10. Fejezet : Az utolsó nap

- Sziasztok skacok minden rendben? - Kérdezte apa kissé szórakozottan.

- Persze minden rendben de Darellel gondolkodtunk és arra jutottunk, mivel régen voltatok már együtt anyával kikapcsolódni ezért haza megyünk…- Fürkésztem az arcát hát, ha nagyon ki akad és megsértődik ránk…

- Nagyon aranyosak vagytok, köszönjük de, ha maradni akartok, maradhattok. Miattunk nem kell elmennetek. De ha ezt szeretnétek, menjetek csak nyugodtan. Repülő jegyet rendeljek?- Kérdezte gúnyosan.

- Inkább ne! Kocsival megyünk és komppal. Összepakolunk és megyünk is.

- Mi lenne, ha ezt a napot velünk töltenétek és holnap ki pihenten indulnátok?- Kérdezte apa reménykedve.

- Jó ötlet akkor holnap megyünk. - Rá néztem Darellre és az arca megkönnyebbült volt.

- Mit szeretnétek csinálni?- Kérdezte anya belépve a szobába.

- Nézzünk körül a városba. – Szólt Darell.

- Jó ötlet öltözzetek át fél óra múlva a hallban találkozunk. - Mosolygott apa. Darell is ki ment a szobából ismét eluralkodott rajtam az egyedül lét. Gyorsan átöltöztem, és ahogy végeztem le mentem a hallba. Mikor lementem a hallba csak pár ember volt. Leültem az egyik bőrfotelbe és elvettem egy újságot az asztalról, hogy elüssem az időt. Nem igazán tudtam arra figyelni mi is, van benne, mivel egyfolytában csak Seth járt a fejemben. Itt vagyok a kedvenc városomban, és nem érzem jól magam de, remélem otthon jobb lesz. De nem jó… de ha átrendezném, és más színt kapna jobb lesz biztos, kell a változás. Kíváncsi vagyok ő, mit tehet, és igaz, volt-e amit mondott. Ki kell vernem a fejemből, nem bírom én ezt tovább.

- Anna, kis szívem, mi a baj? – Kérdezte anya.

- Semmi- semmi. Jól vagyok. – Feleltem.

- Sírsz, és te nem szoktál, ha pedig igen akkor nagy a probléma. – Megtöröltem a szemem és észre sem vettem, hogy kiszöktek a könnyeim.

- Csak… inkább hagyjuk. Nem szeretnék róla beszélni… Ne haragudj.

- Semmi baj, ha el szeretnéd mondani, tudod, hol találsz. – Szerettem anyuban, hogy nem zaklat egyfolytában és megérti, igaz nem mindig, de legtöbbször igen. Na, de, ha balesetről van szó, akkor teljesen ki kel magából és pánikba esik még akkor is, ha csak az ujjamat vágtam el…

- Persze köszi. Apa mondta, hogy megyünk haza?- Kérdeztem terelve a témát.

- Igen mondta és köszönjük. De egyet nem értek… Miért? Nem érzitek jól magatokat? - Kérdezte az arcomat fürkészve.

- De nagyon is, hisz tudod ez a kedvenc városom. Csak nagyobb gondot fordítotok ránk, mint magatokra. Most fordul a kocka, ezúttal mi foglalkozunk veletek. Maradjatok itt, és kapcsolódjatok ki, és felejtsétek el egy időre, hogy vannak gyerekeitek. – Próbáltam minden nyomós indokot ki találni, hogy ne legyen feltűnő, hogy nem érezzük jól magunkat. Ezt sikerült is lepleznem.

- Köszönjük, ti vagytok a legjobb gyerekek a világon. – könnyes lett a szeme, átölelt, majd adott egy puszit a homlokomra. Pár percen belül már apáék is jöttek.

- Na mehetünk csajok? – Kérdezte apa.

