11. Fejezet : A fiú

Reggel könnyed voltam, igaz volt egy kis izomlázam, és még fájt a fejem kicsit, de nem foglalkoztam vele. Rá néztem az órára és meglepődtem, hogy még csak fél 9 van. Felkeltem, elmentem zuhanyozni. Felöltöztem, lófarokba kötöttem a hajam. Bele néztem a tükörbe és volt rajta egy cetli. Amin ez állt :

„ A hallban 10-kor”

A cetlit összegyűrtem és kidobtam a kukába. Össze szedtem a tegnapi ruháimat a tisztálkodó szereimet. A ruháimat össze hajtogattam, és be tettem a bőröndbe. Ki vettem egy világos kék egybe szoknyát gyorsan átöltöztem és mikor készen lettem kopogtattak.

- Megyek. – Kinyitottam az ajtót Darell volt.

- Mehetünk? – Érdeklődött.

- Igen. – Megfogtam a bőröndjeimet és kimentünk, az ajtó mellett voltak Darell bőröndjei is. Beszálltunk a liftbe.

- Végre… - Mondta megkönnyebbülten. Lent a hallban vártak anyuék, apa kivette a kezemből a csomagokat és elindultunk az autó felé. Kint bepakoltak a csomagtartóba. Ránéztem az órára és pont 10 óra volt.

- Haza mentek? – Kérdezte Seth aki mindenkit meglepett rajtam kívül.

- Igen mennek. – Válaszolt apa, kicsit flegmán. Mindig tudott mindent a nélkül, hogy bárki bármit is mondott neki.

- Értem… Jó utat. – Mondta halkan.

- Kössz. – Mondta Darell és oda ment anyuhoz, hogy elbúcsúzzon, én pedig mentem apuhoz.

- Szeretlek apa, és nagyon vigyázzatok magatokra. Miadtunk pedig ne aggódjatok! Magatokkal foglalkozzatok és csak akkor hívjatok ha baj van. Amúgy pedig csak egy héten egyszer. Rendben?

- Persze, persze. Nagyon szeretlek benneteket. Nálad van a bank kártya Darellnél is van kp is van mindkettőtöknél, és ha kell küldünk még.

- Apa nyugi! Nem költözünk csak nyaraltok. Minden rendben lesz! – Mondtam bíztatóan, és kicsit megnyugodott. Adott egy puszit a homlokomra és átölelt. Oda mentem anyuhoz aki persze már sírt.

- Nagyon vigyázzatok magatokra és persze egymásra is. – Mondta alig érthetően.

- Nyugi nem lesz semmi baj. Apának mondtam a hívás korlátok, kérlek tartsd be te is. Ez rólatok szól nem pedig rólunk. – Nem tudott megszólalni ezért csak bólintott. Adtam neki egy puszit az arcára átölelt és beszálltunk a kocsiba. Seth még ott állt apa mellett de nem néztem rá.

- Sziasztok. – Mondta Darell és gyilkos pillantást vetett Sethre, amit persze nem vett figyelembe.

- Sziasztok aztán csak lazuljatok. – Mosolyogva mondtam. Rá néztem Sethre és már nem volt mosoly az arcomon. Beindítottam a motort és a gázba tapostam. Hallottam még ahogy anyáék és Seth is el köszönnek. Megakartam állni, hogy kiszállok és a nyakába ugrok de az csak nekem lesz rosszabb. Darell bekapcsolta a rádiót és elkezdett énekelni, ezen én csak mosolyogtam, egy kis idő múlva már énekeltem én is.

- Kb mikor érünk oda? – Kérdezte Darell megzavarva az éneklést.

- 3-4 nap kb. De te is fogsz vezetni mert nem akarok megállni sehol, így tudunk vezetni este is. – Felcsillantak a szemei. Nem rég kapta meg a jogosítványát és apáék nemigen engedik vezetni. Ahhoz képest, hogy úton voltunk az a 3 nap nagyon hamar elment, csak néhány helyen álltunk meg. 3. nap megálltunk egy Mistick Falls nevű kis városban betértünk egy Grill nevű pub-ba ebédelni. Nem igazán néztem körül, mert fáradt voltam annyit láttam, hogy kicsit sötét, és minden asztalon kis lámpák vannak. Mikor már megettünk mindent és fizettünk is, vissza mentünk a kocsihoz.

