8. Fejezet : Az utazás

- Szia Zackary White vagyok, elnézést a zavarásért. De észre vettem, hogy ön más mint a többi ember.
- Ezt nem igazán értem...Fejtse ki jobban...
- Ezt úgy értem, tudom, hogy van magában valami különleges. És ha kérhetem, vigyázzon magára, és figyeljen a jelekre!!! Köszönöm, hogy meghallgatott. Viszont látásra.
-Viszlát. - Na, ebből egy kukkot nem értek. Vigyázzak magamra? Figyeljek a jelekre? Milyen jelekre? Ki ez az ember és miért mondta nekem ezeket? Még mindig az ajtóban álltam és Seth zavarta meg a gondolat menetemet.
-Szia Kicsim! Mehetünk?-Nézett rám nagy szemekkel, várva a választ.
-Szia... persze... - modtam nyökögve. Ezzel felkapta a bőröndömet, és elindult az autó felé. Néztem, ahogy bepakolta a bőröndöket, de még mindig Zack szavai jártak a fejemben.
- Anna arréb mennél? - szólt Darell és mindkét keze tele volt.
- Persze. Bocs... - ahogy Darell kiment Seth jött be, megfogta a kezemet és félre húzott.
- Minden rendben? Tudom ,hogy nem örülsz ennek az egésznek de megvédelek mégha belehalok is. - mondta és átölelt. Nagyon jó  érzés volt de nem tudtam teljsen rá koncentrálni. De nem mertem neki elmondani, hátha idegesebb lesz.
- Persze minden rendben... csak...jött egy ember és azt mondta, hogy furcsa vagyok, és vigyázzak magamra, meghogy figyeljek a jelekre, de nem tudom, hogy ezzel mit akart ezzel tudatni. - nagy nehezen kinyögtem, de nem volt ideges sőt még meglepődve sem volt.
- Mondta a nevét? - kérdezte kíváncsian.
- Igen, Zackary White. Ismered?
- Nem de hallottam már róla. azt mondják, ha ránéz valakire tudja, mit rejteget. Tudja rólunk is, hogy mik vagyunk és bízik bennnünk. Elvileg ő is valami más...
- De mégis mi? - kérdeztem kíváncsian.
- Olyan indián féle, de ő sem öregszik. Igazság szerint mi sem tudjuk mi ő.
- Azt hiszem értem...de mégsem. - ezt nem tudtam sehogyse megmagyarázi magamnak. De nagyjából felfogtam.
Ki mentünk a kocsihoz és be száltunk. Seth még ki kiabált.
-Mystick Falllsban találkozunk a Grillnél.
-És az hol van? -Kérdezte apa.
-Menny apuék után és tudni fogod. -Mondta Seth és elindultunk.Egész úton csak Zack és Seth szavai jártak a fejembe. És próbáltam megfejteni mik ezek és milyen jelek.Lehet hogy az álmokra gondolt. Mostanában furcsák és nem értem őket. Egy fiú van benne akit meg kell mentem. De azt hogy mitől kellene megmentenem azt nem tudom. Mikor elhalatunk az erdők és a legelők mellett, kezdtem azt érezni, hogy biztonságban vagyokés végre egy pár napot,hetet talán hónap együtt lehetek azzal akit szeretek. Rá néztem Sethre és azt a nyugtató tökéletesség láttán megrémültem. Túl szép, hogy igaz legyen. Van egy olyan érzésem, hogy valami történni fog ami megszakítja eztaz egészet.
-Minden rendben Szerelmem? Olyan szótlan vagy...Mondta Seth.
-Persze minden oké.Csak...van egy furcsa érzésem. -Válaszoltam kicsit még gondolkodva.
-Mire gondolsz?-Kezdett kíváncsi lenni, de nem akartam elrontani a kedvét.
-Nem tudom megfogalmazni de biztos nem nagy dolog.-Mosolyogtam rá ne hogy megsejtsen valami.
-De mond el kérlek. Tudod, figyelni kell akár mi is legyen az amire Zack gondolt.-Iagza van nem igazán tudta ő se mire is kéne figyeljek.