- Akkor induljunk. Nincs már sok időnk. – Mondtam és bele karoltam apába. Mikor ki mentünk a kocsihoz, valaki megfogta a kezemet, mikor megláttam összerándult a gyomrom és elkapott  düh. Seth volt az.

- Engedj el! – Morogtam a fogaim közül. Elengedte a kezemet és megbánó arccal nézett rám.

- Sajnálom! Nem…

- Nem érdekel. – Szakítottam félbe. – Hagyj engem békén. – Ezzel beszálltam a kocsiba és összeszorítottam a fogaim, hogy ne kezdjek el kiabálni. Apára néztem és bólintottam, vette a lapot, mert be indította a motort és a gázba taposott. Nehéz volt ellent mondani Sethnek de kénytelen voltam.

- Anna minden rendben? – Kérdezte anya.

- Igen, persze. Nincs semmi baj. – Darell rám nézett és megfogta a kezemet és megszorította. Megszakadt a szívem, ahogy visszanéztem Sethre. Túl kell tennem magam rajta, nem hagyhatom, hogy tönkre tegyen. Ja és persze Darell, miatt sem szabad elgyengülnöm. Csak éljem túl ezt, napot, este rá érek sírni pakolás közben… Nem igazán néztem az utat, fogalmam sem volt hova visznek. Apa leparkolt egy hatalmas parkolóban, ahol csak néhány autó állt. Körül akartam nézni, de mielőtt megtehettem volna Darell befogta a szemeimet.

- Most ezt miért kell? – Kérdeztem meglepve.

- Majd meglátod. – Közölte apa. Nem értem mire jó ez, de még szerencse, hogy Darell magasabb és nem kell össze görnyedve mennem. Gyalogoltunk vagy 10 percig mikor be értünk egy kis terembe, hűvösebb volt, mint kint, hála a légkondinak. Apa beszélt egy nővel spanyolul, amiből persze egy kukkot nem értettem. A nőnek vékony, magas, egér hangja volt. Pár percen belül tovább indultunk, nem sokkal később már megváltozott a talaj, már füvön mentünk. Megcsapta az orromat a vizes fű illata és nagyon kellemes volt.

- Sokáig megyünk még? – Kérdeztem, mert már nagyon kíváncsi voltam hol lehetünk.

- Még várj egy kicsit, nem kell sok idő. – Mondta anya izgatottan, én meg persze ebből nem értettem semmit. De rájuk hagytam. Darell levette a kezét a szememről, ki nyitottam és valóra vált az álmom.

Ott álltam a stadion kellős közepén. Hatalmas a pálya, és számtalan ülőhely, amik a tv-ből olyan picinek tűntek. Szóhoz sem tudtam jutni.

- Na, hogy tetszik? – Kérdezte apa. Mindig vele néztem a foci meccseket, és most itt állok a helyszínén.

- Nagyon tetszik, Köszönöm. – Nyakába borultam és úgy öleltem, ahogy csak tudtam.

- Nagyon szívesen. – Mondta önelégülten. – Van kedvetek focizni? – Kérdezte reménykedve, remélve, hogy mindenkinek tetszik az ötlet. Anya és Darell mosolyogva bólogattak.

- Anna, hozz egy labdát a pálya széléről. – Mondta anya. Elfutottam a labdáért, azon a pályán, amelyiken a kedvenc focicsapatom is edz. Mikor oda értem a pálya széléhez, 8 srác beszélgetett és nevetgéltek.

- Héj, dobtok egy labdát? – érdeklődtem.

- Persze. – Mondta egy magas fiatal néger fiú.

- Kössz. – Mondtam és mielőtt megfordultam volna, elgondolkodtam, mi van ha ők is játszanának velünk?

- Öhm… Van kedvetek focizni velünk? – Kérdeztem szerényen. Mindenki rám mosolygott és bólintottak. Elindultunk a család felé, apának felcsillant a szeme és megnyugodott, hogy nem csak 4-en játszunk.

- Na ki kivel lesz? - Kérdezte egy alacsony barna bozontos hajú zöld szemű fiú, akit Marknak hívnak.