- Mikor érünk haza? – Kérdezte Darell fáradt hangon.

- Már csak pár óra. Vezetek én te csak pihenj. – Mondtam neki és ásítottam egyet. 3 napja alig aludtunk de ahhoz képest jól bírjuk. Beindítottam a motort és a gázba léptem próbáltam gyorsan hajtani, hogy hamarabb haza érjünk, ekkor kaptam egy sms-t Seth-től, amiben ez állt : Nagyon vigyázz magadra!

Elkapott az ideg és a telefont a hátsó ülésre dobtam.

- Anna VIGYÁZZ! – Kiáltott Darell, de már késő volt. Elütöttem egy vele egyidős gyereket. Kisálltam oda rohantam. Világos barna bozontos hajú hófehér bőrű élénk rózsaszín ívelt ajkú fiú. Meg néztem, hogy dobog-e a szíve, szerencsémre dobogott.

- Fogd meg a lábát, magunkal visszük. – Szóltam Darellnek idegesen.

- Miért nem visszük korházba? – Kérdezte.

- És egyből fel is adhatom magam. Haza visszük megnézi Zack és ha nagy a baj kórházba visszük!Hívd fel Zacket, és mond meg neki, hogy csinálja meg a vendégszobát. De ne mondj neki semmit! – Mondtam neki és be tettük a hátsó ülésre. Mielőtt be szálltam volna körbe néztem nem-e látott valaki. Beszálltam és bele tapostam a gázba. Nagyon ideges voltam, ha nem küld sms-t ez nem történik meg, de ez az én hibám nem foghatom másra.

- Nyugi nem fog meghalni! – Próbáltam nyugtatni, de nem igazán sikerült. Egész úton azon idegeskedtem, hogy tényleg ne haljon meg, vagy ha életben marad ne maradjon semmi maradandó sérülése. Mikor oda értünk a ház elé, le parkoltam és Zack futott ki a házból.

- Mi történt? – Kérdezte Zack idegesen.

- Vegyétek ki a hátsó ülésről és fektessétek le. Addig én beviszem a csomagokat. – Zack nem kérdezet semmit csak tette amit mondtam. A csomagtartóból ki vettem a bőröndöket és mind a négyet bevittem. Eléggé ideges voltam ahhoz, hogy ne foglalkozzak a csomagok súlyával. Ledobtam az ajtó mellé, felfutottam az emeletre a vendégszobába. Rá néztem a fiúra és ugyan olyan volt, mint mikor elütöttem.

- Túléli? – Kérdeztem izgatottan.

- Igen nagyon hamar regenerálódik. Nem gyakran láttam ilyet valami félvér lehet.

- Van valami sejtésed? – Kérdeztem kíváncsian.

- Valószínűleg Félig ember, félig pedig vámpír. – Mondta én pedig ki akadtam.

- És tudtok már róla valamit?

- Nem. Nincs nála semmi papír. Pár nap múlva talán felébred de azért óránként nézzetek rá.

- Jól van. Csinálok valami kaját. Maradsz vacsorára? – Kérdeztem.

- Igen köszi. – Felelte. Lementem a konyhába elővettem egy zacskó tésztát fel tettem főni és közben csináltam bolognai szószt. Ahhoz képest, hogy nem olyan rég ismertem meg Zacket, de bármi volt hívtuk és segített valahogy meg kell hálálni neki. Beszélek Darellel és együtt kitalálunk valamit. Megterítettem és fél óra múlva már asztalhoz ültünk.

- Mi történt, hogy haza jöttetek? – Kérdezte Zack.

- Sethék elmentek és nem jönnek vissza többé. Anyuéknak nem akartuk elrontani a nyaralást és ennyi. – Nem akartam annyira bele folyni  a részletekbe. Így is nagyon fájt vissza gondolni.

- Gázolás?

-Nem figyltem oda… De hagyjuk inkább. Darell holnap el kell mennünk vásárolni festéket meg ami még itthonra kell. - Mondta terelve a témát.

- Miért? – Kérdezte Zack és kérdőn nézett rám értetlenül.

- Új életet kezdünk és ahhoz kell néhány dolgot változtatnunk. – Válaszol helyettem Darell. Már éreztem a gombócot a torkomban és a könnyeket a szememben.

