12. Fejezet : Az újrakezdés

Nem vagy éhes vagy szomjas vagy valami? – kérdeztem hírtelen.

- Kicsit szomjas igen… – Mondta, és eszembe jutott mit mondott Zack.

- Lehet egy kérdésem? – Kérdeztem szerényen.

- Persze mond csak.

- Öhm… ugye mondtam, hogy ismerem Zacket és ő mondta, hogy nem egészen vagy ember. Akkor mi vagy? – Kérdeztem.

- Félig vámpír, félig ember. – Olyan könnyedén válaszolt, nem érdekelte, hogy megtudom e. – De ugye nem félsz?

- Nem igazán… Vámpír volt a… Mindegy inkább hagyjuk. Nem félek és az a lényeg. Van pár tasak vér lent a pincébe, hozok fel párat. Lejössz a konyhába? – Próbáltam terelni a témát, de úgy is meg fogja kérdezni, hogy miért van nálunk tartalék vér. Lementünk a konyhába ő egyből leült az asztalhoz én pedig lefutottam a pincébe. Nem szerettem lent lenni, olyan furcsa volt be nyúltam a hűtőbe és ki vettem két tasakot és gyorsan fel futottam. Még mindig az asztalnál ült és reménykedtem, hogy jó házigazda leszek, amíg itt van.

- Töltsem pohárba, vagy hogy szeretnéd?

A pohár jó lesz köszi. – Kivettem apa korsóját a szekrényből, letekertem a tasak kis kupakját és tölteni kezdtem.

- Hogy - hogy félvér vagy? – Kérdeztem szerényen.

- Apám vámpír, anyám ember. – Ahogy ki mondta, megfogta a poharat és inni kezdett nem kellett sok idő, hamar megitta.

- Értem… Kérsz még?

- Igen köszi. Én is kérdezhetek?

- Persze mond csak. – Mondtam, és nem tudtam, mire számítsak.

- Ember vagy ugye? – Bólintottam. – Akkor miért van nálatok tartalék vér? – Gondoltam, hogy ezt fogja kérdezni.

- A volt barátom… vámpír és neki kellett. – Próbáltam magamba fojtani az érzéseket és sikerült is úgy ahogy.

- Értem. – Megfogta a poharat és ezt is le, húzta. Kopogtak az ajtón, oda mentem és Zack volt az.

- Szia gyere be! Felébredt. – Mondtam mosolyogva.

- Szia. Na az jó! Hoztam neked valamit. – Bejött, bement a konyhába és leült az asztalhoz Daniel mellé. Fölfutottam az emeletre gyorsan megcsináltam,  az ágyat, befutottam az én szobámba, elraktam az ágynemű tartóba a szemetes zsákot, és elraktam a telefonomat, még van 3 napom, hogy anyáék hívjanak de, lehet, hogy Darell akar valamit. Lementem vissza a konyhába és leültem melléjük.

- Meg akartam már kérdezni. Mi történt a fejeddel? – Kérdezte Daniel szerényen.

- Reggel lefejeltem az ágy sarkát.

- Hogyan? – Kérdezte Zack.

- Hát ugye elöl, hagytam a zsákot, és megbotlottam ás lefejeltem. – Daniel nézett kérdőn, Zack pedig lehajtotta a fejét.

- Na azt mondtam, hoztam neked valamit. – Kezdte Zack. – Arra kérlek ne ijedj meg! – Mindketten néztünk, rá miről beszél pontosan. Aztán hamar rá jöttünk. Egy kis 10 cm sárkányt tett le az asztalra piros alapon 3 fekete csík volt a hátán, és kis szárnyin is. Nagyon aranyos de azért még is kicsit féltem tőle. Először oda ment Danielhez megszagolta de annyira nem tetszett neki az illata, mert csóválni kezdte a fejét és tüsszentett egyet. Utána oda jött hozzám, megszaglászta a kezemet és oda dörgölőzött hozzá, a bőre olyan, mint a kígyóé.

- Most ez komoly? Hol szerezted? Egyáltalán van még belőlük? – úgy éreztem magam, mint egy meseszereplő a legbizarrabb mesekönyvekben olvastam ilyet 7 évesen, és most itt van velem szemben, és alig hiszem el.

- Igen komoly. Az egyik horvát rokonom hozta. És igen vannak még. – Elkezdett nevetni és utána már Daniel is aztán rá jöttem, hogy rajtam nevetnek, ahogy kiakadtam.

- Sikerült megbeszélni? – Kérdeztem Danielt. Próbáltam terelni a témát.

- Igen úgy nagyából.

- Tényleg Zack miért küldted hozzám? – kérdeztem

- Amikor először jöttem hozzád, hogy vigyázz magadra akkor már tudtam rólad szinte mindent. Tudtam, hogy Seth így fog dönteni, nem fogja bírni ezt a kettészakadást. Nem tudom mit mondott neked, de nem is ez a lényeg. Daniel életében is lesz valami ami hozzád fogja kötni és nagyon sok mindenbe tudtok segíteni egymásnak. Darell is közre fog játszani neki is nagyon sok szerepe van ebben a dologban. De többet nem mondhatok.

- Ki az a Seth? – Kérdezte Daniel.

-Ő a volt barátom… De nem szeretnék róla beszélni. Próbálom ki törölni a fejemből.

- Pedig az még nem fog menni. Nem azért mert nem vagy rá képes hanem azért mert ő is segíteni fog neked. – mondta Zack.

- Nekem ő ne segítsen, nincs rá szükségem! De hogyha lehet váltsunk témát nem akarok róla beszélni. – Amióta szakítottunk nem mondtam meg senkinek mi is történt valójában, és nem is szándékozom. Meg tudok birkózni akár mivel  nélküle is.

