kell valami szólok.De még 3 hónap után is semmiségnek tartottam azt ami történt és még mindig magamat hibáztattam miadta.Már rám sem ismert senki és eldöntöttem össze szedem magam.Megint a régi voltam.6 hónap kellett ahoz, hogy össze szedjem magam, de felejetni még mindig nem tudtam.Azttán jött Hannah, Seth huga.Őt is nagyon régen láttam, az öcsémhez jött néha néha.

-Szia!Bejöhetek? Csak hoztam valamit.- Vigyorogva jött be hozzám Darellel és ő is vigyorgott. Az elmúlt hónapokban csak az öcsémre támaszkodhattam.

-Szia Anna! - Köszönt az öcsém is.

-Sziasztok! Persze gyertek csak be.-Mosolyogtam.De nem sokáig mikor megláttam Hannah kezében egy becsomagolt dobozt.

-Ezt Seth küldi neked.-Mikor kiejtette a nevét akkorát dobbant a szívem, hogy azt hittem kiugrik.

-Köszi.-Ezzel le tettem az asztalra.

-Mi van veled olyan régen beszéltünk.-Mondta lelkesen de észre vette, hogy van valami bajom.

-Nem sok, jól vagyok.És veled?-Kérdeztem és mosolytam rá mintha minden rendbe lenne.

-Velem se sok, én is jól vagyok köszi.De most magadra hagyunk mert el kell mennünk.

-Rendben van mennyetek csak.Sziasztok.

-Szia.

-Szia.-Elköszöntek és becsukták az ajtót.Rá néztem a dobozra de nem mertem ki nyitni.Féltem, hogy amit eddig elértem az most szertefoszlik.De még is ki nyitottam.Egy levél egy kép és egy hógömb volt benne.A képen Mi voltunk Setthel mikor még minden rendben volt.A hógömben pedig egy hóember volt és tartott egy kis táblát amin az ált : Szeretlek!!!  A szívemet mintha kifacsarták volna.

Kibontottam a levelet ez ált benne:

Kedves Anna! 

Nagyon hiányzol és ezt  a hógömböt karácsonyra szántam. A képet pedig megtaláltam nekem is meg van, hogy mindig emlékezhessek rád, és te is rám!Arra kérlek menny el arra a helyre ahol rá jöttél mindenre.Ott még vár egy meglepás és ha lehet egyedül menny.Remélem még oda találsz.Nem kell aggodj minden rendben van és remélem veled is.Nagyon szeretlek Hiányzol.