- Elnézést… - Felálltam és felfutottam a szobámba amit meg is bántam. Minden rá emlékeztetett és a szívem darabokra hullott. – Elkell tüntetnem. – Mondtam magamnak hangosan. Lemenetem a konyhába kinyitottam a mosogató alatti szekrényt és kivettem egy szemetes zsákot.  Vissza mentem és amit találtam és tőle kapta bele dobáltam a zsákba, a hó gömböt, a képet, a leveleket és minden mást. Véletlenül elejtettem és a fájdalomtól sírva össze kuporodtam mellette. A nyakamhoz tettem az egyik kezemet és észrevettem, hogy a nyaklánc amit a születésnapomra kaptam még mindig rajtam van. Megfogtam kitéptem a nyakamból és nézegetni kezdtem, közben eszembe jutott minden amit közösen csináltunk és minden szép emlék. De nem tudtam elfelejteni, amit akkor a fejemhez vágott.

Kopogtattak az ajtón.

- Gyere – nyögtem alig hallható hangon. Zack volt az, bejött és leült mellém a földre.

- Nyugi túl leszel rajta. Segítek, amiben tudok, hogy jobb legyen nektek – mondta de nem segített semmit. Fölemelt. Letett az ágyra, betakart – aludj és holnap elintézünk mindent.  – mondta és kiment a szobából.

Nem tudtam nagyon aludni, forgolódtam egész éjjel. Seth miatt és a szomszéd szobában lévő fiú miatt is. Reggel jó volt végre otthon ébredni. Nem akartam kikelni az ágyból de kénytelen voltam. Felkeltem felöltöztem össze kötöttem a hajam kimentem a fürdőbe megmosakodtam megmostam a fogam, és vissza mentem a szobámba. Oda akartam menni az éjjeli szekrényemhez a telefonért, de megbotlottam a tegnap otthagyott teli szemetes zsákban. És esés közben lefejeltem az ágy sarkát. Felrepedt a szemöldököm amiből ömleni kezdett a vér.

- Darell! – Kiáltottam neki. Próbáltam felállni de nem sikerült annyira szédültem.

- Mi van? Mi történt? – Kérdezte ahogy beért a szobámba.

- Megbotlottam és lefejeltem az ágy sarkát. Nézd meg nagyon mély? – kérdeztem és felé fordultam. Odahajolt és nézegetni kezdte elég érdekes fintorokat vágott.

- Szoríts oda valamit, felöltözök és be megyünk a kórházba. – Mondta gépiesen.

- Nem kell, ki hívom a mentőket te meg addig menny be a sráchoz hát ha fel kel.

- Oké. – Mondta és húzta a száját, kifelé menet a szobámból. Találtam egy piros pólót ami ki lógott a bőröndből oda másztam érte rá szorítottam a fejemre megpróbáltam felállni több kevesebb sikerrel kapaszkodással eljutottam a telefonomig és tárcsáztam. Elmondtam nekik mi történt. Le szédelegtem a lépcsőn és lefeküdtem a kanapéra. 10 perc elteltével csengettek. Oda mentem az ajtóhoz, kinyitottam és 2 mentős állt az ajtóban. Az egyik alacsony vézna barna hajú, barna szemű férfi a másik magas, nagydarab, szőke, kékszemű férfi volt.

- Jó reggelt, jöjjenek beljebb.

- Jó reggelt. Üljön le kérem és mutassa a fejét. – mondta kellemes hangon. Leültem a kanapéra levettem a pólót fejemről. Az alacsonyabbik leült mellém felhúzott mind két kezére egy-egy gumikesztyűt és nézegetni, nyomkodni kezdte a sebemet. Ki vett egy nagy fémtáskából egy vatta pamacsot, öntött rá valami áttetsző folyadékot és elkezdte nyomkodni a fejemhez. Eléggé csípett amire felszisszentem, de utána már elzsibbadt. Kivett egy nagyobb ragtapaszt és rá tette a sebre.

- Jól van már nincs semmi gond. Nem kell be mennie a korházba, de ha esetleg szédül vagy hányingere van mennyen el orvoshoz és figyeljen oda legközelebb. – Utasított.