- Ne haragudj… - mondta Zack.

- Semmi… amúgy mivel kell etetni a sárkányt és mekkorára nő?

- Hússal…. És nem lesz annyira nagy de minden nap ki kell vinned reptetni.

- Fel kell hívnom Darellt hogy több hús kell.

- Hagyjad fel hívom én.

- Ki az a Darell? – Kérdezte Daniel.

- Az öcsém. Remélem jól ki jöttök majd. – mondtam mosolyogva. Olyan furcsa, hogy egy éve megváltozott minden. Az én ki normális életem egy varázsütésre köddé vált. Bele csöppentem egy vámpír életébe akibe persze bele is szerettem, igaz, hogy haragszom rá de minden alkalommal ahányszor szóba kerül vagy eszembe jut mindig megváltozik róla a véleményem. És most van egy félig vámpír ismerősöm akit elütöttem. Van egy olyan ember akiről nem tudok semmit, de ő persze rólam mindent. Egy szerelmes öcsém akit akinek segítenem kell kikászálódni a szerelmi bánatból. És persze egy kis sárkányom akinek nevet is kéne adjak. Mondjuk elé kíváncsi vagyok miért is kaphattam de nem ez a fontos hanem az hogy van. Ahogy ott ültünk az asztalnál és néztem ahogy Daniel játszik a sárkánnyal rá néztem Zackre aki még mindig telefonált és egy kicsit idegesnek tűnt. Ismét Danielékre néztem és ahogy játszottak a sárkány kinyitotta a száját és megpörkölte Dan kezét.

- Blaze… - mondtam mosolyogva.

- Mi van? – kérdezte Dan értetlenül.

- Ez lesz a neve a sárkánynak… Blaze. - mondtam elégedettem.

- Na ez jó. - mondta Zack aki  eltartva a fülétől a telefont és beszélt tovább. megcsörrent a telefonom és a szívem 220 al kezdett verni ahogy megláttam ki hívott. Seth volt az. nem tudtam eldönteni örüljek e neki vagy ne és hogy felvegyem e egyáltalán. De aztán még is felvettem.

- Hello. - szóltam bele alighallható hangon.

- Szia Anna. - Mondta mély hangján de a fájdalom és a bűntudat tisztán hallható volt. - Hogy vagytok? Minden rendben? Haza értetek épségben? Hi... Mindegy.

- Szia. Egész jól köszi. Persze nincs semmi baj. Haza értünk el vagyunk. Mit akartál mondani? Te jól vagy? Merre jártok most? Hannah? - Annyira megmondtam volna neki igazából mit is érzek. Sírni tudtam volna de nem engedhettem meg ezt most magamnak

- Az a lényeg hogy jól vagytok. Jól vagyok nem kell félteni. Hát 2té váltunk anya és apa Olaszországban vannak mi pedig Erdélyben. követjük a nyomokat. Jól van hiányzik neki Darell de ne mondj neki semmit.

- Nem is akartam nem akarom felzaklatni... - nyögtem. Rettenetesen hiányzik neki ugyan úgy ahogy nekem Seth.

- Igen persze ez érthető... Hogy viseli? Anyuddal beszéltél? - Kérdezte. Úgy beszéltünk mint két haver akiknek semmi közük nem volt egymáshoz de mind kettőnk hangjából lehetett hallani a fájdalmat. Daniel is nézegette az arcomat de nem értettem miért.

- Nem jól. A kedve mindig az enyémtől függ. nem még nem beszéltem velük majd 3 nap múlva.

- A tiédtől függ? Miért csak 3 nap múlva? - kérdezte meglepve.

- Igen az enyémtől. Nem szabad elhagynom magam. mondjuk úgy hogy én tartom benne a lelket. igen megmondtuk nekik hogy csak hetente 1x hívhatnak fel.

- Értem. Akkor biztos idegesek lehetnek. - Próbált viccelődni.

- Nem hiszem. Tudják hogy vigyázunk magunkra. - Mondtam.

- Zack?

- Itt van. Éppen játszik Blaze-zel, és Daniellel beszélget.

- Ki az a Daniel és ki az a Blaze? - Horkant fel kicsit idegesebb hangon.

- Daniel egy srác akit haza felé jövet elütöttünk ki derült hogy félvér. Blaze pedig egy sárkány. - Mondtam nyugodt hangon.

- Ne viccelődj ilyenekkel... - Mondta.

- Milyenekkel? Nem viccelek! - Mondtam zavarodottan és nem értettem miért nem hiszi el.

- Elütöttem haza felé egy félvér vámpírt. Olyanok nincsenek Anna és a sárkányok is ki haltak már pár ezer éve.

- Nem hazudok tényleg Zack is csodálkozott de így van tényleg félvér. Ezek szerint nem haltak ki Zack hozta kb 2 órája. ha nem hiszed kérdezd meg tőle.

- Anna te becsavarodtál? Látott mostanában orvos?- Mondta engem pedig megint elkapott a düh. Bele nyomtam Zack kezébe a telefont és felmentem a szobámba. Dühömben bele ütöttem egyet a szekrénybe és le esett egy dobot a tetejéről.

Elég poros volt és nehéz. Rá tettem az ágyra és ki nyitottam. Tele volt hivatalos papírokkal és fényképekkel, amit elég régiek voltak. Találtam egy képet amin apa van és Zack. De nem értem miért van rajta Zack amikor elvileg ők nem is ismerik egymást. Megfordítottam és ez volt rá írva.

 " Nagybátyámmal és az elsőszülött fiammal Kadann Shelton."

Kutakodtam még és nagyon sok képet találtam még Kadannről és a születési bizonyítványát is ami azt igazolta hogy a testvérem. De akkor miért nem mondták ezt el? Megkell tudnom mindent.