Csók Seth

3. fejezet : Az igazság

-Maradj itt és meg ne moccany! - Figyelmeztetett. Olyan ismerős volt a hangja.És rá jöttem Seth hangja volt. Te jó ég Seth is vámpír lenne? Az mindent megmagyararáz: a zöldből fekete szemek, a gyorsaságát és a hideg bőrét.Mikor ezt végig gondoltam láttam, hogy nagy harcok folynak a másik végen de nem sokat láttam mert nagyon gyorsak voltak, repkedtek ide-oda.Két vámpír eltünt, a harmadik jött felém én pedig nagyon féltem.
-Gyere haza viszlek. -És mikor oda jött és segített az összes félelmem eltűnt, mintha el űzték volna.Feláltam és megfogta a kezemet mivel kicsit megcsúsztam és félt, hogy elesek legalább is gondolom.Mikor már kiértünk az erdőből ott ált Seth motorja.
-Hol vagyunk? Én nem ezen az úton jöttem! - Ezt úgy mondtam mint aki vérig van sértve, de nem úgy akartam.Ő is nézett rám, hogy mi bajom van  de nem foglalkozott vele túlságosan, csak feltette a bukósisakot a fejemre be kapcsolta én csak mosolyogtam, de ő nem. Feltette az övét is és feltett a motorra.Elindultunk de már nem féltem se a motortól se tőle.Mikor a ház elé értünk még nem volt otthon senki pedig már 10 óra volt.
-Köszi mindent.-Csak ennyit tudtam kinyögni pedig tele volt kérdésekkel az agyam.
-Szívesen.-Mondta és már megvolt nyugodva, ugyan olyan gyönyörű zöld szemei voltak mikor először megláttam.
-Nem jössze be? Kicsit hideg van idekint. - Nem tudom miért kérdeztem pedig a válasz egyértelmű volt: nem.
-De igen be mennék.De csak akkor ha nem baj. - Nagyon meglepődtem pedig teljesen megvoltam győződve, hogy nemet mond.
-Dehogy baj! - Legyintettem. Le szált a motorról, én pedig nyitottam az ajtót. Ahogy be értünk le ültünk a kanapéra.Egy ideig csöndben ültünk aztán megtörtem a csendet.
- Te... mióta...vagy... - De mielőtt be fejezhettem volna a mondatot ő befejezte helyettem.
-Vámpír. - Mondta és olyan fura érzés fogott el ezt nem lehetett elmondani mi volt az de nem féltem.
-Már elég régóta, pontosan 109 éve.-Szemeim tágra nyíltak és nem tudtam megszólalni.
-És hogyan?- Remegő hangon kérdeztem és éreztem, hogy ezt nem kellet volna.De nyugottan válaszolt.
-Ugyan úgy ahogy te ma majdnem meghaltál.Rosszkor voltam rossz helyen.- Többet nem mondott. Újra csönd uralkodott a házon de ezt most ő törte meg.
-Te mit kerestél az erdőben? Főleg ha már sötét van? - Kicsit megilyesztett mert már szinte  kiabált.
-Elmentem sétálni mikor haza hoztál...És volt egy út amit eddig nem vettem észre elindultam arra de annyira elgondolkodtam, hogy észre se vettem merre megyek és, hogy be sötétedett. Így kerültem oda.De te mit kerestél arra?
-Vadászni voltam.-Kicsit megborzontam de nem értettem, miért nem félek?
-Mire?...Vagyis ti nem emberi vérrel táplálkoztok?- Kiváncsiskodtam a fejem még mindig tele volt kérdésekkel csak kikapkodtam párat.
-De igen elvileg.A mi családunk nem ilyen, nálunk mindenki állati vérrel táplálkozunk. - Ekkor felált és úgy magyarázta tovább. - Nekünk elegünk lett a mészárlásból.-Ennyibe hagyta a dolgot, mert megjöttek Anyuék.
-Sziasztok. Kiáltott be az öcsém oda futott hozzám és átölelt.Csak néztem mi van?
-Szia Darel. - Köszönt neki Seth is.
-Szia öcsi. Köszöntem én is nagy meglepettséggel.
-Hiányoztatok. -És megölelte Sethet is. Ő sem értette miért ilyen az öcsém.
-Na én leléptem. Ha van kedvedvetek holnap elmegyünk szánkózni?Jön a húgom is.
-Nah ezzel fölcsillant az öcsém szeme és csak nevetett bólogatva.
-Persze megyünk mi is.- Mondtam az öcsém helyett mert az nem tudott megszólalni.
-Sziasztok. - Elköszönt de utánna futottam.
-Várj - Kiáltottam utánna. Megbotlottam az öcsém cipőiben és a karjaiban landoltam. Be csuktam a szeme mielőtt nagyon fájna, de mikor éreztem, hogy emelkedek fölfelé kinyitottam és láttam, hogy elkapott. Mosolyogott velem együtt.
-Köszi. -Csak ennyit bírtam kinyögni. Rá néztem bele abba csodás zöld szemeibe, eszméletlen volt.
-Nincsmit. Mit akartál? - Kérdezte. Alig tudtam válaszolni.
-Csak...kérdezni.Mennyünk ki. - Ki mentünk hátra nyúltam be csukni az ajtót.
-A húgod is? .-Kérdeztem. Azért tudnom kellett kihez engedem az öcsémet.