- Rendben köszönöm és úgy lesz. – Felálltam és kikísértem őket. Becsuktam mögöttük az ajtót és elkezdtem reggelit készíteni. Oda mentem hűtőhöz ki vettem 5 db tojást és megsütöttem, csináltam mellé pirítóst és egy kis salátát.

- Darell gyere, kész a reggeli. – szóltam fel neki.

- Megyek. – szólalt mg a lépcső tetejéről. Leültünk az asztalhoz és enni kezdtünk.

- Elmegyek vásárolni, írd össze mi kell. És addig ne menny el ameddig nem érek haza, nem szabad egyedül hagyni a fiút. – mondtam Darellnek.

- Nem! Én megyek vásárolni. Te írod össze. És te maradsz itthon. Nem te fogsz mindent egyedül csinálni, nem véletlenül vagyok itt én is.

- Jól van… - Többet nem tudtam ki nyögni. Meglepődtem rajta, de örültem is neki, hogy átvállalja a dolgok felét. Befejeztük a reggelit be tettem a piszkos tányérokat a mosogatóba. Oda mentem az asztalhoz fogtam egy papírt és egy tollat és összeírtam a vásárolni valókat. Neki álltam a mosogatásnak közben Darell lejött.

- Összeírtad? – kérdezte.

- Igen ott van az asztalon.

- Oké. Akkor majd jövök. Hello.

- Szia, aztán siess. – És ezzel ki lépett az ajtón. Gyorsan befejeztem a mosogatást és felmentem megnézni a fiút. Az ajtó előtt megtorpantam, nem voltam biztos teljesen, hogy be mennyek. Beléptem az ajtón, rá néztem és ott feküdt mozdulatlan. Leültem mellé a fotelba, nagyon aggódtam érte. Mi van ha nem éli túl? Ebbe bele se mertem gondolni. Azon kaptam magam, hogy kapkodom a levegőt és a szívem is hevesebben kezdett verni, és ki nyitotta a szemét. Nem mertem megszólalni, túl nagy volt a bűntudat.

- Hol vagyok? – Szólalt meg mély csilingelő hangján olyan ismerős volt de nem tudom honnan mivel még nem is találkoztam vele.

- Az én házamban vagy már két napja, mert elütöttelek amit nagyon sajnálok! – Mondtam és eluralkodtak rajtam az érzelmek, sírni kezdtem.

- Semmi baj! Ne sírj, nem haragszom. – Próbált nyugtatni de nem igazán sikerült neki.

- De akkor is, elütöttelek és ez az én hibám. Ha bármi bajod esik…. – És eszembe jutott, ő az a srác aki álmomban segítséget kért. De nem gondoltam volna, hogy ő az olyan más és a szemeiben sem láttam túl sokat.

- Tessék? – Kérdezte meglepve. Biztos bolondnak fog nézni ha elmondom, de egy próbát megér.

- Lehet, hogy most hülyénk fogsz nézni, de van egy vissza térő álmom, ahol te mindig segítséget kérsz. – Egy kicsit elvörösödtem szegény most ébredt föl én pedig már ilyenekkel tömöm a fejét.

- Nekem is vannak álmaim ahol te is szerepelsz, és próbálsz rajtam segítni.

- Miért vagy veszélyben? – Kérdeztem vissza fogottan.

- Igazából fogalmam sincs, miért lennék veszélyben. Egy belső hang azt súgja, hogy valami baj lesz, csak nem tudom mi, talán velem, talán valaki mással. Nem tudom pontosan.

- Miért hozzám jöttél segítségért? – Próbáltam tapogatózni hátha sikerül valamit ki deríteni.

- Egyszer csak megjelent egy férfi az álmomban, hogy te vagy aki segíthet.

- Hogy nézett ki a férfi? – Érdeklődtem.

- A nevét nem tudom , magas, nagydarab, kreolbőrű, fekete hajú, fekete szemű, idősebb férfi. – Mondta és egyből tudtam, hogy ki az.

- Zack? – Kérdeztem meglepve.

- Te ismered őt? – kérdezte.

- Igen, ő a legnagyobb segítségem. – Ezen kicsit elgondolkodtam, alig ismerem és eddig csak segített végig. Valamit tudhat amit én nem és ez kicsit zavar.

- Hogy hívnak? – Anna Shelton – nak. És téged?

- Daniel, Daniel Salvatore. – Mondta és kezet nyújtott, olyan langyos volt de még is hideg.