- A család fele itt a másik ott, a többit döntsétek el ti. – Mondta anya. Látszott, hogy nem jártas a ebben a dologban de ez nem zavart senkit.

- Rendben. – Szólalt meg a néger srác, akit Willnek hívnak. – Akkor Anna, Peter (apa), Nick, Joy, Leo,  és én. Nálatok pedig Elizabeth (anya), Darell, Sam, Kris, Symon, és Tomas. Remélem így jó lesz mindenkinek. – Mindenki rá bólintott, elfoglaltuk a helyünket a pályán és kezdtük a játékot. Úgy játszottak a fiúk mintha az életük függne rajta, de egyben könnyed is volt. Will amikor tudta nekem passzolt ezt persze mindenki észre vette és mindig hallottam, ahogy viháncolnak. Egy idő után már kizártam ezeket és csak a játékra figyeltem, kivéve, amikor csak pár lépést kellett tegyek akkor be-beszökött a fejembe Seth és ez volt a baj. Nem figyeltem és Sam izomból bele rúgott a labdába, ami fejen is talált és elterültem. Ahogy elestem azzal a lendülettel akartam felkelni, de nem jött össze.

- Maradj fekve!- Mondta Nick, aki egy szőke kékszemű, vézna, kisfiúnak tűnt. – Ne mozogj. Hozzatok vizet! – Kiabált és Will egyből futott is.

- Ne haragudj! – Ettől kicsit meg ijedtem, mert nagyon mély és érdes hangja volt, igazából a külseje sem volt megnyugtató, magas, nagydarab, izmos, kreol bőrű, fekete hajú sötét barna szemű fiú. Inkább hasonlított egy medvére.

- Nincs semmi baj… Nem figyeltem… - Mondtam halkan. – Felkelhetek? – Kérdeztem.

- Jobban vagy? – Kérdezte Nick.

- Igen, már jobban.

- Ki ülök vele. Mehet tovább a játék. – Mondta és közben segített felkelni. Mikor sikerült és már nagyjából a saját lábamon is megtudtam állni Will oda ért a vízzel.

- Jobban vagy kicsi lány? – Kérdezte.

- Fogjuk rá… Na menny már csak rád várnak. – Mondtam neki és próbáltam egy mosolyt erőltetni. Válaszul kaptam egy mosolyt és egy kacsintást. Nick átkarolta a derekamat úgy mentünk le a pályáról. Le ültünk a fűbe és onnan néztük a meccset. Anya is nagyon jól játszott ahhoz képest, hogy nem szokott.

- Van kedved holnap találkozni? – Kérdezte szerényen.

- Holnap haza utazom.

- Értem. Csak te, vagy az egész család?

- Az öcsémmel megyünk. Hagyjuk anyuékat is kicsit kikapcsolódni.

- Az jó. Tök jó, hogy ennyire oda figyeltek rájuk is, ilyen önzetlenül. – Mondta. Rá jöttem, hogy annyira nem is vagyunk önzetlenek. Kicsit el kapott a lelki ismeret furdalás is, de ha jobban bele gondolok ez nekik jó, szóval annyira nem vagyunk önzőek.

- Hát igen…. Mondtam egy mosollyal amit viszonzott is.

- Látom már jobban vagy.

- Igen, már nem is fáj a fejem. Köszi a segítséget! – Mondtam. Lassan szálingóztak az emberek felénk pedig felálltam, kicsit meg is szédültem de sikerült vissze nyernem az egyensúlyomat. Ránéztem apára, intett, hogy megyünk, én pedig válaszul bólintottam.

- Mentek is? – Kérdezte Will.

- Igen. Köszi a játékot. Sziasztok. – Mindenki köszönt. Megfordulta és elindultam Sam megfogta a karomat.

- Még egyszer ne haragudj. Holnap egy vissza vágó? – Kérdezte reménykedve.

- Nem haragszom. Majd megkérdezem apát, hogy le jönnek-e.