-Igen.-A válaszán nagyon meglepődtem.Nem tudtam megszólalni.-Az egész család .-Ezen pedig végképp ki akadtam.Ha ők így be illeszkedtek akkor még hány vámpír járkál az utcákon? Megint csak jöttek a kérdések.
-De a vámpíroknak nem lehetnek gyerekei.Vagy tévedek? -Nem értettem semmit.
-Ez igaz.Minket át változtattak ezért ő a hugom még ha egy idősek is vagyunk.Engem elöbb megtaláltak.
-Ő hány éves? -Csak ennyit tudtam ki nyögni.
-103.Remélem azért nem riasztottalak el annyira
-Az....szép kor.Nem, ne aggódj. - Szerintem sok volt nekem ez egy napra.Lefagytam teljesen.
-Na jó én megyek akkor holnap jövünk értetek. - Mosolygott. Hallotam mit mondott de nem tudtam vissza válaszolni, nem kaptam szikrát. Oda húzott magához és meg csókolt.Na akkor már tudtam figyelni. Nagyon meglepődtem de nagyon tetszett a szájja jéghideg de az érzés forró.
-Szia. - Elköszönt felszált a motorra.
-Szia.-Én is elköszöntem. Már indultam volna befelé de utánnam szólt.
-Anna - Hirtelen megfordultam- Remélem nem ez volt az utolsó-Totál elvörösödtem és szóhoz sem jutottam-Én is. - El is ment. Be mentem a házba le zuhanyoztam és bevágódtam az ágyba. Nem aludtam valami jól egész végig csak az járt a fejembe, hogy Seth vámpír és az egész családja az.Ha nem ment volna vadászni és nem talált volna rám mostanra már nem élnék.De ez enegem cseppet sem érdekelt. Az a lényeg, hogy velem van és ez nem fog változni. legalább is ha rajtam múlik.Az lehet, hogy nem dobog a szíve és másabb mint a többi ember, de nem érdekel csak az, hogy itt vagyunk egymásnak.Reggel az öcsém kelltett.
-Anna! Anna! Kelj már föl,Sethék nem sokára itt lesznek!- Mondta nagy vigyorral.Én meg kómásan feküdtam még.-Oké ! Megyek már!- Nagyon nehezem kelltem fel.Lehet,mert nem aludtam valami túl sokat.Be mentem a fürdőbe, lezuhanyoztam rendbe hoztam magamés elindultam lefelé mikor le értem a lépcsőn, valaki dudált.Kinztem és ők voltak.Nagyon megörültem.
-Darel! -Szótam neki.
-Mondjad.-Szólt vissza türelmetlenül.
-Gyere, itt vannak Sethék. - Ilyen gyors csizma húzást még nem láttam.Aztán rá jöttem, hogy ittvan Seth huga is. Kuncoktam.Én is cipőt huztam meg mindent ami kell, és ki metünk.Mikor kiértünk egy autót láttam meg, gyönyörű hófehér Lexus SL600 ast.
Sziasztok! Száljatok be.-Mondta és mosolygott közbe. -Én ebbe száljak be? És még autót is tud vezetni?
-Szia. Hogy hogy ezzel megyünk?-Néztem bambán.Motor is autó is...juj.
-Négyen nem férünk rá egy motorra és Hannah nem tud még vezetni.- mosolygott.
-Hát ez igaz.- Mondtam mosolyogva és remélem álcáztam a félelmem mert nagyon gyorsan mentünk. Erdő közelbe mentünk és elértünk egy olyan dombhoz ami nagyon meredek volt és reméltem nem ez az ahová jöttünk.
-Na hogy tetszik? - Kérdezte mosolyogva.
-Ezen akarsz csúszni? Kérdeztem tágra nyílt szemekkel.És azon godolkodtam, hogy miért is reménykedtem.
-Ez nagyon klassz, állat lesz a mai nap.-Szólalt meg az öcsém. És tudtam, hogy én leszek az egyedüli aki fél ettől a dologtól.
-Na ki csúszik először? -Kérdezte Hannah
-Mi Annáva meg mutatom, hogy nem kell félnie semmitől. - Csibészesn mosolygott és látszott rajta, tapasztalt ebben ezért vissza mosolytam.
-Oké. - Mondtam elég meggyőzően és magamon is meglepődtem.Mikor el kesztünk csúszni a szívem 220-al kezdett verni és annyira szorosan öleltem ahogyan csak tudtam. A fák szél sebesen mentk el melletünk. De ezektől eltkintve olyan volt mintha repültem volna.Mire észbe kaptam már Darelék is le jöttek és hó golyózni kezdtünk. Nagyon tetszett ennyit még életembe nem nevettem.
-Megyünk még egy utolsót? - Kérdezte Darell és látszott, hogy reménykedik igent mondok.-De most Annával mennék.
-Igen menjünk benne vagyok. - Te jó ég ezt én mondtam de örültem, hogy repülhetek még 1x. Föl értünk a domb tetejére rá ültünk a szánkóra és indics. A domb közepe felé lehettünk mikor hallottam, hogy Seth kiáltott egyett.
-Vigyázz fa. - És ennyi. A domb többi részét gurultuk. Éreztem, hogy Darell néha megakart fogni csak túl gyorsan gurultam. Mikor le értünk megnyaltam a számat és fura íze volt mint a vasnak. Seth rám nézett és láttam ahogy pár árnyalattal sötétül a szeme. Még sem ijedtem meg, pedig elég furcsán nézett rám.