-Hát...mostanában elég érdekes álmaim vannak és ez a fura érzés is kötődik hozzá.
-Milyen álmok??-Kérdezte de már elég érdekesen nézett.
-Visszatérő álmom van egy fiúról akit meg kell mentenem valamitől csak még arra nem jöttem rá hogy mitől. De szerinted ennek van valami köze ahoz amit Zack mondott??
-Nem tudom lehetséges. Fel kéne hívjuk. Meg adta a számát mikor ide költöztünk, hogy ha bármi kérdésünk van akkor hívhatjuk.
-Egy próbát megér. Annyit kérhetek hogy én is beszéljek vele? -Kérdeztem kicsit félénken.
-Ha szeretnél. De valamit nem értek...
-És pedig??-Kérdeztem mondatába vágva.
-Miért csak most ment el hozzád? Mivel ott laksz születésed óta...-Mondta és ezen el gondolkodtam én is.
-Ez igaz...Nem tudom. Lehet ennek is van valami oka. Vagy azért mert megtudtam, hogy mi vagy és ez által jobbnak látta, hogy elmondja.
-Nem lehet tudni mi forog ennek az embernek a fejében...-Mondta és látszott rajta hogy kezd rá jönni valamire ami idegesíti.
-Mire jutottál?-Kérdeztem félénken. Aztért bántott a dolog, hogy már megint miadtam van a baj. Nem tudnám elviselni ha megint elveszíteném.
-Igazából semmire...Felhívom, hogy szerinte van-e értelme ennek.-Mondta és félre állt a kocsival. Ki szált én pedig inkább a kocsiban maradtam. Aztán észre vettem, hogy a nyaklánc ami eddig a visszapillantó tükörre volt akasztva eltünt. Megnéztem hát ha le esett de nem találtam sehol. Közben rá jöttem, hogy amikor meg álltunk az egyik piros lámpánálvalamit csinált a nyakánál. Lehet hogy fel tette, de minek? Mostanában egyre több furcs dolga van. Tudom, hogy vámpír de ezt nem tudom hozzá kötni. Ha vissza jön megkérdezem. Ki néztem hát ha telefonál még, de nem láttam sehol. Kiszáltam körül nézni, de így se láttam sehol. Neki döltem a kocsinak elő vettem a mobilomat és fel hívtam Darellt.
-Szia. Anna vagyok. Miújság?-Kérdeztem. Néha úgy érzem el hanyagolom az öcsémet.
-Szia. Elég jól. Rá jöttem, hogy anyáék is tudják mulatni az időt.
-Ezt hogy érted?
-Szól a rádió énekelnek és bolodot csinálnak magukból. Még jó hogy csak én látom.-Felnevettem és Darell is nevetett velem.
-Akkor jó. A lényeg, hogy elvannak.-Mondtam és nevettünk tovább.-Hannahval beszéltek? Örült, hogy együtt megyünk?Kérdeztem kíváncsian, mert tőlük nem kérdeztem, hogy mit gondolnak a hírtelen jött nyaralásról. Amit megszervezni se tudtunk hála Nathalínek az exnek.
-Jól van élvezi a tájat. Örül perzse. Igaz hogy hírtelen jött a dolog és időnk nem volt át gondolni de fő a te biztonságod és legalább többet együtt lehetünk és ti is. Sokmindent be kell még pótolnotok nem igaz?-Olyan furcsa volt, hogy már ő is a mi szót használja és nem csak ént.Látszik, hogy szeretik egymást. De igaza van azért tényleg kell magamra is figyelnem teljesen ki ment a fejemből, hogy mi is volt a nyaralás oka...
-Na akkor jó. Ezek szerint nem volt rossz ötlet.
-Erre majd vissza felé úton válaszolok. Nem szeretnék el kiabálni semmit.
-Persze meg értem.-Ez jogos mivel még bármi elő fordulhat.-Na még hívlak. Szia.
-Szia. További jó utat.-Mondta és le rakta a telefont. Seth még mindig nem volt sehol én pedig kezdtem éhes lenni és persze a kaja is anyuéknál volt.