- Miért te nem jössz?

- Holnap haza utazom Darellel. – Mondtam és közben elindultunk a kijárat felé.

- Ja értem. Azért kérdezd meg. És meddig maradnak?

- Persze megkérdezem. De mivel úgy is jössz te is megtudod kérdezni. Azt hiszem egésznyáron, de lehet, hogy tovább is.

- Az jó. Kár, hogy ti nem maradtok. De legalább lesz még kikkel focizni. Anyukád is elég jól játszott. – Megvillantotta hófehér fogsorát.

- Hát igen. Nem igazán van választása három foci mániás ellen. – ezen elnevette magát.

- De ahogy téged focizni láttalak nem igazán hagyod magad.

- Nem szoktam. –Válaszoltam mosolyogva. – Köszi mindent. Apuval tudsz most beszélni a holnapról. – Mondtam amikor oda értünk az autóhoz. Anya bent ült az anyós ülésen, apa a hátsó ajtónak volt támaszkodva, Darell pedig a csomagtartónál pakolt valamit. Odamentem hozzá.

- Na milyen volt a meccs? – Érdeklődtem.

- Nagyon jó volt, végre kicsit kikapcsoltam. Jó fejek és jó ellenfelek is voltak. Kár, hogy ki kellett ülj. – Mondta és olyan jó volt látni, hogy még így is jól érzi magát. Be ültünk a csomagtartóba.

- Hát ja de az a fél óra jól telt. Örülök, hogy jól érezted magad. Akkor még is jó ötlet volt bele egyezni, hogy ma még maradjunk.

- Igen jó ötlet volt… - Mondta kicsit szomorkás hangon. – Mit akart Seth? – Kérdezte szerényen nekem pedig össze rándult a gyomrom.

- Nem tudom de nem is érdekel….. – Válaszoltam. – Anyuék Mit mondtak, megyünk enni vagy még akarnak menni valahová? – Tereltem a témát.

- Nem tudom, nekem nem mondtak semmit. – Válaszolt a kérdésemre meglepve. Hátra nyúltam és kivettem 2 üveg vizet. Az egyiket bele nyomtam Darell kezébe az enyémet ki nyitottam és le húztam mind a fél litert. Nem is vettem észre, hogy ennyire szomjas vagyok.

- Hú. Te aztán szomjas voltál. – Állapította meg.

- Kicsit… - Mondtam mosolyogva. Darell gyomra korgott egy nagyot és ezen mind ketten nevetni kezdtünk.

- Apa, pöppet éhesek vagyunk…- Szóltam neki még mindig nevetve.

 - Megyünk, megyünk. Kössz a játékot akkor holnap 4 órakor megint. – Mondta Samnek.

- Én vissza megyek a fiúkhoz. Jó utat sziasztok. – Mondta és rám kacsintott.

- Köszi Szia. – Mondtuk Darellel egyszerre.

- Hello. – Köszönt el apa is anya pedig intett a kocsiból.

- Hová mennyünk? – kérdezte anya.

 - Mindegy csak gyorsan ha lehet. – Mondta Darell és értett egyet vele a gyomra ami korgással válaszolt. Ki szálltunk a csomagtartóból Darell le csapta a csomagtartó ajtaját és be szálltunk az autóba. Apa indított és kb 5 perc múlva megálltunk egy hamburgeresnél. Ki szállt anyával és sorba álltak. Mi pedig fáradtan punnyadtunk a hátsó ülésbe mélyedve. Pár percen belül vissza jöttek mindenkinek hoztak hamburgert, sült krumplit, és kólát. Gyorsan megettük a kocsiban. Szálloda felé majdnem elaludtam. Ahogy ki szálltunk a liftből elköszöntünk és bement mindenki a szobájába. Gyorsan le zuhanyoztam felhúztam a pizsamám és már aludtam is. Megint azzal a fiúval álmodtam, de megint mielőtt megtudtam volna valamit, felébredtem.