-Vissza jöttem és hoztam ennit is. Ne haragudj azt hittem gyorsabba leszek. - Szólalt meg Seht én pedig kicsit megilyedtem.- Mikor telefonáltam hallotam, hogy korog a gyomrod és elmentem kajáért.
-Köszi...Mit mondott Zack?-Tényleg éhes vagyok de jobban érdekel hogy mit mondottZack
-Azt mondta mivel vissza térő az álom  ezért biztos fontos. És kérdezte, hogy Nathalíról tudunk e valamit. Mert mos rá kell koncentrálnunk.-Ez a Nathaly egyszer ki visz az észből...Nem magamat féltem hanem Sethet. Úgy érzem, hogy valami nagy dolgot fogok tenni csak még nem tudom hogyan és mit.
-Mikor érünk oda?-Kérdeztem. alig vártam már, hogy mozogjak kicsit.
-Akartam mondani beszéltem anyuékkal és nem oda megyünk...Hanem Barcelonába és majd vissza felé megyünk arra amerre meg volt beszélve. - Baercelona az még nagyon messze van....-Nyugi repülővel megyünk. Pár óra és már napozhatsz is.-Napozni?! Max. leégek túl fehér vagyok én a napozáshoz.
-Apropó nap...Te hogy védekezel ellene?
-Hát tudod a nyaklánc ami felvolt akasztva a vissza pillantóra azzal  "védekezek".... -Ez meg magyarázza, hogy hova tűnt a lánc és, hogy mire szolgál.
-Értem. Akkor ezekszerint mehetünk akárhová nappal is  7 ágra sütő nap kíséretében??!
-Pontosan.Kíváncsi vagyok milyen vagy amikor van egy ki színed is és nincs semmi gondod.- Elővette félmosolyát.
-Hát igen arra én is.- Vissza mosolyogtam.Nem telt bele sok idő mire oda értünk a repülőtérre, mondjuk ahogy Seth vezet nem csodálom...Ott találkoztunk anyuékkal és Seth szüleivel. Anyuék örültek hogy látnak de kezdett rajtuk látszani, fáradnak már.Darell azonnal oda jött és elkezdte mondani miket csináltak még anyuék amíg fel nem szálltunk ezen nevettünk. A repülő nagyon nagy volt, és fura édes illat terjengett a levegőben. Nem igazán tudtam erre figyelni mert még nem ültem repülőn és féltem kicsit. Már elég rég óta el alakartam jutni Barcelonába csak repülni nem mertem. Mikor  le ültünk a helyünkreoda jött a stuardes alacsony vékony barna hajú nő.
-Minden rendben?-Kérdezte kis vékony hangon. Igazából nem értettem miért kérdezi.
-Persze minden rendben.-Válaszoltam.
-Kér egy pohár vizet vagy estleg gyomor nyugtatót?- Most végképp elvesztettem a fonalat.
-Nem köszönöm. Miért kérdi?- Kérdeztem.
-Nagyon sápadtnak tűnik. Azt hittem rosszul érzi magát.-Mondta és rá pillantott Sethre csillogó szemmekell nézett rá, de Seth rá se hederített.
-Nincs semmi bajom és még egyszer köszönöm.- Bólintott és elment. Hallotam ahogy Darell és Hannah kuncognak a hátam mögött. Ezen elmosolyodtam én is. Oda bújtam Sethez és elaludtam azt se vettem észre hogy felszáltunk.Megint állmodtam.Egy sűrű sötét erdőben voltam. Körülöttem reccsenéseket és külömböző hangokat hallotam.Ahogy egyre bejjebb jutottam az erdőbeegy sűrűbb lett és félelmetesebb. Mikor már kezdtek elhalkulni a hangok kiabálást hallotam és ilyedtemben neki estem egy fának. Ahoz képest, hogy álmodtam eléggé fájt.
-Segítség!-Egy fiú  kiábált. Kicsit mélyebb hangon de a félelem az tisztán kivehető volt.Forgolódtam de a sötétségen kívül mást nem láttam.